Elképedve nézem a világot, mert az ugyan igaz, hogy a klasszikusok már másfélszáz évvel ezelőtt felhívták arra a figyelmünket, hogy a termelőerők fejlődése sokkal gyorsabb, mint az emberi tudaté, de hogy a kettő között ilyen nagy a távolság, azzal azért úgy voltam, mint a paraszt bácsi a műrepülőn, mikor bepisilt, becsinált, majd az egész a nyakába ömlött, -  ne ezt azért nem gondoltam volna. 
Mikor elolvasgatom a híreket, melyek szerint Putyin nem normális, továbbá az oroszok Herszonban már meg is kezdték a nők megerőszakolását, az első áldozat egy tizenhét éves lány volt, akit meg is öltek - szóval ez a társadalom olyan mélyéges lenézésére vall, hogy az ember vagy sírni kezd, vagy halálra röhögi magát.
Van még ilyen hír ezer, például, hogy az oroszok agyonlőtték a tizenhárom hős kígyó-szigeti határőrt, meg, hogy amikor elfoglalták a zaporozsjei atomerőművet, egy kivételével leállították a reaktorblokkok termelését, melyek közül az erőmű elfoglalása előtt egy működött, és lángokban állt az erőmű.
Csernobilban meg megemelkedett a sugárzási szint, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nem tudja, hogy az oroszoknak van-e megfelelő szakértői hátterük az üzemeltetéshez?
Meg, hogy van egy hathónapos kiskutyájuk az ukrán hősöknek, mely messziről jelzi az oroszokat - az én Bumbim még a pirézeket is jelezte hat hónapos korában, olyan okos volt!
És a hős ukrán  pilóta - Kijev Szelleme - MIG-29-e lelőtte a mocskos agresszor SZU-35 gépét, mígnem kiderült, hogy ez  a szituáció csak egy videojátékban létezett.
A hatvan kilométeres orosz katonai oszlop meg azért állt meg, mert az oroszoknak elfogyott az üzemanyaguk, de ha lett volna is, a dezertőr orosz katonák inkább kilyukasztották a tankok üzemanyagtartályait, minthogy hadba menjenek.
A hülyeségek terjesztését mostanában hibrid hadviselésnek nevezik, felkészül a csajkarendszer és a nők közösségi tulajdonba vétele, beleértve az anyósokat is!
Az ukránok tárgyalnak az oroszokkal, miközben elnökük, egy helyiérdekű Puzsér elmondja, hogy egyrészt úgyse lesz megegyezés, meg különben is, Putyin, gyere ki a hóra, ne egy harmincméteres asztal mögül tárgyalj velem, mert engem már megpróbáltak többször is megmerényelni, a bűnjel - néhány szétdobált kávéfőző-alkatrész az elnöki dácsa kertjében - rendelkezésre áll.

A primitívnél primitívebb megnyilatkozásokat fajsúlyos nyugati politikusok is tetézik a vicces szankcióikkal, az orosz macskák kitiltásával a macskakiállításokról, az oroszok kitiltásával a nemzetközi sportszövetségekből, és a hiszti egyéb jeleivel, melyre hálás népünk természetesen vevő, mert most Putyin a Soros!


Nem kezdenék itt most bele annak taglalásába, hogy mi váltotta ki ezt a reakciót Oroszországból, erről csak annyit, hogy számomra természetes, hogy a világot érdekek mozgatják, és az érzelmek csak igen korlátozottan érvényesülő tényezők.
Ki a fene szereti a háborút?

A fegyverek gyártóin kívül nem sokat, talán még a szurkolói kemény mag, ameddig ki nem derül, hogy egy icipici lövedék lefektetheti még Klicskó polgármestert is.
Természetes állapotok között a politika éppen az érdekek egyeztetéséről és a szükséges kompromisszumok megkötéséről szól, és aki azt hiszi, hogy ez a történet Putyin elmeállapotából következik (nincs semmi baja, ellenben okos és határozott ember, aki pontosan tudja, hogy elsősorban saját népének tartozik felelősséggel és ennek megfelelően cselekszik is...) az keresse fel nyugtatókért orvosát, gyógyszerészét.

A Szovjetunió felbomlása óta a Nyugat háborúzott egy jót Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában, felmiondta az atomalkut Iránnal, felfordította a teljes közel-keleti régiót, mely azóta egy szinte olthatatlan tűzfészke a világnak.

Támaszpontokat és rakétákat telepített Romániába, Lengyelországba, Észtországba, Lettországba, Litvániába, ezek mind az oroszokkal szomszédos országok, melyek azért sikítoznak védelemért, hogy a NATO jogot formálhasson valamiféle katonai fölény létrehozására.
Ukrajna túl van azon a vörös vonalon, melyet Oroszország húzott a katonai térképen, a tetejében agresszív oroszellenes neonáci banderisták formálják arrafelé azt, amit ők politikának hisznek, és minden erejükkel belehúznák Oroszországot egy világháborúba, mely értelemszerűen atomháború lenne.

Ma még meg lehet őket állítani, és most pofánverni őket - a kisebbik rossz.

 

Ami igazán elkeserít, hogy általam nagyon tisztelt és okosnak tartott emberek is beszállnak a kórusba - végtelenül leegyszerűsítve ezt a helyzetet, jóllehet a világtörténelem arra tanít, hogy a korlátlan pacifizmus csak bajt okoz.

Agresszornak kiáltják ki Putyint, holott az agresszor ebben a helyzetben a NATO, meg az a  Biden, aki maga a két lábon járó példája annak a népi bölcsességnek, hogy jobb sose jön...

Miért nem amellett állnak ki, hogy Ukrajna legyen semleges és demilitarizált?
Miért nem amellett, hogy a NATO vigye el a fegyvereit az orosz határok közeléből?
Miért nem az orosz kisebbség jogaiért Ukrajnában meg a balti államokban?
Vagy csak a magyar kisebbség jogai érdekesek, a többit ott egye meg a fene, ahol vannak?
Miért nem a fegyverzetkorlátozásokért lépnek fel?

És miért van az, hogy ha valakinek nem tetszik az agresszív nyugati nyomulás, akkor azt támadják, mert amellett áll ki, aki visszaüt - esetleg.

Gyilkosoznak és elmebetegeznek, miközben eltűrik a valóban szociopata Orbán uralmát immár másfél évtizede, hagyták, hogy kifossza az országot, mert féltek a nyílt konfrontációtól, most meg azt hirdetik, hogy ez a politika világpolitikai szinten is követendő?
Szerintem Amerika most éppen az ukránok farkával veri a csalánt, palagázának és fegyvereinek keres piacot, gyengítené az orosz gazdasági-katonai-politikai pozíciókat, hogy szabadabb mozgása legyen Kínával szemben, de azt hiszem, hogy téved.

A pénzügyi szankciók csak meggyorsítják a folyamatot, az amerikai dollár uralmának véget fog vetni ez a konfliktus, 

Mi ebben a konfliktusban senkik vagyunk, értem ezt a magyar politikai paletta valamennyi szereplőjére, ehhez képest túl nagy a pofánk, és némelyik idiótánk hülyeségeket beszél, ami azért veszélyes, mert télen hideg van és az autók üzemanyaggal mennek, továbbá az áramtermelést se árapály- erőművekkel oldjuk meg.
Szóval elemi érdekünk, hogy jóban legyünk azzal, aki nekünk energiahordozót szállít.

Persze lehet zöldenergiázni, de a jövő tél még idén elkezdődik majd, sőt, már a nyár is okozhat gondot, ha nincs mivel üzemeltetnünk az erőműveket.

A nyugdíjas társadalom már így is vért izzad, hogy talpon maradjon, ha ez így folytatódik, akkor a nyugdíjas ebédjét az infláció eszi meg.

Nagy bajok jönnek, és senkit nem fog vigasztalni, ha kiderül, hogy nem Putyin, hanem a mi politikusaink bolondok - nem kicsit.
A háború gyűlöletes dolog, csak szenvedést okoz - legtöbbet a kisembernek.

Ukrajnában is addig kellene befejezni a harcokat, ameddig a katonai érdekeket még úgy-ahogy felülírják a humánus érdekek, ameddig a konfliktus korlátozott erők és eszközök bevetésével folyik.

Ezt kívánja mindenki érdeke - a hivatásos és szerződéses orosz katonák érdeke éppúgy, mint a besorozott ukrán fiataloké.
Tetszik-nem tetszik, ebben a helyzetben Putyinnak van igaza, és az a bánatos helyzet, hogy meg is tudja védeni az igazát.
A mi hiperdemokrata politikusaink már megint képtelenek az ésszerű viselkedésre, és a véleményem nem jelenti azt, hogy én a háborút pártolnám, vagy, hogy ne kellene világgá zavarni a mi kis diktátorunkat, és azt se, hogy szeretni kell Putyint.

Véleményem szerint egyetlen politikust se kell szeretni, legfeljebb tisztelni kell, ha rászolgál, de mindenképpen meg kell próbálni megérteni  cselekedete mozgatórugóit.

Felesleges démonizálni azt, aki csak az érdekeit védi, és felesleges szentnek kikiáltani azokat, akikre tegnap még kígyót-békát összehordtunk.

Ezen a politikán csak veszíteni lehet.

 

 

Reálpolitikusnak lenni nem könnyű, sok bajjal jár, de hosszabb távon kifizetődő.

Észnél kellene lenni.

 

 

:O)))