Néhány benyomás, így melegében:
Tetszett, hogy bár azonnal láthatóvá vált, hogy Márki-Zay nem vitázni, hanem veszekedni érkezett, Dobrev Klára kitűnően kezelte a helyzetet, rákényszerítette ellenfelét egy visszafogottabb hangnemre és arra, hogy ígéretet tegyen, hogy a hátralevő napokban tartózkodni fog a bizonyítékok nélküli vádaskodástól.
Nem tetszett, hogy bár udvariasságnak álcázta, de Márki-Zay a kérdésekre adott válaszait ellenfele válaszának ismeretében tehette meg, ezzel szerintem előnyhöz jutott, mert csak bele kellett illesztenie az általa a Fidesz kommunikációs stratégiájaként megismert, unásig ismételgetett két-három panelt.
Hogy azt ne mondjam, Dobrev Klára farvízén utazott.
Tetszett, hogy a jelöltek - ki meggyőződésből, ki a körülmények kényszerítő hatására az összefogás kikerülhetetlensége mellett tették le a garast.
Nem tetszett, hogy Márki-Zay nagyképűen a DK-nak az általa vezetett koalícióba való belesimításáról beszélt, nevetséges volt, mikor felsorolta a támogatóit, és láthatóan nem érzi, hogy mi a feladata egy koalíciókényszeres helyzetben egy miniszterelnöknek.
Ő a miniszterelnök erős közjogi helyzetről beszélt úgy, hogy egy minimálisan is hatpárti koalíciót kellene vezetnie, melyben a folyamatos egyeztetéseket, kompromisszumokat nem lehet megkerülni, nem lehet diktálni, mert bármely diktátum igen hamar visszaüthet.
Ezért kellene egy egészen pontos és precíz koalíciós szerződést kidolgozni, még mielőtt valamelyik versenyző megtáltosodna...
Tetszett, hogy ezt Dobrev Klára pontosan érti, tetszett, hogy meg tudja mondani, hogy miből kívánja megvalósítani az ígéreteit, tetszett az egész habitusa, a kompromisszumkészsége, a belőle sugárzó nyugalom és eltökéltség, a szakértelem.
Nem tetszett a vita lezárása, melyben Márki-Zay ismét megosztotta az ellenzéket, tisztákat emlegetett, miközben önmagára mutogatott, jóllehet a támogatói - még a háttérben, fedésben dolgozók is - valamennyien részesei és ilyen-olyan mértékben haszonélvezői voltak és ma is haszonélvezői a politikának.
És hát volt már nekünk szerencsénk tisztákhoz, mindkét oldalon, az egyik oldalról kiderült, hogy a szarka náluk iparitanuló, a másik fele meg mesekönyvekből tanulta a politikát.
A tiszta politikus olyan, mint a szűz rosszlány, gyakorlatilag nem létezik, ugyanis a politika maga az állandó kompromisszumkötés, ha úgy tetszik piaci alkudozás - valamit-valamiért.
Hogy aztán ennek a vitának itt nincs vége, az biztos, mindenesetre megnyugtató, hogy Márki-Zay nagy keservesen vissza tudott venni valamennyit pocsék természetéből - nem fog ez holnap reggelnél tovább tartani, de bízzunk Dobrev Klára gyógypedagógusi rátermettségében...
Harc lesz ez a javából, ügyesek a fideszes hatalomtechnikusok, lesz itt még csetepaté bőven.
Hogy aztán mi lesz a vége?
Ki tudja.
Azt tudjuk, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig, a törpefenyők (pinus mugo 'gnom') meg aztán semmiképpen sem, csak azt nem tudjuk, mikor lesznek vágásra érettek.
Reméljük, jövő tavaszra....
:O)))
