Nem véletlen, hogy gombamódra szaporodnak a rendelőintézetek, diagnosztikai centrumok, fájdalomklinikák, stúdiók és központok, amelyek sorra szipkázzák el a megalázó munkakörülmények között dolgozó orvosokat az állami ellátásból. 

Kényszerhelyzetben van mindenki: az orvos is, aki megfelelő műszerekkel, korszerű gépekkel, valódi védőfelszerelésben, élhető munkabeosztás mellett, kiegyensúlyozott idegrendszerű asszisztenciával szeretne dolgozni. És a páciens is, akinek olyan fényűző elvárásai – reményei – vannak, hogy időpontra tudjon vizsgálatra menni, kulturáltan szóljanak hozzá, szánjanak időt a problémája átbeszélésére, és, nem mellékesen, ne kelljen két-három évet várnia egy várólistán araszolva és addig fájdalommal, mozgásában korlátozva, küszködve élnie. 

Ez a helyzet és a képmutató állami szabályrendszer létrehozta, automatikusan kitermelte a „másodlagos piacot”. Az ‘egészség nem üzlet’ vaskos hazugsága mögött szép lassan kiépült a magánegészségügyi hálózat, a kétféle ellátás, az egészséges élethez fűződő kétféle állampolgári jog. A kifizeted és sorra kerülsz, vagy a vársz, amíg bírod – ha egyáltalán túléled. Az egészségünkből nincs másik, de az egészségügyből biztosan van két féle: egy olyan, amilyet mindannyian szeretnénk, meg egy másik, ami a legtöbbünknek jut. Ha választhatnánk, mindannyian az előbbit szeretnénk. A baj az, hogy sokaknak már a választás lehetősége sincs meg.

(Picinyke kis kiegészités: 

2001-2018 között az Európai Bizottság 63-szor szólitotta fel a tagállamokat a közegészségügy bizonyos szektorainak privatizálàsára és/vagy az egészségügyi kiadások csökkentésére - Martin Schirdewan, európai parlamenti képviselô  http://www.le-chiffon-rouge-morlaix.fr/2020/04/la-commission-europeenne-a-demande-63-fois-aux-etats-de-reduire-les-depenses-de-sante-denonce-l-eurodepute-martin-schirdewan-copresi  

A Partizán pedig  többrészes videóban elemezte a magyar közegészségügy hazai állapotának kialakulását: https://youtu.be/4K-8MFVI5MY 

Balmix szerk.)