Kiss Ambrus szerkesztő moderálásában Szikra Dorottya tudományos főmunkatárs (Társadalomtudományi Központ), és Harangozó Gábor a Szociális Demokrácia Intézet programigazgatója beszélt, vitatkozott arról, hogy mi történt az elmúlt 30 év szociálpolitikájában.
A beszélgetés során az első kérdések arról szóltak, hogy mire lehetünk büszkék, azaz a szociálpolitikának mit sikerült elérnie az esélyteremtésben és a felzárkóztatásban a rendszerváltást követően. Szikra Dorottya az emelte ki, hogy közvetlenül a rendszerváltás után a munkanélküliséget, mint társadalmi jelenséget próbálták kezelni. Ez ellentéte annak a most követett politikai felfogásnak, amely a munkanélkülivé válásért az egyént hibáztatja. A másik jó, és követendő példát a gyermekszegénység elleni programok adják a 2000-es évek közepéről, amelyeknek máig tartó hatásuk van.
Harangozó Gábor a jó gyakorlatok közül furcsa módon egy kisiklott programot emelet ki. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatása ugyanis szerinte egy jó kezdet volt a társadalmi felzárkózásért, esélyteremtésért folytatott küzdelemben, de nem sikerült teljesen megvalósítani az elképzeléseket.
A beszélgetés során szóba került, hogy volt-e esély a felzárkózásra, vagy azoknak van igazuk, akik szerint nagyon ritka, hogy egy ország képes kitörni abból a keretből, ahová a globális világrendben sodródott. De nem csak tág kontexusról szólt a beszélgetés, hanem arról is, hogy mi ágyazott meg az Orbán-kormány társadalompolitikájának.
Címfotó: Vajda József – Népszava
