Társadalomelméleti folyóiratunk nem szokott pártpolitikai és választáspolitikai vitákba bocsátkozni. Ez nálunk amolyan alapításkori (1989) alapelv. Úgy véltük-véljük, hogy a pártpolitikai viták szétverik a szellemi közösségeket. Ezen az alapelven természetesen most sem kívánunk változtatni. De több olyan levelet, telefont kaptam, amelyek alapján úgy vélem, hogy egy rövid állásfoglalás mégsem szükségtelen egy olyan helyzetben, amikor baloldali emberek sokasága csalódott, mert voksát egy arra méltatlan emberre adta az előválasztásokon. Hiszen Karácsony Gergely rászedte a baloldali szavazókat. Egy hirtelen vezércsellel a szélsőjobb iránt nyitott jobboldali jelölt, Márki-Zay javára visszalépett az előválasztások első fordulóját követően. A politikai immoralitás magas iskolája ez, akár a politikai naivitásról, a politikai dilettantizmusról, akár egy szokványos politikai hamiskártyásról legyen szó.
Márki-Zay, a varázsló – mint karácsonyi ajándék
- Részletek
Mindenesetre Karácsony lett ily módon a „királycsináló”: a „varázsló” előtt ő terítette le a szőnyeget. Thomas Mann „varázslója” jelent meg előttünk Márki-Zay alakjában. Egy újfajta, „korszerű jobboldal” bukkan itt fel végre Magyarországon is, amely Orbán jobboldalától felismerhetően csak két dologban különbözik: az amerikai ruszofóbia hajójára száll fel és ennek megfelelően az amerikai „kapcsolatoktól”, a nagytőkétől számít támogatásra, mintha csak a lengyel vagy cseh szcenáriót követné a baloldal teljes szétroncsolása útján. A másik különbség, hogy Orbántól eltérően egy fiatalos liberális fordulat embereként is eladja magát a Momentum és a mainstream liberális sajtó segítségével.
A maga rasszista-menekültellenes hátterével Márki-Zay az elitellenes érzelmek hullámán ezt a zavaros fordulatot simán keresztülviheti, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy az Orbán-rendszernél jobb fejlődéspályára vinné az országot. Mindez az átverés arra épül, hogy az Orbánból állítólag kiábrándultak érdekei a fontosak, s ezt baloldalról nem lehet egyesíteni, ezt csak a jobboldal tudja, persze a baloldali szavazatokkal a hátuk mögött, megvalósítani. A baloldal valóban nem tudja maga köré gyűjteni a „kiábrándult jobboldaliakat”. Két okból. Egyrészt nincs rendes, kapitalizmuskritikai baloldal. Másrészt az Orbánból kiábrándultak összefogásának igazi értelme éppen az, hogy a jobboldal egységének megteremtése jegyében történjen meg a NER-pusztítás következményeinek felszámolása, természetesen a társadalom többségének, mindenekelőtt az alsó osztályok rovására való megoldása.
Márki-Zay varázspálcája tehát arra hivatott, hogy elhomályosítsa a látását még azoknak a baloldaliaknak is, akik korábban nem váltak a liberalizmus vagy a konzervativizmus utánfutójává. Akik ma a baloldal zászlóshajójának látszanak, a Demokratikus Koalíció, melyet a polgári demokrácia megfáradt robotosai alkotnak, s ugyanazt mondják, mint Márki-Zay és a 89-es gárda: jogállam és szabad piac. Ráadásul sokan sosem bocsátják meg Gyurcsány „bűneit” a magyar baloldal „szétszórásában”. Azt is felróják neki, hogy a fideszes kétharmados parlamenti többség gazdasági-szociális és politikai feltételeinek kialakításában döntő szerepet játszott. A valaha szebb napokat megélt MSZP a politikai kihalás szélére jutott, mert már régen feladta még azokat a baloldali törekvéseit is, amelyeket képes volt legalább platformjaiban egy ideig megőrizni. A Márki-Zay-féle jobboldal a baloldal e maradványait is el fogja söpörni a liberálisok egy jelentős csoportjának támogatásával. A választások tétje éppen az lenne, hogy egy ilyen fordulatot meggátoljunk!
Mindenki szavazzon meggyőződése és lelkiismerete szerint! Ezt kellett volna mondania Karácsonynak is, ha rendelkezett volna egy csekélyke politikai horizonttal. És hozzátehette volna: „baloldaliak, ti szavazzatok a baloldal maradványaira, én meg Márki-Zayra”.
A kiúttalan történelmi helyzetekben – hisz a nagy dolgok nem Magyarországon dőlnek el – érdemes a baloldalt még meggyőződéssel vállalóknak végre komolyan elgondolkodni azokon az új, közösségi-szociális megoldásokon, alternatívákon, amelyeket folyóiratunk 32 éve folyamatosan propagál. Minden más lehetőség kimerült. Vagy muszáj lenne támogatni egy új jobboldali fordulatot, amely szokás szerint a szakadékba taszítja Magyarországot?
