Hát megvan végre a jelöltem, aki a nemzet egységének rám eső részét képviseli!
Kis ideig pedig úgy tűnt, hogy naptárdívaként folytathatja karrierjét, de aztán a labdazsonglőr csatakanca és bánatos államtitkára hirtelen felindulásából amortizálódott, így megnyílt előtte a felemelkedés útja,
Roma locuta, causa finita, de - félreértések elkerülése végett - talán jobb lenne a hajdani birodalom központját a mai magyar helyesírás szabályai szerint említeni...
Nincs is vita, már, ha elfogadjuk, hogy Orbán határozza meg a Köztársaság nélküli Köztársasági Elnök feladatait, és ő határozza meg azt is, hogy ki tartozik a nemzethez.
Orbán ismeri az embereit, és ebben az esetben sem a jelölt számára fontos kvalitásaival van baj, szervilis ő, ahogy illik, hanem azt az elvi kérdést kellett eldönteni elsőként, hogy mint nő embernek tekinthető-e?
Ha igen, akkor minden rendben, de ha nem, az se baj, a feladat nem túl bonyolult.
Örömmel tudatom, hogy jelölésével a Fidesz választói táborában a nők visszaszerezték a kettes személyi számot a delfinektől, ami igen örvendetes, és remélhetőleg tartós fejlemény.
Ő mérsékelten teljesíti ki a női princípiumot, csak három gyereke van, ami a Narancsdémonok old school nemzedéke körében kevésnek tűnik, de a soha meg nem öregedő lófejű durvákhoz (copyright by Szanyi kapitány) képest maga a megtestesült gyermekkertészet.
Annak dacára, hogy ő felelt a magyar családokért, soha nem okvetetlenkedett az Isztambuli Egyezmény aláírásának ügyében, jóllehet nagy híve a "Fessük narancssárgára a világot!" mozgalom magyar értelmezésének.
Igaz, hogy a magyar családok jelentős része szegénységben él, közülük pedig legrosszabb a gyermeket nevelők helyzete, na és hát a cigányoké, természetesen, de ez azokat, akiket ő képvisel a nemzet egységének jegyében, ez legfeljebb egy-két esetben érinti, így aztán nem is kell foglalkoznia velük.
Személyében a középszerűséggel turbózott szolgalelkűség kerül közel a kondérhoz, és mert úgy amúgy távolról nem néz ki rossz embernek, remélni lehet, hogy mértéktartó lesz, bár annak esélye, hogy önálló életre kél - felettébb kicsi.
A magyar Köztársasági Elnök pozíciója egyébként közepesnek erősnek minősíthető, ezért aztán Áder János például a keszegeket még ki tudta szákolni, de a kövérebb pontyokkal már küzdenie kellett, és esélye sem volt, hogy belőle legyen az öreg halász, kit majd Bonbon Hemingway megénekel...
És hát az se biztos, hogy a dúsérdemű hölgy majdan horgászni szeretne.
Ádernek is csak azért volt ez a kötelező hobbija, hogy ahányszor kifog egy potykát a magyar mocsárból, tanulmányozni tudja, hogyan kell hallgatni.
Lehet, hogy neki majd horgolnia vagy főznie kell, a fakanálról is juthatnak építő gondolatok egy nő eszébe, hiszen az a női GPS - csalhatatlanul mutatja számukra a természet által kijelölt helyük felé tartó utat.
Gratulálok neki, jól beleillik a köztársasági elnökök Göncz Árpád utáni sorába, a beszari marabú, nyuszifog és plagibácsi, majd a savanyúábrázatú után felüdülés lesz végre, ha egy nő lesz a Láthatatlan Asszony, aki viszont boldog lesz, hiszen innentől nem kell küzdenie a felrakódó kilókkal, hiszen abszolút súlytalan lesz.
Persze ne igyunk előre Mackómama bőrére, van itt még addig néhány hét, és addig - mint Naszreddin Hodzsa mondotta volt, mikor az emír szamarát olvasni tanította - még annyi minden történhet...
Még egy kicsit durvul a helyzet, lehet, hogy az elnökválasztói grémium rájön, hogy magát a Vezér és Kancellárt kell első lépésben köztársasági elnökké választani, hogy aztán egy huszárvágással kormányzóvá emeljük.
De lehet, hogy nem - a jelölt nem szorul a huszárok vágására, saját erőből lesz képes a nemzet kétséges egységét manifesztálni.
Kívánjunk hát neki jó egészséget, rá még haragudni se nagyon lehet, az ember a fakanálra se haragszik, mikor elsózzák a levest - inkább haragudjunk magunkra a sok szerencsétlenkedésünk miatt.
:O)))
