De szép is lenne megcáfolni a trendet, mely szerint a mi hőn szeretett Vezérünk leginkább egy, a mi tápunkon hízott dagadt macskára, míg ellenzéke - együtt, de külön-külön méginkább egy-egy szép szelet zsíroskenyérre emlékeztet!
A kettő között az a meghatározó különbség, hogy a macska általában a talpára esik, míg a zsíroskenyér szinte törvényszerűen pofára.

Ez a macska számára kedvező eredmény, míg elejtett zsíroskenyérnek lenni nem annyira.
A politikai helyzet átmenetileg - úgy tűnt - az ellenzéknek kedvezett.
Már a Fidesz legelszántabb támogatóinak is sok volt az a határtalan kapzsiság, mellyel szeretett Vezérünk és szorgos pereputtya a nyomukban ügető sakálok tásaságában fosztogatták a társadalmat.
Erősen erodálódott az orbáni világ, már nem volt akkora nemzeti trikolór, mellyel le lehetett volna takarni azt az erkölcsi-politikai-gazdasági szarkupacot, melyet az ábrándos tekintetű rendszerváltók és a maffia közösen  összehordott Battonyától Nemesmedvesig.
Össze is csinálta arannyal futtatott lábaszárát a Mi Hősünk rendesen, különös tekintettel arra, hogy a választás egybeesett azzal, hogy őt, mint  Világpolitikai Tényezőt az Unió levette a sakktábláról, és a továbbiakban mint gyalogot kezelte.
Ehhez képest aztán jól béb@szott nekünk a szentkúti búcsú, Putyin elkezdte megregulázni Ukrajnát, sztárt csinálva annak táncos lábú miniszterelnökéből, aki kb. annyira alkalmas miniszterelnöknek, mint egy víziló balett-táncosnak.
Így aztán alkalom adódott arra, hogy a dagadt macska - legalább hazai használatra - átdizájnolja magát, és úgy vágja be a rükvercet, hogy az még dicsőségnek is látszódjon.

Az átváltozásban nagy gyakorlattal rendelkező Orbán azonnal neki is látott a mutatványnak, csinált két hátraszaltót és elkezdte szeretni Ukrajnát és az ukránokat, miközben szeretett népe boldogan szolgáltatta hozzá a kórust.

Már nem baj, hogy a nyelvtörvény a magyarokat is sújtja, nem baj, hogy a mi bugyellárisunkból  veszik fel a nyugdíjat olyanok, akik soha abba egy fillért sem tettek, nem baj, hogy négyszázasával bejelentkezve egy putriba elcsalják a választásokat, nem baj, hogy olyan emberek döntenek a sorsodról, akik nem viselik döntésük semmiféle következményeit, nem baj, hogy aktatáskával hordták nekik a milliókat, amit aztán boldogan elloptak azok, akik helyileg a legnagyobb magyarok - semmi nem baj, mert ölik a gyerekeket és hullanak a bombák, miközben könyékig véres karokkal lövöldözi a kisdedeket Putyin.

Így aztán Vezérünk lett a Béke Pufók Angyala.
Ő, aki az utóbbi tizenkét évben folyamatosan csak háborúzgatott, aki a pizsamája alatt is golyóálló mellényt hord, aki benzineskannával járt oltani  mindenfelé, amerre egy kis tüzet látott, ma ő a szószólója annak, hogy ki kell ebből a háborúból maradnunk.

Ezzel szemben a tömeglélektan ellen beoltott ellenzék már megint töketlenkedik, sajnos, még az is, aki gyárilag így készült, és egyre-másra követi el a baklövéseket, pedig azok hangja a fegyverek dörgésének megszűnte után is hallható lesz még jó darabig.
Tekintsünk most el a mi elszabadult hajóágyúnktól, aki katonákat küldene Ukrajnába, a másiktól, aki fegyvereket szállítana, a harmadiktól, aki magyar felségjelű repülővel vinné a német fegyvert Kijevbe, nézzük csak propaganda-szempontból a dolgot.

Tévedés azt hinni, hogy a magyar anyák önként és dalolva dobnák oda gyermekeik vérét azért, hogy megvédjék a szomszéd ország korrupt és erősen nacionalista berendezkedését, merthogy bár itt a nóta az amerikai törekvésekről szól, de a képernyő az ukránokat mutatja, mint áldozatokat.

Ha azok, hát az USA áldozatai, de ez a magyar anyáknak mindegy, gyermekeik pedig farokfelcsapva rohannának világgá, ha csak felmerülne is a lehetőség, hogy mundérba öltöztetik őket.
Aztán én azt is hülye embernek tartom, aki odacsinál a szomszéd ajtaja elé, miközben a gázóra csapja a szomszéd udvarában van, ő meg gázzal fűt, világít, a szomszéd olajával eteti a kocsiját, és ha felmegy az üzemanyag ára, akkor  egy-két év múlva boldog békeidőkként említi majd a jelenlegi inflációt, miközben tücsköt meg szöcskét eszik pufajkában, télvíz idején.

Hadd fejezzem ki magam kissé rusztikusan: ilyen időkben kussolni kell, legfeljebb a béke mellett kell szót emelni, ha lehet anélkül, hogy bírája akarnánk lenni akárkinek is. 
Merthogy az anyák és  gyermekeik is mind-mind békepártiak.
Sajnos a kövér macska már megint fürgébb volt, mint tohonya ellenzéke, és egy az egyben lenyúlta a jövedelmező narratívát, mely a tetejében még erkölcsileg is vállalható.

Nagy lesz ennek az ára a választásoknál.

De persze ne legyen igazam...