Azt, hogy a választók miként vonják meg ennek az időszaknak a mérlegét, mindenkinek érdemes ismerni, aki érteni szeretné, hogy mi történik Magyarországon 2021-ben.
A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatásának célja annak vizsgálata volt, hogy miként élte meg a magyar társadalom a koronavírus-járvány egy évét, és hogyan értékeli az Orbán-kormány válságkezelésének különböző aspektusait. Kutatási eredményeinkre alapozva nemcsak arról kaphatunk képet, hogy a magyarok mennyire tartják veszélyesnek a járványt és milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az elmúlt egy évben, hanem arról is, hogy miként alakultak társas kapcsolataik a karantén idején, hogyan változott a különböző társadalmi csoportok anyagi helyzete, kire számíthattak a magyarok, ha bajba kerültek, vagy, hogy a választók szerint eleget tett-e a kormány a magyarok megvédéséért. Az elemzés megalapozásához 2021. március 2-11. között közvélemény-kutatást végeztünk, melyben a Závecz Research volt a partnerünk. A koronavírus-járvány harmadik hullámában, személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta.
A magyarok elsöprő többsége komolyan veszi a koronavírus egészségügyi kockázatait
Kutatásunkban először azt mértük fel, hogy mennyire tartják veszélyesnek a magyarok a koronavírust. Külön vizsgáltuk, hogy az emberek mennyire gondolják általánosságban, a saját egészségük és a családtagjaik szempontjából veszélyesnek a vírust, valamint azt, hogy mennyire tartanak a megbetegedés hosszú távú szövődményeitől.
A megkérdezettek 83 százaléka szerint veszélyes az emberek egészségére a vírus. A válaszadóknak csupán a 15 százaléka gondolta úgy, hogy a vírus nem jelent egészségügyi fenyegetést. Hasonlóan magas arányban vannak azok, akik féltik a családtagjaikat a vírustól (79%), míg a megkérdezettek közel ötöde (18%) véli úgy, hogy a vírus nem veszélyezteti a családja egészségét. A válaszadók háromnegyede (74%) tart a vírus hosszú távú szövődményeitől, ugyanakkor 22% nem gondolta, hogy félnie kellene ettől. A vírussal kapcsolatos aggodalmukat kifejező válaszadók közül a személyes egészségüket féltők voltak a legkevesebben. A megkérdezettek 68 százaléka gondolta, hogy ha elkapná a vírust, akkor annak súlyos következményei lennének. Az emberek 18 százaléka szerint nem lenne súlyos következménye, ha megfertőződne.
A különböző demográfiai csoportokat tekintve a fiatalok és az idősek között a leglátványosabb a különbség: míg a 30 év alatti korosztálynak közel negyede (24%) nem tartja veszélyesnek a vírust, addig a 60 év felettieknek csak 7 százaléka gondolja így. A hosszú távú szövődményektől a 30 év alattiak 62 százaléka, míg a 60 év felettiek 87 százaléka fél. A politikai hovatartozás terén alig van különbség a kormánypárti válaszadók (77% tart a szövődményektől) és az ellenzéki (72%), valamint a bizonytalan szavazók (74%) között – minden politikai csoportban nagy többségben vannak, akik tartanak a hosszú távú szövődményektől.
Társas kapcsolatok a járvány idején: szorosabb családi kapcsolatok, elhidegülő barátságok
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen lelki nehézségeket okozott a járvány és a rendkívüli, járványügyi intézkedések. A válaszadók döntő többsége (70 százaléka) azt válaszolta, hogy nem változtak a különböző emberi kapcsolatai a karantén és a társas távolságtartás időszaka alatt. Többen mondták ugyanakkor, hogy szorosabbá váltak a családi kapcsolataik (19%), illetve a párkapcsolatuk (16%), mint ahányan az ellenkezőjét állították (8%, illetve 5%). Ezzel szemben a baráti kapcsolatok elhidegüléséről többen számoltak be (19%), mint akik barátságaik megerősödősét tapasztalták (7%). Említésre méltó az is, hogy a válaszadók 11 százalékának a munkakapcsolatai, 8 százalékának a családi kapcsolatai, 5 százalékának a párkapcsolata hidegült el.
A családi kapcsolatok változásával kapcsolatosan a lakóhelyi bontás érdekes mintázatot mutat. Budapesten a válaszadók több mint negyede (27%) számolt be arról, hogy szorosabbá váltak a családi kötelékei. A többi településkategóriában 9-13 százalékponttal kisebb volt ez az arány (14%-19%). A párkapcsolat hatása is jelentős a családi viszonyokra: a párjukkal együtt élő megkérdezettek 20 százaléka, míg a többi válaszadónak csak a 6 százaléka válaszolta, hogy javultak a családi kapcsolataik. Ezen túl Budapesten láthatóan magasabb volt a szorosabbá vált párkapcsolatok aránya (22%), mint a kisebb településeken (14%-15%).
A baráti kapcsolatok minősége tekintetében is jobban alakultak a dolgok Budapesten: 18 százaléknak szorosabbak lettek, míg 14 százaléknak elhidegültek a barátságai. A megyeszékhelyeken és falvakban csak a válaszadók 5 százaléka számolt be a baráti kapcsolatai javulásáról, a kisvárosokban 8% volt ez az arány. Ugyanakkor az elhidegülő barátságok aránya 5-7 százalékponttal magasabb volt ezeken a településeken Budapesthez képest: a megyeszékhelyeken 19%, kisvárosokban 22%, falvakban 21%.
A párkapcsolatban élők harmada tart attól, hogy párjuk agresszívvá válik a karantén alatt
Azoktól a válaszadóktól, akik egy háztartásban élnek a párjukkal, megkérdeztük, hogy tartanak-e attól, hogy párjuk ideges, agresszív lesz a karantén alatt. Ez egy érzékeny kérdés, aminél fent áll a kockázata, hogy sokan nem válaszolnak őszintén, mivel ezt túl személyes kérdésnek érezhetik, félnek vagy szégyenkeznek emiatt. Ennek ellenére a párjukkal együtt élő válaszadók 36 százaléka bevallotta, hogy tart ettől. A válaszok alapján a megkérdezettek negyedének gyengébb, tizedének erősebb félelme, hogy párjuk agresszívvá válik. Továbbá 2% arról számolt be, hogy ez már be is következett. A községekben jelentősen kevesebben mondták, hogy tartanak a partnerük viselkedésétől (30%), mint Budapesten (45%). Látványosan nagyobb a párjuktól tartó válaszadók aránya azok között, akik a járvány miatt elveszítették a munkájukat. Az állásukat vesztők 44 százaléka aggódik, 7 százaléka pedig tapasztalta is már párja idegességét vagy agresszivitását.
Az egészségügyi aggodalmak mellett a gazdasági félelmek is elterjedtek
A koronavírussal kapcsolatos személyes aggodalmak közül egyértelműen a család és barátok egészségének féltése vezeti a listát. A megkérdezettek 79 százaléka tart attól, hogy közeli családtagjai, barátai megbetegednek. Valamelyest kevesebb ember tart attól, hogy elkapja a vírust (73%). A válaszadók kétharmada (66%) tart attól, hogy korlátozzák a személyes szabadságában, minden tizedik válaszadó pedig úgy érzékelte, hogy ez már be is következett. A gazdasági félelmek is jelentősek a magyar társadalomban. A magyarok több mint fele (55%) tart attól, hogy a járvány miatt kevesebb lesz a fizetése, és a megkérdezettek 45%-a tart attól, hogy elveszti az állását.
Tízből négyen számolnak be anyagi helyzetük romlásáról a válság alatt
Kutatásunkban azt is megvizsgáltuk, hogy miként érintette az elmúlt év a magyarok anyagi helyzetét és munkakörülményeit.
Tízből négyen (39%) azt válaszolták, hogy romlott az anyagi helyzetük, 59% pedig nem érzékelt változást. Alig volt olyan válaszadó, aki az anyagi helyzete javulásáról számolt be (2%).
https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/1jarvaanyegyevabra-300x156.jpg 300w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/1jarvaanyegyevabra-768x398.jpg 768w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/1jarvaanyegyevabra-106x55.jpg 106w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/1jarvaanyegyevabra-800x415.jpg 800w" alt="" width="945" height="490" class="aligncenter wp-image-15478 size-full" style="box-sizing: border-box; border: 0px; vertical-align: middle; max-width: 100%; height: auto; display: block; clear: both; margin-left: auto; margin-right: auto; margin-bottom: 20px;" />
Jelentős különbségek vannak a politikai táborok között a személyes gazdasági helyzetértékelésben. A kormánypártiaknak kevesebb mint harmada érzékelte az anyagi helyzetének romlását (30%). Az ellenzéki és bizonytalan válaszadók 13 százalékponttal nagyobb arányban látták negatívan az anyagi helyzetük változását (43%-43%). Az életkori csoportok közül két korosztály mutat egyedi mintázatot. A 30-39 évesek különösen sokan érezték a saját bőrükön a gazdasági visszaesést, a harmincas éveikben járók fele (49%) számolt be arról, hogy rosszabb lett az anyagi helyzete. Ezzel szemben a főként nyugdíjasokból álló, 60 év feletti korosztálynak csak 30 százaléka tapasztalta anyagi helyzetének romlását. A többi korcsoportban 40% körüli ez az arány. Az iskolázottsági csoportok között az alacsonyabb végzettségűeket valamelyest jobban érinti a recesszió. A legfeljebb alapfokú végzettségűek 41 százaléka, a szakmunkás képesítésűek 43 százaléka számolt be anyagi visszaesésről. Az érettségizettek között már csak 37%, a diplomásoknál pedig 35% ez az arány.
Saját bevallása szerint a válaszadók tizede veszítette el a munkáját az elmúlt évben
Ami az állásvesztés mértékét illeti, az eredmények a hivatalos statisztikáknál nagyobb mértékű leépítésekről árulkodnak: saját bevallása szerint a válaszadók tizede veszítette el a munkáját az elmúlt évben.
A mi kutatásunk és a hivatalos statisztikák közötti különbség leginkább módszertani okokból adódik. Egyrészt valószínűsíthető, hogy az állásukat vesztők jelentős része, ha teljes munkaidőben nem is, de részmunkában vagy közfoglalkoztatottként újra elhelyezkedett, ami javíthatja a munkanélküliségi mutatót. Másrészt, az állásvesztőket a KSH nem számolja rögtön a munkahely elvesztését követően a munkanélküliek közé. Nemzetközi sztenderdek alapján csak az aktív munkakeresők számítanak munkanélkülinek. A KSH által mért „önbevallásos munkanélküliség” már közelebb áll a kutatásunk eredményéhez. Erről a mutatóról legutóbb a 2020. április-június közötti hónapokra, vagyis az első hullám időszakára vonatkozó adatokat közöltek. Ez alapján 391 ezer főre becsülték a munkanélküliek számát Magyarországon. Az általunk mért adatok alapján azonban még így is közel kétszer ennyi ember veszíthette el az állását a járvány miatt, 800 ezer körüli lehet az érintettek száma.
Az alacsonyabb végzettségi csoportok felé haladva valamelyest növekszik a munkájukat elvesztők aránya: míg a diplomások között 8%, a legalacsonyabb végzettségi kategóriában 12% ez a szám. A gyereküket nevelő szülők szignifikánsan nagyobb arányban veszítették el a munkájukat (13%), mint a többi válaszadó (9%). Ez a különbség akkor is szignifikáns marad, ha kiszűrjük a többi demográfiai változó hatását. Különösen azoknál a szülőknél volt kimagasló az állásvesztők aránya (25%), akik egyedül nevelik a gyereküket.
Az állásvesztésen túl további munkakörülményeket érintő változásokról is tettünk fel kérdéseket a kutatásunk azon résztvevőinek, akiknek jelenleg van aktív munkaviszonya. A legnagyobb arányban a fizetésük csökkenéséről számoltak be a válaszadók: a megkérdezettek több mint harmadát érintette ez a probléma (34%). A második leggyakoribb munkát érintő változás a munkaidő csökkenése volt, az emberek 29 százaléka számolt be erről. A munkaerőpiacon aktív magyarok 22 százaléka tart attól, hogy elveszíti az állását. A válaszadók közel ötödének (18%) kellett home office-ból dolgoznia. A távmunkát illetően a KSH 2020 júniusáig elérhető adatai a felmérésünkhöz hasonló arányt mutatnak: a statisztikai hivatal szerint az első hullám során májusban tetőzött 17 százalékon a home office-ban dolgozók aránya.
A jövedelemcsökkenés legjobban az alacsony végzettségűeket érintette
A fizetéscsökkenés az alacsonyabb végzettségi kategóriák felé haladva egyre több embert érint.
A diplomás munkavállalóknak 28 százalékát érintette a probléma, míg a legfeljebb alapfokú végzettségűeknél ez az arány másfélszer ekkora volt (42%). Fontos az is, hogy a falvakban lakóknak a negyede (26%) számolt be fizetéscsökkenésről, jelentősen kevesebb ember, mint a nagyobb településeken, ahol 37%-40% volt ez az arány. Ez érthető, mivel a városokra jellemző szolgáltató szektort (elsősorban a turizmust és vendéglátást) érintették leginkább közvetlen módon a korlátozó intézkedések, és ebből adódóan a gazdasági válság is.
https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/2jarvaanyegyevabra-300x160.jpg 300w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/2jarvaanyegyevabra-768x410.jpg 768w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/2jarvaanyegyevabra-103x55.jpg 103w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/2jarvaanyegyevabra-800x427.jpg 800w" alt="" width="945" height="504" class="aligncenter wp-image-15477 size-full" style="box-sizing: border-box; border: 0px; vertical-align: middle; max-width: 100%; height: auto; display: block; clear: both; margin-left: auto; margin-right: auto; margin-bottom: 20px;" />
Azt is megkérdeztük, hogy elkezdtek-e az emberek jobban takarékoskodni a rendkívüli helyzet miatt. Csupán a válaszadók 9 százaléka mondta, hogy elkezdett többet félretenni. A magyarok kétharmada (67%) úgy érzi, hogy szüksége lenne arra, hogy jobban takarékoskodjon, de nincsen miből. A válaszadók csupán 17 százaléka nem tartja szükségesnek nagyobb megtakarítás felhalmozását. Az iskolázottsági bontásból látszik, hogy elsősorban a diplomások kezdtek el félretenni, 22 százalékuk növelte a megtakarításainak összegét, ami 13 százalékponttal az átlag feletti arány. A legfeljebb 8 általánost végzettek között volt szignifikánsan átlag alatti a plusz megtakarítók aránya (5%).
A járvány következtében csökkent munkaidőről jelentősen kevesebben számoltak be a falvakban (23%) és kisvárosokban (28%), mint a megyeszékhelyeken (36%) és Budapesten (35%). A fizetéscsökkenéshez hasonlóan ennek is a szolgáltató szektor visszaeséséhez köthető magyarázata lehet.
Az iskolázottsági szinttel együtt meredeken nő az otthonról dolgozó munkavállalók aránya: a home office alapvetően diplomás kiváltság.
A legfeljebb 8 általánost végzetteknek csupán 5 százaléka dolgozott otthon a járvány miatt, az érettségizettek között azonban ez az arány már négyszer ekkora, 20%, a diplomások között pedig közel nyolcszoros, 39 százalékos volt. A nők jelentősen nagyobb arányban dolgoztak otthonról a karantén alatt (23%), mint a férfiak (14%). Továbbá sokkal kevesebb munkavállalót érintett a távmunka a falvakban (11%) és a kisvárosokban (16%), mint a megyeszékhelyeken (23%) és Budapesten (31%).
A diplomásoknak különösen nagy gondot jelent a munka és a gyerekek közötti egyensúlyozás a távoktatás idején
Arról is kérdeztük a kutatás résztvevőit, hogy mennyire okozott nehézségeket a gyereknevelés és a munka összehangolása, például a távoktatás időszaka alatt. Ezt azoktól a válaszadóktól kérdeztük meg, akiknek van aktív munkaviszonya és egy háztartásban élnek 18 év alatti gyerekükkel. Tízből négy megkérdezett mondta el, hogy ezt nehézségként élte meg. A diplomás válaszadók között 59 százalékos, kiugróan magas volt azoknak az aránya, akiknek nehezen ment a munka és a gyerekek közötti egyensúlyozás. A távmunka hatása valóban jelentős a munka és a gyereknevelés összehangolására. A járvány alatt otthon dolgozó szülők 54 százaléka számolt be nehézségekről, míg azon a szülőknél, akik nincsenek home office-ban, csak 38 százalékos volt ez az arány.
A kormánypártiak 4-est, az ellenzékiek 2-est adnak az Orbán-kormány válságkezelésére
Arra kértük a válaszadókat, hogy az iskolában megszokott osztályozáshoz hasonlóan, egytől ötig terjedő skálán értékeljék a kormány egészségügyi és gazdasági válságkezelését. A magyar társadalom közepest adott a kormány egészségügyi válságkezelésére. A fideszes válaszadók ennél jelentősen jobbra értékelték a kormány egészségügyi intézkedéseit, 4,1 volt az általuk adott átlagpontszám. A kormánypárti válaszadók pozitív értékelése kifejezetten szembetűnő annak tükrében, hogy 2021. márciusra Magyarország a világ élmezőnyébe került a járvány egymillió lakosra vetített halálos áldozatainak számát illetően. Az ellenzékiek ugyanakkor nagyon negatívan vélekedtek, átlagosan 2,2 pontot adtak a kormánynak a kérdésben. A bizonytalan szavazók ennél valamelyest magasabb értékkel, 2,9 pontra értékelték a kormány teljesítményét.
Az Orbán-kormány gazdasági válságkezelését egy fokkal rosszabbul értékelték a válaszadók, mint az egészségügyi intézkedéseit. A teljes társadalom alacsonyabb, mint közepes osztályzatot adott a kormánynak (2,8 pont). A politikai csoportok közötti különbségek hasonló mintázatot mutatnak az egészségügyi válságkezeléshez, de mindegyik csoporton belül 0,2-0,3 ponttal alacsonyabb osztályzatot adtak a kormány gazdaságpolitikájára, mint az egészségügyi intézkedéseire. A fideszesek 3,8-as, az ellenzékiek 2-es, a bizonytalan szavazók 2,6-os osztályzatot adtak a kormánynak.
A kormány gazdasági válságkezelésének a szakmunkás végzettségűek adták a legrosszabb osztályzatot, átlagosan 2,6 pontot. Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy ugyancsak ebben a csoportban mondták a legtöbben, hogy romlott az anyagi helyzetük, ahogyan azt is, hogy szükségük lenne plusz megtakarításokra, de nincs miből félretenniük. Az életkori csoportok által adott átlagos osztályzatok nem térnek el szignifikánsan egymástól, kivéve a 60 év felettieket, akik a kormány egészségügyi intézkedéseihez hasonlóan némileg pozitívabban értékelték a kormányzat gazdasági válságkezelését is. Ezt a döntően nyugdíjasokból álló csoportot kevésbé érintik a válság következtében indult leépítések, illetve a stabilan érkező nyugdíj is pozitív hatással lehet a kormány gazdasági intézkedéseiről alkotott véleményekre.
A kormány gazdasági válságkezelését tekintve fontos kiemelni, hogy a magyarok abszolút többsége szerint (59%) a kormány nem tett eleget a munkahelyek és a jövedelmek védelme érdekében.
Csupán a magyarok harmada (34%) gondolja, hogy a kormány mindent megtett, amit tudott, a rendelkezésére álló eszközök birtokában. Nem meglepő módon sokkal kevésbé elégedettek a kormánnyal a kérdésben azok, akik korábban úgy válaszoltak, hogy romlott az anyagi helyzetük, elveszítették a munkájukat vagy csökkent a fizetésük.
https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/3jarvaanyegyevabra-300x172.jpg 300w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/3jarvaanyegyevabra-768x440.jpg 768w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/3jarvaanyegyevabra-96x55.jpg 96w, https://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2021/04/3jarvaanyegyevabra-800x459.jpg 800w" alt="" width="945" height="542" class="aligncenter wp-image-15476 size-full" style="box-sizing: border-box; border: 0px; vertical-align: middle; max-width: 100%; height: auto; display: block; clear: both; margin-left: auto; margin-right: auto; margin-bottom: 20px;" />
A politikai táborok között éles különbség mutatkozik a kérdésben. Míg a fideszesek kétharmada (66%) szerint eleget tett az Orbán-kormány a munkahelyek és a jövedelmek megvédése érdekében, az ellenzékiek elsöprő többsége szerint (85%) nem elegendőek a kormány erőfeszítései. Kevés olyan ellenzéki van, aki szerint nem tudott volna többet tenni a kormány (9%), míg a kormánypártiaknak egy számottevő kisebbsége (27%) nem elégedett a kormánnyal a kérdésben. A bizonytalan szavazók abszolút többsége is kritikus a kormánnyal szemben (62%), csak a negyedük elégedett a kormány munkavédelmi intézkedéseivel (26%). A legfeljebb alapfokú képzettségűek között jelentősen kisebb a kormány munkavédelmi intézkedéseivel elégedett válaszadók aránya (28%, 6 százalékponttal az átlag alatt), ugyanakkor átlag feletti a kritikusok aránya (62%, 3 százalékponttal az átlag felett).
A koronavírus következtében kialakult gazdasági válság során közgazdászok és közpolitikai szakértők között újra felmerült az alapjövedelem bevezetésének szükségessége. Kutatásunkban felmértük, hogy a magyar társadalom hogyan vélekedik az alapjövedelem kérdésében. A magyarok közel kétharmada az alapjövedelem pártján áll: a megkérdezettek 65 százaléka értett azzal egyet, hogy az államnak mindenki számára biztosítania kell a megélhetéshez szükséges minimumot. Csupán a válaszadók 29 százaléka ért egyet azzal, hogy az államnak ez nem feladata. A politikai csoportok között látványos a különbség a kérdésben. Az ellenzéki válaszadók háromnegyede (75%) támogatja az alapjövedelem intézményét. Ezzel szemben 20 százalékponttal kisebb az alapjövedelem támogatottsága a kormánypárti válaszadók között, de a fideszesek többsége (55%) még így is a kormánnyal teljes mértékben ellentétes állásponton van. A bizonytalan szavazók kétharmada (66%) támogatja az alapjövedelmet, és 28 százalékuk ellenzi azt.
Azon válaszadók között, akik korábban azt válaszolták, hogy a járvány hatására romlott az anyagi helyzetük, jóval népszerűbb volt az alapjövedelem: 79% támogatta, 18% ellenezte az alapjövedelem intézményét.
Azon válaszadók körében, akiknek nem változott az anyagi helyzete, 57% volt a támogatók és 36% az ellenzők aránya.
Csak a családunkra számíthatunk, ha baj van
A magyarok közül csak nagyon kevesen érzik, hogy a családjukon kívül máshonnan is kaptak volna segítséget a válság során. A válaszadók közel fele (44%) válaszolta, hogy a családja segített neki a válság során, ugyanakkor a többség (56%) azt mondta, hogy a családjától sem kapott segítséget. Ezzel szemben a megkérdezettek elsöprő többsége azt válaszolta, hogy nem kapott segítséget a munkáltatójától (89%), a kormánytól (93%) és az önkormányzattól sem (94%). A diplomások mindegyik felsorolt szereplővel kapcsolatosan nagyobb arányban mondták, hogy kaptak segítséget, mint az alacsonyabb végzettségű válaszadók.
A leginkább látványos különbség a munkahelyi segítség kérdésében mutatkozik meg. Minden ötödik diplomás válaszolta azt, hogy kapott segítséget a munkáltatójától. Ez az arány kb. fele akkora volt az érettségizettek körében (11%), ennél valamelyest kisebb a szakmunkás végzettségűek között (8%), és negyedakkora a legalacsonyabb végzettségi kategóriában (5%). Vagyis megalapozott következtetés, hogy a fehér galléros munkakörökben dolgozók a válság során sokkal inkább számíthatnak a munkáltatójukra.
Az önkormányzatok forrásmegvonásainak célja az ellenzéki vezetésű települések büntetése
A magyarok fele (49%) úgy véli, hogy az önkormányzatok forrásmegvonásai lényegében az ellenzéki települések elleni büntetőintézkedések. A válaszadók 35 százaléka szerint jogosak ezek az elvonások. Magas volt azoknak az aránya, akik nem tudtak vagy nem akartak véleményt nyilvánítani a kérdésben (16%). Az emberek véleményét e kérdésben egyértelműen a politikai meggyőződésük határozza meg. A kormánypárti válaszadók abszolút többsége (62%) szerint jogosak az önkormányzatok forrásmegvonásai, bár a fideszesek ötöde szerint (22%) is büntetőintézkedésekről van valójában szó. Az ellenzékiek nagy többsége (77%) és a bizonytalanok relatív többsége (47%) véli úgy, hogy a kormány az ellenzéki önkormányzatokat bünteti. A falvakban az ellenzéki válaszadók 52 százaléka, a kisvárosokban és megyeszékhelyeken 59-59 százaléka értett egyet azzal, hogy az önkormányzati forrásmegvonások büntetőintézkedések. A budapesti ellenzékieknek ezzel szemben 79 százaléka gondolta ugyanezt, ami 20-27 százalékponttal magasabb arány. A kormánypárti válaszadók a fővárosban (76%) és megyeszékhelyeken (75%) gondolták kiugróan sokan, hogy jogosak az elvonások. 19-25 százalékponttal alacsonyabb volt ez az arány a kisvárosokban (57%) és a falvakban (51%).
Az előző kérdéshez nagyon hasonlóan oszlottak meg a válaszok, amikor arról kérdeztük a válaszadókat, hogy szerintük kinek lenne a felelőssége, ha az önkormányzatuk működésképtelenné válna. A magyarok közel fele (48%) szerint ez a kormány hibája lenne, míg harmaduk szerint az önkormányzatoké (32%). A településtípusok minden szintjén többségben vannak azok, akik szerint a kormány hibája lenne az önkormányzat működésképtelensége. A falvakban a válaszadók abszolút többsége szerint az önkormányzat becsődölése a kormány hibája lenne (54%), míg a nagyobb településeken csak relatív többségben vannak a hasonlóan gondolkozó válaszadók (Budapesten 44%, a megyeszékhelyeken 49%).
Címfotó: Fischer Zoltán – MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda
