Hát bizony, nem egyszerű történet ez, mint amikor a hangya kivont karddal száll szembe az elefánttal...
És a hangya számára ez még annyival bonyolultabb is, hogy nemsokára döntés kell szülessen arról, hogy a nép a továbbiakban a hős hangyákra, vagy a közhatalom jelenlegi ravasz és telhetetlen birtokosára a törpehangyászra bízza az ország ügyeit - meg persze a pénztárcáját is.
A hangyász iparszerűen lop, a hangyák iparszerűen bíznak benne, hogy a hangyászt erről le lehet majd beszélni, különösen most, mikor már nem csak a jelenlegi pénztárcát fosztogatja, de a jövőnket is ellopja.
Karácsony Gergely azt gondolja, hogy levelezéssel megoldható a dolog, és felszólította csatlakozásra az ellenzéki miniszterelnök-jelölteket is, nem is eredménytelenül.
Azonnal csatlakozott hozzá Dobrev Klára, aki javasolta, hogy ha már, akkor egy koszból a Budapest-Belgrád vasútvonal ügyében is tudassuk, hogy arra sincs szükségünk, és nem fogjuk eladósítani hazánkat idegen érdekekért.
Helyes a törekvés, a Jobbik szavazóbázisára tekintettel talán még vissza lehetne követelni a Monarchia százötven hektáros, Tiencsin városában valaha létezett gyarmatát, persze ehhez még kellene az osztrákok jóváhagyása is, akik sajnos általában több ésszel rendelkeznek, mint mi, így nehéz tárgyalásoknak néznénk elébe.
Ha sikerrel járunk, már csak azt kellene kitalálni, mit csinálunk a tizenötmillió helyi lakossal, annyi illatos csirkét, amit ennyi kínai képes lenne kisütni, még akkor se tudunk megenni, ha segítségül hívjuk Németh Szilárdot...
Hogy érdemes-e Kína csatlósának lenni Európa peremén, arról az albánok tudnának mesélni, akik a megrázkódtatást nem is bírták ki kábítószer nélkül, ma is azzal foglalkoznak nagyüzemileg.
Hogy mi nem vagyunk Európa peremén?
Nem hát, de ha Kína csatlósai leszünk, akkor ez a helyzet gyorsan megváltozik...
Nem egyszerű ez, hiszen a XXI. század vezető hatalmával való viszonyról beszélünk, arról a hatalomról, mely legjobb úton halad afelé, hogy az Egyesült Államok helyét átvegye a hatalmi rangsorban, és erre minden esélye meg is van.
Nem holnap, de egy értelmes állami külpolitika nem is két napra tervez előre, csak példaként említeném, hogy Kína évtizedek óta építgeti hadállásait Afrikában, iskolákat, utakat épít, és hát felénk sem az ominózus projektek az egyetlenek, melyek Kína világkereskedelmi, egyben világhatalmi törekvéseit szolgálják, vannak errefelé más projektek is.
Nem is baj ez, hiszen a világ globalizálódik, be kell illeszkednünk a nemzetközi munkamegosztásba, meg kell találnunk a helyünket és értékünket az újraosztott pakliban, és rajtunk is múlik, hogy ne mi legyünk a tök filkó.
A baj az, hogy a magánérdek felülírja a közérdeket, merthogy ez esetben is azt kell nézni, hogy kinek az érdekében történik valami.
Kínai részről az ügy egyértelmű és tiszta: Kína érdekében történik a vasúti fejlesztés, Kína politikai terjeszkedése érdekében történik egy kínai egyetemi campus telepítése Európába.
Magyar részről a kérdés nem ilyen egyszerű.
Itt a Belgrád-Budapest vasútvonal építése a jelenlegi kondíciókkal nem érdeke Magyarországnak, de érdeke lehet Kínának, főként, ha nem neki kell fizetnie a számlát, ha az üzemeltetés költségei sem őt terhelik, ha a létrehozás kínai hitelből történik, melynek kamatai őket illetik.
Természetesen, ha Orbánt tekintjük Magyarországnak, akkor bizonyos háttérszerződések realizálása esetén Őfőméltósága nyertese lehet az ügynek, unokái ás ükunokái imáikba foglalhatják majdan a nevét, de Gipsz Józsi a Viharsarokból ebből nem profitál semmit, még munkahelyet se, hiszen ez a vasút már nélkülözné a baktert, a bakterházat, sőt, még Bendegúzt is.
Kínának meg az ő korrumpálására szánt összeg meg se kottyanna, nem is tudom, hogy hívják Pekingben az alkotmányos költséget.
Az egyetem ügye kicsit bonyolultabb, mivelhogy most éppen arrafelé tartunk, hogy ne legyen állami egyetemünk, amit még bonyolít az a helyzet is, hogy meglévő egyetemeink egy része csak nevében egyetem, értékük a világ egyetemeinek rangsorában a "futottak még" kategóriában szerepel, oktatóik pedig alulfizetettek, a tehetségesebbje vagy szerencsésebbje már nyugaton él, tanít, dolgozik.
Ezért is volt bűn a CEU elüldözése, és ezért kellene örülnünk a Fudan Egyetem budapesti campusának.
De a jelenlegi feltételek szerint nincs minek örülnünk, legfeljebb Ha Orbánt tekintjük Magyarországnak, stb. stb. - lásd fentebb.
Ezt az egyetemet Gipsz Józsi soha nem lesz képes megfizetni az unokájának, legfeljebb akkor, ha a kínaiak biztosítanak magyar hallgatók részére évente a hallgatói létszám felének megfelelő számú tandíjmentes helyet.
Erről jelenleg nincs szó, és ez az egész ügy egyébként is okafogyottá vált, hiszen belátható időn belül nem fogunk olimpiát rendezni, márpedig ez az egész történet ebből a célból került megtervezésre.
A Diákváros remek beetetés lett volna, egyben kiváló olimpiai falu, ez persze tetszett volna a kínai félnek is, hiszen remek propaganda-lehetőség: olimpiai falu a kínai egyetem campusában.
A költség a mienk, a lakások az egyetemé, a dicsőség Orbáné, neked meg az jut, ami a hetedik gyereknek...
Kínában a korrupciót egyszerűen intézik, a delikvens letérdel valamelyik város főterén, aztán a lakosság zajos helyeslése közepette fejbelövik.
Lehet, ezt kellene még a Fudan campusának építése előtt bevezetnünk errefelé is...
Mindemellett meg kellene próbálnunk normális, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat fenntartani a világ vezető hatalmaival - Indiával is! a XXII. század állítólag az övék lesz, jönnek a cigók, már el kellene kezdeni felkészíteni a népet erre és a mohamedán ujgurok helyett legnagyobb hazai kisebbségünk helyzetét rendezni, gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan, ugye...
El kellene kerülni, hogy az ellenzék túltolja a biciklit, nem lenne jó szembekerülni Kínával, de az oroszokkal sem.
És tudomásul illene vennünk: ebben a környezetben mi nem vagyunk tényezők, alkalmazkodásra vagyunk ítélve.
Nem Orbán rendszeréhez, hanem a világhoz...
:O)))
