Éljen május elseje, a nemzetközi munkásosztály, a munka ünnepe!
Úgy megyünk el mellette, hogy a kutya se ugat utána, de hát nem is csoda, nem egy trendi ünnep ez ma, amikor ebben az országban nem találni munkást, osztályokat meg végképp nem.
Eljutottunk arra a tökéletesnek mondható állapotra, amikor már nincs proletár, aki csak a munkaerejét tudja árúba bocsátani, itt ma már csak munkavállalók vannak, akik még véletlenül se munkás vagy parasztivadékok, itt csupa-csupa nemesi, legrosszabb esetben polgári származékok élnek abban a társadalomban, melyben megvalósult a tökéletes egyenlőség.
Hiszen éppen annyit érsz, amennyid van, és az összehasonlítást bátran vállalhatod a szomszédoddal, esetleg a Nagyurunk Pénztárcájával, - na jó, mínusz Várkonyi Andrea, de vele úgyse tudnál mit kezdeni.
Nem tudsz úgy pofázni, mint Bocsi és a berakásban sem vagy olyan ügyes, mint Zsidró, ellenben legalább sokmilliós gyűrűvel se tudnád meglepni, így aztán a dolognak ezen része eleve tárgytalan. 


Elloptak itt sok mindent tőled, mióta a Nemzet Megmentője, a Vírus Elleni Ádáz Küzdelem Hős  Hadvezére 1989-ben - bánatos mogyoróival a markában - hazazavarta az oroszokat.
A súlyos harcok árán kivívott szabadság mámoros esztendei alatt anyagilag csupasz lett a segged, mint a ma született kisbabának, jogod annyi sincs, mint a tehénnek Csányi tehenészetében, és neked még nem is zenélnek fejésed alkalmával.
Olyan vagy, mint a Miranda-formula ihletője, jogod van hallgatni, de ha kinyitod a szád, az azonnal felhasználható ellened.
Ha szerencséd van, csak jogi eljárás keretében, ha nincs, hát leesik a létrád, vagy megöngyilkolod magad a rendőrautóban, esetleg infarktust kapsz, miután a megfelelő névre irattad a tulajdonodban levő értékes vagyontárgyadat.
Te meg itt Navalníjozol, és méltatlankodsz az emberi jogok semmibevétele miatt, pedig itt nincs is mit semmibe venni.
Hogy a materiális dolgokat elvették tőled, az rendben is van, zsákmány dolga, hogy a győztesé legyen, de itt többről van szó.
Merthogy itt elvették az eszed is, pedig az volt az egyetlen, amivel elégedett voltál, hogy elég jutott belőle neked is.
Szerinted...


A mai elveszett ünnep mégis azt jelzi, hogy talán mégis szűken mérték számodra a szellemi javakat.

Mert mit lehet gondolni arról, akinek az országban mindenből volt tulajdonrésze, tulajdonképpen minden az övé is volt, legfeljebb a többi magyarral kellett egyenlő arányban osztoznia a tulajdonon, ma meg nincs semmije, és még örül is neki.
Mit lehet arról az emberről gondolni, aki ma is kommunistázgat boldogan, merthogy utálja a kommunistákat, akik egy olyan társadalmat szeretnének egyszer majd megteremteni, mikor végre megjön az eszed, melyben a vagyon társadalmi tulajdonban van, te a tehetséged szerint dolgozol, és minden a tied lehet, amire csak szükséged van?
Igen, persze, akár három csomag csirkefarhát is!
Rendben van, utálod a bolsevikokat, akik a saját elképzelésük szerint akarnak boldoggá tenni téged, de ezzel egy ütemben ingyen odaadod az iskolákat, intézményeket az egyházaknak, akik szintúgy saját elképzelésük szerint akarnak téged boldoggá tenni, és még a jólétet is csak halálod utánra ígérik - ha addig engedelmes és csendes vagy!
Mit lehet gondolni arról a népről, aki vagonba pakolva küldte a halálba százezerszámra zsidó polgártársait, a felelősséget ezért a mai napig nemigen akarja vállalni, de roppant büszke rettenetes nagy eszére és a Nobel-díjasainkat emlegeti büszkén, akiknek kilencven százaléka zsidó volt?
Arról a népről, mely utálja a nép majd egy tizedét kitevő cigányokat, nyomorban tartja őket segítésük helyett és elzárja előlük a felemelkedés útját, de cigány származású miniszterelnöke után úgy megy, mint birkák a juhász szamara után?
Mit lehet arról a népről mondani, mely eltűri, hogy ellopják gyermekei jövőjét, szülei élhető öregkorát?
És ellopták tőle a szolidaritásra való képességet is.


Ma, ha belerúgnak a fenekedbe, nem valószínű, hogy kiáll érted bárki is, legfeljebb elfordulnak és a temetésed után csendben sajnálkoznak, de ez se biztos.
Május elseje hajdan azért lett ünnep, hogy mindenkit emlékeztessen arra, hogy az emberrel nem tehet meg bármit a hatalom - se a politikai, se a gazdasági hatalom.
Mára már az ünnepet is elfelejtettük...
Éljen hát Várkonyi Andi eljegyzési gyűrűje, éljen a Balatont nevére vevő Család. éljen a saját lakásában halálra fagyó öreg, éljen a három százalékos infláció, éljen május elseje, a magyar kleptokrácia nagy ünnepe!
Éljen Orbán Viktor, éljen a Párt!
Te meg talán kezdjél el gondolkodni...


:O)))