A kérdés nagyon leegyszerűsítően úgy hangzik, hogy „miért nem tudta a sokkal fertőzőbb delta variáns terjedését megfogni a sokkal nagyobb átoltottság?”. A válaszhoz eggyel közelebb kerülnénk, ha tudnánk, kik betegednek meg, az oltottak és az oltatlanok milyen megoszlásban vannak a kórházakban, erről azonban semmilyen adatot nem közöl a kormány.

Az a mai napig nem világos, hogy ilyen összesítő adat nincs, vagy csak nem nyilvános. Amíg így van, csak azon tanakodhatunk, hogy melyik rosszabb:

• ha a járványügynek igénye sincs megismerni a járvány természetét, ami ellen nap mint nap küzd, vagy
• ha csak nem akarja ezt megismertetni a járvány következményeit minden nap elszenvedőkkel, segítve őket a döntéseikben is.

Valójában azonban a kórházi adatok hiánya csak egy szűk szelete annak az ismerethiánynak, ami az egész járványkezelést övezi. Menjünk egy kicsit vissza az időben, hogy ezt jobban megértsük!

Nyár van, lecsengett az addigi leghalálosabb harmadik hullám, és folyik a találgatás az egész országban: jön-e ősszel a negyedik? Védjük-e az időseket, milyen korlátozásokra készüljön a gazdaság stb. A helyzet új, hiszen (bár egyre csökkenő intenzitással) zajlik az oltási program, de közben várható, hogy az új hullámot már a britnél majd’ kétszer fertőzőbb delta variáns okozza majd.

Kétségtelen, az exponenciális összefüggésű járványterjedésben borzasztó nehéz az előrejelzés, a tervezés. Az, hogy egy fertőzött átlagosan 1,2 vagy 1,3 embernek adja át a vírust, azt a különbséget jelenti, hogy kordában tartható a járvány vagy összeomlik egészségügyi ellátó rendszer. Eközben a korlátozások nélkül élő, oltatlan populációban a delta terjedési sebessége 7.

A feladat tehát nehéz, de érdemes nekifutni. Elvégre nem mindegy, hogy mekkorák a kockázatok, legalább forgatókönyvszerűen lássuk, hogy különböző paraméterek mellett milyen járványsors várhat Magyarországra az ősszel és télen. Ugyanis ez a tudás fontos döntéseket alapozhatna meg, amelyek segíthetnek a járvány legyűrésében, Ehhez egy csomó dolgot kell tudnunk, de ami talán az egyik legfontosabb: milyen erős a fék, vagyis hány olyan ember van, aki nem fertőződik meg, nem terjeszt, vagy legalábbis nem terheli az egészségügyi ellátórendszert a védettsége miatt. És a válasz:

HALVÁNY. LILA. GŐZÜNK. SINCS.

Ugyanis ahhoz tudunk kellene, a hazai népesség mekkora része szerzett átfertőződéssel természetes védettséget, az oltottak szervezetében milyen erős védettség alakult ki, illetve mindez az időben előrehaladva hogyan változik.

Nem lenne ördöngösség megtudni, nyomon követni, és elnézve az elmúlt másfél év horribilis kormányzati költéseit, még drágának sem mondható, főleg, ha a hasznosságát is figyelembe vesszük. Nem kell hozzá gigantikus HUN-Cover, kisebb reprezentatív mintákból, 2-3 havonta elvégzett mérésekkel óriási mennyiségű információ nyerhető ki, ahogy azt a britek is bizonyították. (Tulajdonképpen ma, amikor  a kórházi adatok után sóvárog az egész szakma, ennek a tudásnak egy kis részét szeretné megszerezni, még ha késve is.)

Három hullám után ma az összes szakértő csak találgatja, hogy a népesség mekkora része lehet átfertőzött, milyen átfedésben van az oltottak csoportjával, és ez összességében mit jelent a vírus terjedési sebességére nézve.

Adatok hiányában valamilyen domináns világnézeten, esetleg megérzések által vezérelt „szakértői" véleményeken alapulnak a (többnyire késve) meghozott döntések. Politikailag még racionálisnak is nevezhető a dolog: a társadalom ma sokkal érzékenyebb a lezárásokra, mint 2-3 ezerrel több halottra, így úgyis csak akkor lehet meghozni a korlátozó intézkedéseket, amikor már mindenki látja, hogy nagy a baj, mert ekkorra nő meg eléggé a szigorúbb védekezés támogatottsága.

Szeptember közepén egy vezető, a döntésekre is hatást gyakorló egészségügyi szakember „off-record” magabiztosan állította: 50%-os átfertőzöttség, oltásokkal együtt 70% feletti társadalmi immunitás mellett napi ezer fertőzöttnél több elképzelhetetlen, halálozást pedig alig fogunk látni – a negyedik hullám jelképes lesz.

Van itt más is, ami jelképes.

Címlapkép: Getty Images