A bangladesi ruhaipar a második a kínai után: az európai piacok jelentős részét is innen látják el. Bangladesben 3.5 millió 5 és 17 év közötti gyerek dolgozik ruhaiparban, az ezekben a gyárakban foglalkoztatott öt munkásból 4 nő.

Többségük heti hét nap dolgozik, napi akár 16 órát is, van, hogy éjjel 2-3-ig tart a műszak. Körülbelül napi 3, havi 95 dollárt keresnek így. Ezzel a bevétellel a ruhaipar 4,4 millió dolgozója - zömében fiatal nő, gyerek - családfenntartó Bangladesben.

Az ezekben a gyárakban készített "fast fashion" ruhákat, amelyeket Budapesttől Bukarestig, Prágától Berlinig mi is gyakran vásárolunk ők gyártják. Annak a pénznek, amit ezekért a ruhákért fizetünk 2 százaléka sem jut el hozzájuk.

A covid járvány kitörése óta a dolgozók 74 százaléka vesztette el a munkáját. A még dolgozóknak legalább három havi bérrel tartoznak. A ruhagyári munkások 3 százalékának jut elegendő napi élelem a felmésérsek szerint.

A ruhaipari gyárakban toxikus a környezet, nagy tömegben, rossz szellőztetés mellett, állandó hőségben megy a munka. Mivel ezek a gyárak nem felelnek a biztonsági előírásoknak, de tűzveszélyes textillel vannak tele, gyakoriak a gyártüzek. A legnagyobb ilyen katasztrófában, 2013-ban a Rana Plazaban 1132 munkásnő égett bent, 2500 munkásnő sebesült meg súlyosan.

A rossz munkakörülmények, a rendkívül alacsony bérek miatt Bangladesben rendszeresen szerveznek sztrájkokat, tüntetéseket.

Az a gyerekgeneráció, amelyhez ez a lány is tartozik az ellenállása nő és tanul bele.

Ők tudják: május elseje a munkásszolidaritás napja.