Igaz, a fenekük akkor is kilógott a gatyából/bugyijukból, de legalább azzal vigasztalhatták magukat, hogy az országért, a felnövekvő generációkért hoznak áldozatot.
Ma meg a csüngőhasúért.
Igen, a pedagógusokról gondolom ezt, akiket ma már olyan megalázó módon néz hülyének a hatalom, hogy maholnap saját diákjaik is a hasukat fogva röhögik ki őket.
Valljuk be, kívülnézetből valóban bolondnak tűnik az olyan ember, akit tíz év alatt hússzor lehetett megalázni, ezerszer lehetett hülyének nézni - mindenféle következmények nélkül.
Most meg arra biztatja szerencsétleneket Orbán, hogy szavazzanak rá, mert jövőre akkora jólét szakad a nyakukba, hogy belerokkannak.
Merthogy Magyarország előre megy, nem hátra.
Valamelyik ápolója elmagyarázhatná már neki a következő elemcsere alkalmával, hogy Magyarország egyelőre úgy néz ki, hogy nem előre, nem hátra, hanem tönkre megy.
Igaz, a szakálla meg a körme még nő, de azért ha olyan állapotban lennék, mint az ország, akkor már régen zárt osztályon lennék, mint csontsoványra fogyott ön és közveszélyes skizofrén, akinek az ápoltaktól ellopott szalámiból kövérre hízott ápolója megígéri, hogy jövőre a mackósajt mellé kap egy fél minivajat is.
Nettó?
Bruttó?
Ez már döfi, ebből mehet majd Jolán néni rekreációs szabadságra a Maldív-szigetekre, hiszen infláció ugyan van, de az illetékesek szerint nálunk nem érzékeli senki - na persze senki, aki számít.
Sajnos a tanárok, óvónők és a szociális szféra dolgozói nincsenek ebben a halmazban, ők nem számítanak senkinek, mert már ezerszer kiderült, hogy velük bármit meg lehet tenni, ők képtelenek saját érdekeik érvényesítésére.
Járvány van?
Egész osztályok betegednek meg?
Kit érdekel? A gyerek immunrendszere kiváló, amelyiké meg nem az, az nem is gyerek, hanem járulékos veszteség.
Ha a pedagógus elhullik, az meg tiszta haszon: hiányzott belőle a szolgálat alázata és az elkötelezettség, rosszul értelmezte a hivatástudatot.
Amúgy is, hagyni kell őket békében, majd rendben megölik egymást, ahogy eddig is tették mindig.
Volt itt kockás ing meg esernyők, de ahelyett, hogy az esernyők nyelét szétverték volna a hatalom prominenseinek fején, inkább megpróbáltak kiegyezni a hatalommal.
Ülnek a pedagógusok szomorúan a tanáriban, és megállapítják, hogy ők a társadalom egy különlegesen szerencsétlen csoportja, akiknek nincs a kezében semmiféle eszköz érdekei érvényrejuttatása céljából - pedighát dehogy nincs.
Katonákat küld az iskolákba?
Na de hát egyelőre több még az iskola, mint a katona, nem is szólva arról, hogy katonabácsi felesége is lehet pedagógus, lehet óvónő, lehet szociális gondozó a nagymama mellett a demens idősek otthonában.
Persze ehhez az kellene, hogy a pedagógusok végre szolidárisak legyenek egymással, még akkor is, ha a Püspök Úr örök kárhozattal fenyegeti őket az egyházi intézményben, vagy a felsőbbség fenyegeti őket várbörtönnel és nagy vasgolyókkal lábbilincseik lánca végén.
Ha egy ember kiabál, akkor azzal könnyen elbánnak, de ha százezer, akkor a hatlom azonnal meghátrál, mert olyan árat kellene megfizetnie egy győzelemért, melybe maga is belepusztulna.
Márpedig a brit tudósok szerint a hatalom választások idején a legérzékenyebb a tökönrúgásra, hát ha ez a helyzet, akkor ezzel kell élni, és nem kell bedőlni az ígéreteknek.
Különösen, ha ez a hatalom már minden hitelét elvesztette, nyilvánvalóan nagyüzemi méretekben lop, hogy a szarka hozzá küldi a kisszarkákat ipari tanulónak.
És győzni kell, ha harcba indulnak, mert ezek - kis "e"-vel - ha lecsitultak a kedélyek, akkor leküldik Szájert a parlamenti esőcsatorna vazelínozott csövén, és közben a tabletjén megírja a jogszabályt, mely lenyakazással fenyegeti azt a pedagógust, amelyik bubópestis-járvány idején nem fogadja csókkal a gyermeket.
A Nemzet Bubója meg közben hülyeségekkel traktálja a pedagógus-társadalmat.
Érdekes, hogy egyébként okos emberek éppen a saját érdekeiket nem ismerik fel, de hát nem egyedi jelenség, ugyanez játszódott már le az egészségügyben, a fegyveres testületeknél.
Ma már oda jutottunk, hogy az emberek kezéből kivették a döntést saját sorsuk felől - lehet azt szorongatja olyan erősen a zsebében Pocakkirály...
Talán vissza kellene vennünk a sorsunk feletti uralmat, mert a gyengeség csak elnyomást szül, kiszolgáltatottságot, szegénységet, szolgaságot.
Ha nem állnak ki magukért, akkor nem a nemzet cselédje lesz a pedagógus, hanem a sarkakaták, rogáncilik, várkonyiandik, mészároslőrincek, rasik cselédje, oszt főzheti a csülköspacalt napestig. Pedig Tóth Árpádot, Radnótit, József Attilát is oktathatna, akár angolul is, hiszen ő képes rá.
A baj csak az, hogy ez a hatalom meg mindenre képes.
Szavazz hát Orbánra pedagógus, aztán néhány évig megint úgy fogsz szopni, hogy a Vezér homloka behorpad.
