A múlt pénteki oltásom után már én sem kételkedem a jelenség létezésében, az oltóponton ugyanis kaotikus állapotok uralkodtak. Ez pedig elkeserítő és felháborító annak fényében, hogy úgy hallani, a kórházba kerülők egy része egy-két héttel az oltás után kerül súlyos állapotba. Sejthető, hogy nem magától az oltástól.

Optimistán és fellégezve vágtam neki múlt pénteken az oltásnak, örültem, hogy ennyi hónap várakozás után végre engem is beoltanak. A kezdeti izgatottság hamar elpárolgott, amikor odaértem a nekem kijelölt budapesti oltóponthoz:

EGY NAGYJÁBÓL 150-200 FŐS TÖMEG FOGADOTT, MINDEZ DÉLUTÁN HAT KÖRÜL.

Először nem értettem a dolgot: ilyen sok embert hívtak oltásra erre az időpontra? Persze hamar kiderült, hogy nem erről van szó: voltak páran, akik időpontra jöttek, de a tömeg 95%-a csak a „lepattanó” vakcinákra várt, ahogy ők fogalmaztak.

MINDEZT NEM ÁM A MÁSFÉL MÉTERES TÁVOLSÁG BETARTÁSÁVAL, NEM: EGYMÁS HEGYÉN-HÁTÁN, TÖMÖRÜLVE, AZ AJTÓ ELŐTT CSOPORTOSULVA, HOGY MÉG VÉLETLENÜL SE JUSSON BE VAGY KI SENKI.

Az ajtónál először csak egy biztonsági őr állt, tőle kérdeztem meg, hogy bemehetnék-e, mivel időpontom van. Azt mondta, várjak a soromra, mert még csak a hat órás időponttal rendelkezők köre jön, jöjjek vissza később (nekem fél hétre volt időpontom). Azt mondta, nyugodjak meg, senki olyan nem kap előttem oltást, akinek nincs időpontja (ezt most így itt hagyom).

Így hát tettem egy kis sétát a közelben (nem akartam az embertömegben várni fél órát), mire visszaértem negyed hét körül, az őrt felváltotta egy orvosnak vagy ápolónak tűnő férfi, aki úgy láttam, beengedett jó pár nálam fiatalabbnak tűnő várakozót az ajtón, gondoltam, akkor ideje mennem nekem is (volt egy olyan érzésem, hogy azok a 18-24 év körüliek nem időpontra jöttek).

Nehezen, de bejutottam a szakrendelőbe, ahol először a regisztrációs pultnál le kellett adni az előre kitöltött nyilatkozatot. A pultnál ülő nővérekhez érve erősödött a korábbi gyanúm, ugyanis elkezdtek kekeckedni velem, hogy 9. kerületi címem van, hát, azt nem itt kéne oltani (a háziorvosom 11. kerületi, ezért kerültem a 11. kerületi oltóponthoz). Mondtam nekik, hogy nem értem a problémát, időpontra jöttem, ide küldött a háziorvos. Azt mondják:

Ja, hogy Ön időpontra jött? Hát miért nem ezzel kezdte?

Ekkor elővettek egy listát, ahol mit ad Isten, megtalálták a nevem az időpontosok között és el is küldtek az 1-es oltópontra, ahova eredetileg is kellett mennem.

Őszintén szólva, nem értettem, ami történt: miért kell nekem bizonygatni, hogy időpontra jöttem? Mégis mi másért lennék itt? Miért kell ezt előre jelezni?

Az 1-es oltóponthoz érve ért csak igazán a szívrohamhoz közeli állapot: az ajtón éppen kisétáló nővérnek odaadtam a nyilatkozatomat és elmondtam neki is (mostanra megtanultam), hogy időpontra jöttem. Rám néz és azt mondja:

-Időpontra? Biztos, hogy nem, mert nekünk már elfogyott a vakcinánk…
-Tessék??
-Hát, nálunk már itt nincs vakcina, elfogyott.
-Hogy érti, hogy elfogyott? Időpontom van, a háziorvosom küldött ide azzal, hogy ma beoltanak. Na, ne szórakozzon velem.

(közben kisétált egy másik nővér is a váróteremhez)

- Zsuzsi (a név csak kitaláció), ez a hölgy itt azt állítja (!!!), időpontra jött, de nekünk már nincs vakcinánk. Menj vissza vele a regisztrációhoz, kérdezd meg őket, mit csináljunk.

Itt megjegyezném, hogy a váróban olyan 20 év körüli fiatalok ültek a székeken, nagyjából úgy húszan, egymás mellett, a távolságtartási szabályokat vagy a tömörülési kockázatokat figyelembe nem véve (ami szerintem egyébként nem az ott várakozó emberek hibája, sokkal inkább a szervezettség kritikus szintjének az eredménye). Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy az 1-es oltópont a tüdőgondozó mellett volt kijelölve, ahol az egyik nővér szavai szerint az oltás időpontjában is folyt a rendelés (talán nem kell sokat gondolkodni azon, kik mennek ilyen járvány közepette tüdőröntgenre vagy szűrésre).

Mindeközben Zsuzsival (nevezzük most így) visszaballagtam 130-as pulzussal a regisztrációs pulthoz, ahol Zsuzsi tájékoztatta az ott ülő kollégáit, hogy állítólag (!) időpontom van (és szerencsére megbizonyosodhatott a pultnál arról, hogy nem hazudok), de hát nincs vakcina, elfogyott. Az egyik nővér azonban azt mondta neki:

- Hát, tudod…abból majd…abból a készletből…

Zsuzsi arca felderült és az enyém is, mert úgy tűnt, valahonnan csak előrekerült még pár vakcina egy eldugott ajtó mögül. Ezt a „nincs vakcina” szöveget még az utánam, szintén időpontra érkező néhány embernek is elmondták, de mit ad Isten, valahonnan mindig sikerült párat „szerezni”.

Az oltást végül több szívleállás közeli trauma után, de megkaptam. Miközben a váróteremben várakoztam az oltásigazolásra, kíváncsiságképp megkérdeztem egy-két fiatalt, hogy ők időpontra jöttek-e, természetesen nem volt a válasz.

Eltelt pár nap azóta, de nem tettem túl magam a történteken. Ami továbbra sem fér a fejembe:

• Miért kellett gyakorlatilag minden ellenőrzési ponton azt bizonygatnom, hogy időpontra jöttem? Hát nem ez az alapfeltevés, ha valaki oltásra érkezik? Tényleg azért kell harcolni, hogy ezt bebizonyítsam, mint valami bűnözőnek az igazát?
• Hogy engedhetnek ilyen tömeget összegyűlni bármelyik oltópont körül? Egymás nyakában lihegve tömegek állnak és várnak vakcinára, hívatlanul, de sehol egy rendvédelmis, egy katona, hogy rendet tegyen a tömegben.
• Hogy van az, hogy időpontra érkező embereknek elfogy a vakcina?
• Hogy van az, hogy egy oltási helyszínt az épület egy olyan részébe tesznek, ahol a folyosó másik végén rendelést folytat a tüdőgondozó?
• Hogy engedhetnek a váróteremben ennyi embert felgyülemleni?

A LEGFONTOSABB KÉRDÉS, AMI A FENTIEK EREDŐJE: MÉGIS HOGY OLTHATNAK BÁRKIT IS (LÉNYEGÉBEN AZ UTCA TETSZŐLEGES EMBERÉT) IDŐPONTFOGLALÁS NÉLKÜL?

A fentiek többsége inkább csak költői kérdés, és ez elszomorít. Mert jól tudom, hogy

• azért kellett bizonygatnom minden ponton, hogy időpontra jöttem, mert nagyon sok embert oltottak be időpont nélkül,
• azért volt ilyen tömeg és gyülekezet, mert egy katona sem volt ott, aki rendet tartott volna, és azért volt olyan tömeg, mert az emberek tudták, hallották, hogy itt bizony oltanak másokat is, nem csak az időpontosokat,
• azért fogyott el a vakcinája az időpontra érkezőknek, mert a szakrendelő személyzete nem várta meg, hogy az utolsó időpontra érkező embert is beoltsák, a vakcinák szétosztását sokkal hamarabb elkezdték (nem zavar, ha odaadják a fel nem használt oltásokat, sőt, de úgy gondolom, hogy ezt semmilyen esetben sem szabadna az időponttal rendelkezők kárára tenni).

Azt viszont tényleg nem értem,

• hogy lehet ennyi ember egészségét kockára tenni azzal, hogy ilyen szervezetlen módon folyik az oltás néhány helyen még most, több hónapnyi tapasztalat után is Magyarországon, amikor csak kis odafigyeléssel számos embert meg lehetne kímélni attól, hogy pont egy oltóhelyen kapja el a koronavírust;
• hogy miért kell arról hallani kórházba került ismerősöktől, hogy a szintén koronavírusos fertőzéssel szenvedők közül sokan 10 nappal az oltásukat követően kerültek kórházba, így szinte biztosra vehető, hogy az oltóponton kaphatták el a vírust, ahogy az is, hogy ez is hozzájárul a magyar járványügy elszomorító statisztikáihoz;
• hogy miért nem lehet a kórházak mellett a többi oltópontra is kijelölni katonákat vagy rendőröket, akik rendet tudnak tartani és nem engednek meg ilyen csoportosulást.

Elkeserítő, mert annyi lehetőségünk lenne ezt jól vagy legalábbis jobban csinálni, de mintha a magyar oltási rendszer egyszerűen nem lenne képes felnőni a feladathoz. Remélem, valamikor a jövőben ez változni fog.

Minden esetre, a második oltásom idején már tudom, mit kell mondanom: időpontra jöttem.   

Címlapkép: MTI Fotó/Rosta Tibor