Nyomtatás

 

Empirikusan eldöntendő kérdés -- vagyis a helyes (tudományosan alátámasztott, morálisan kizárólagosan elfogadható) válasz az, hogy . . . nem tudjuk.

Egyelőre nem tudjuk. Ha valaki produkál olyan bizonyítéksorozatot, amelyből pontosan ez következik, akkor. Az más volna. Talán.

Az pedig különösen nem következik, hogy tudatosan doppingolt. Az is lehet, hogy igen -- de ezt szintén nem tudjuk. (Hogy a 15 éves gimnazista sportoló doppingügyben ugyanolyan morális elbírálás alá tartozna, mint mondjuk egy 26 éves hokis, az nagyon is releváns, de más kérdés. A válasz nyilvánvalóan nemleges. A prefrontális kortex 25 éves kor körül alakul ki, azelőtt az ilyen messzire mutató morális kérdésekre vonatkozó döntésekben nem teljesen beszámítható a gyerek. Nyilván a szülőkről, rokonokról, tanárokról, "sport"-menedzserekről, edzőkről lehetne / kéne beszélni, de az már túl nehéz volna, minden "oldalon", ahhoz ismerni is kéne a közeget, igényelne jelentős tényfeltáró munkát, a szociográfiai részletekről nem is beszélve. Ez, így: reménytelen, nem várhatjuk el, bár szerfölött jogos volna, ha azt nézzük, micsoda globális geopolitikai jelentőségre tett szert ez az amúgy mellékes történet. Címlapsztori a vezető angol nyelvű lapokban, egy állítólagos háborús konfliktus küszöbén.)

Ökológiai tévkövetkeztetés 2. Tudjuk, a brazil elnök 1G. OVi is 1G. Ebből azonban nem következik az, hogy minden, amihez hozzáérnek, szemétség, ordas baromság, korrupció lenne. Lehet, de nem biztos. Semmi nem működik 100%-os hatékonysággal, így a szemétség, baromság, korrupció sem. Tehát abból, hogy -- mint ma olvasom -- aláírtak egy vízügyi export-megállapodást, nem következik, hogy indokolt volna a nyiffogás / vagdalkozás. Nem egyértelmű, hogy abban, hogy eladtak x darab, Magyarországon készülő szennyvíztisztító törpevízművet a jelentős vízminőség-problémákkal küzdő Brazíliának, abban csak valami negatívumot, suskust, korrupciót, szemétséget, stb. kell / lehet keresni. Lehet, de nem biztos. Esetleg empirikusan utána kéne nézni. Csak halkan mondom, ez lenne a médiumok dolga, elvileg. Mennyiért, hányat, milyen egyéb feltételekkel, milyen piaci környezetben, stb. Milyen környezetet jelent Braziliában versenybe lépni vízmű-ügyben? Mit igényel a pályázóktól mindez? Tegyük fel, magyar cégek nyernék a koncessziókat, hogy fognak eljutni például a vízművek alkotóelemei Braziliába? Ki szereli őket össze a trópusokon? Lehet mindez akár elfogadható dolog például a magyar gazdaság szempontjából, vesd össze: piacbővítés. Vagy baromi hátrányos. Nem tudjuk. Ha pedig nem tudjuk, akkor nem kéne róla promptra nyilatkozni, a sületlenségek beszélésének elkerülése végett. Ökológiai tévkövetkeztetés általában (az 'ecological fallacy' -szókapcsolatra 200 ezer találat van a google scholar-on). A nagyobb skálán (lásd: "ország") többé-kevésbé érvényesnek vélt állításból nem következik, hogy ugyanaz az állítás szükségszerűen igaz volna minden egyes, kisebb skálán működő jelenségre -- akkor sem, ha az utóbbi részét képezi a nagyobb jelenségnek. Ez a gondolkodási hiba az egyik forrása a nyilvános beszédben megjelenő demagógiának, a rossz konklúziók sorának és az általános, nagyszájú, hozzá nem értő butaság terjedésének. Mondok egy másik példát. Abból, hogy a magyar társadalom, a magyarországi nyilvános kultúra egésze mint rendszer ma erősen idegenellenes tüneteket mutat (korábban volt úgy, hogy nem volt így, még korábban még rosszabb, kifejezetten tömeggyilkos volt, stb.), nem következik, hogy ne léteznénk mi, akik annak ellenére nem vagyunk sem idegenellenesek, sem pedig rasszisták, hogy a magyar kultúra részei vagyunk. A rendszerrel ütköző egyének, csoportok, intézmények is részei a rendszernek, másként nem is tehetnének. A két különféle skálán létező, működő, egymással adott esetben ütköző, interferáló jelenségek létének tagadása (vagyis az a nyilvánvaló csúsztatás, hogy **van magyar kultúra => minden magyar ugyanolyan** bizonyos értelemben a nácizmus alapja, hiszen 0 mozgásteret enged meg a "nagy" rendszer "kisebb" alkotórészeinek. Ebben a látásmódban a besimulás az egyetlen lehetőség az egyén vagy kisebb közösségei / intézményei számára. A társadalmat monolit, márványszerű, tömör egységnek képzeli el, melynek minden tagja, minden eleme ugyanolyan. Ez -- gondolom, egyértelmű mindenki számára -- nyilvánvaló baromság, illetve náci agyrém. Amikor tehát azt mondom, hogy "a mai magyar kultúra egésze mint rendszer erősen idegenellenes, rasszista jegyeket mutat", nem következik, hogy ne léteznének a jogvédő szervezetek, a tisztességes, NEM-rasszista emberek és csoportok százezrei. Hogy ne lennének, hogy ne volna lehetséges hogy legyenek nem-rassszista írók, rockerek és fürdőszobacsempe-burkolók! Utóbbiak, a konformista többség szemében a "fekete bárányok" pontosan annyira tagjai az egésznek, mint a rendszerlogikával seggnyalói viszonyban álló többiek.

Csak mi, azok, akik az utóbbi kategóriába tartozunk, ráadásul mondjuk a baloldalon foglalunk helyet, a magyar kultúra jelen állapotában el vagyunk némítva, vagy legalább is a margóra szorultunk, konkrétan a kultúra egészének elképesztően rendies -- értsd: HIERARCHIZÁLT ÉS AUTORITER -- jellegzetességei, a kultúránkkal cinikus játszmákat űző kormányon belüli és kívüli neonácik, továbbá a médiumok komplexitást semmi szín alatt nem tűrő beszédmódja, a komplex üzeneteket tűzzel-vassal irtó "gondolkodás"-módja által. A baloldali kritika margóra szorításának nagyrészt a kultúra strukturális jellegzetességei az előidézői -- köztük egyébként a nert állítólag kritizáló, opponáló, vele konfliktusos viszonyban levő, hibásan balodalnak titulált, a mindenkori középjobbra orientálódó politikai erőkkel, médiumokkal is, stb. A barátaim és jómagam peremre szorítására, az utóbbi néhány évben tett különféle próbálkozásoknak például, mit ad isten, nem is szükségszerűen, s nem kizárólag a ner intézményei voltak a fő elkövetői -- azokkal amúgy sem vagyok beszélő viszonyban, illetve próbálok nem abban lenni, amennyire lehet a jelen körülmények között, (húzzanak el -- ez az én értékítéletem, judgment of taste, tessék utánanézni, nagyon klassz dolgok vannak róla megírva) --, hanem 1 önelhelyező elképzeléseik szerint "szabadelvű" értelmiségiek informális csoportjai (v.ö. cyber-bullying, stb.), illetve 2 a nerrel, úgymond, szemben álló médiaorgánumok, olyan portálok és lapok (még verset is íratnak a velem készült interjú egyetlen mondata ellen az állítólag szabadelvű erdélyi csúcsköltővel, -- érted?? verset . . . 👀 ), melyeket az efféle "szerkesztési" eljárások konkrét háttértörténeteit nem ismerő, legjobb szándékú és legtisztességesebb barátaim lelkesen, kitörő örömmel olvasnak, oázisnak látják őket a sivatagban. Miért látják oázisnak? Szerintem valószínűleg azért, mert nem tudják, miként hazudnak szembe, hogy állítják félre adott esetben a legpontosabb elemzést is e lapok szerkesztői -- pusztán azért, mert adott esetben . . . a vonatkozó szerkesztők . . . (a) nem értik az adott szövegben megjelenő érvelést, (b) azért nem értik, mert mert műveletlenek, (c) még nem "tartanak ott" erkölcsileg, gondolkodásilag, ahol tartaniuk kéne, s szégyellik ezt, illetve (d) per pillanat nem konveniálnak a levont következtetések a nem túl széles horizontra kiterjedő látókörükben: "inkább ne ringassuk a hajót, van elég bajunk," mondják. És persze van (e) a primer lustaság is. Hát, ennyit a módszerről.
Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Böröcz  József 2022-02-21  Ne a tükröd átkozd blog