A 2022-es év nemcsak a magyar országgyűlési választásokról fog szólni, hanem új vezetőket választanak Szerbiában, Szlovéniában, Ausztriában is. Ennél a kontinens egésze szempontjából még nagyobb jelentősége van a francia elnökválasztásnak. De természetesen minket leginkább a várhatóan áprilisi parlamenti választás érdekel.

Eredmény megtippelésére nem vállalkoztunk, viszont néhány izgalmas kérdésről ennek kapcsán hosszan beszélgettünk. Az egyik, és ez egy érdekes társadalmi kísérlet is, hogy a februári jelentős pénzosztás (béremelések szektorokban, 13. havi nyugdíj, gyermekesek adójának visszatérítése) mit hoz a politikai konyhára a kormánypártoknak, és mennyire lehet tartós egy ilyen lépés.

Érezhetően ez lesz a rezsicsökkentést és a migránsozást helyettesítő üzenet, de ennek ereje és a korábbiakhoz hasonló univerzalitása kérdéses mindenképpen. Főképp úgy, hogy a szubjektív inflációs érzet olyan magasan van, hogy az képes a pénzosztásban részesülők esetében is rombolni a kormányzati lépéseket.

A másik oldalról azonban kérdés, hogy az egységes ellenzék hogyan tudja megmutatni magát a választók számára, a mostani kép hogyan válik kormányzati alternatívává egy bizonytalan szavazó előtt.

A nemzetközi kitekintés szempontjából fő „ügy” a német kormány politikai ambícióinak kibontakozása lesz. Nem világos, hogy a szociáldemokraták által vezetett koalíció hogyan képes betölteni az európai térben a Merkel után keletkezett űrt. Ehhez először a belpolitikai helyzetet kell stabilizálni, és elindítani a kormányzati működést, majd ha van rá energia, akkor megjelennek az európai térben is. Azért is érdekes ennek az időzítése, mert az áprilisi francia elnökválasztás után, ha Macron hozza a várakozások szerinti győzelmet, azonnal át akarja majd venni a kezdeményező szerepet.

Címfotó: Arnaud Jaegers – Unsplash