Mi köze van a egymáshoz? Mi a párhuzam? Az ég világon semmi.
Mégis ezt gondolja a fideszest rollok tömege, élükön az ex-MIÉPes, jelenleg Fidesz-fasiszta Kocsis Mátéval, aki szerint Gulácsinak most ki kell állnia Petry “szólászabadsága” mellett.
Kocsis közösségi médiaposztja feltételezi, hogy a két szituáció ugyanaz. Fel kell világosítanunk, hogy NEM!
Petry Zsolt
Gulácsi külföldről, Hrutka pedig idehaza, egy fasisztoid rezsimben tiltakozott az ellen, hogy az LMBTQ közösség alapvető emberi jogait csorbítják, ráadásul a koronavírus járvány miatti különleges vészhelyzet jogi kiskapuit kihasználva teszik ezt.
Petry pedig szintén külföldről, egy némileg több demokratikus jelleggel rendelkező országban homofób-fasisztoid álláspontot fogalmazott meg Gulácsi álláspontját bírálva.
Tehát a kettő nagyon nem ugyanaz! Aki a két szituációt összemossa, párhuzamokat keres, az politikai gonosztevő.
Ennek az ügynek semmi köze nincs a vélemény-nyilvánítás szabadságához. A homofóbia ugyanis nem vélemény, hanem egy uszítás, amely óriási károkat okoz a demokratikus és szolidáris társadalmaknak. Míg Gulácsi véleménye olyan álláspont, amely kompatibilis az emberi jogokkal, nemzetközi kötelezettségekkel, morális értékekkel, és amely előre mozdítja a társadalmunk fejlődését, valamint rengeteg gyermek számára biztosítana boldog gyermekkort, amely – szemben a jelenlegi állami neveléssel – alapja a kiegyensúlyozott felnőttkornak.
Tudományos kutatások garmadája bizonyítja, hogy a színescsaládok által nevelt gyermekek semmivel sem teljesítenek rosszabbul, mint a heteroszexuális párkapcsolatokban fogantak. Az állami nevelőintézetekkel kapcsolatban mások a tapasztalatok. Az ott felnőttek között nagyobb a fogékonyság az elkallódásra, kábítószerezésre és ugródeszka a bűnözés egyéb formái felé.
Egy demokratikus társadalomban a kisebbségek elleni uszítás nem tartozik bele a szabad vélemény-nyilvánítás szabadságába és ez így is van rendjén.
A magyar politikai élet demokratikus deficitje – kormány és „ellenzéki” oldalon – szüli hazánk jelenlegi társadalmi tragédiáját – mind politikialag, mind szociálisan, mind demokratikusan. A nemzetnek azt kell megértenie, hogy minél több fasisztoid-vallásos babonával kábítják, annál rosszabbak a körülményeik otthonaikban, a munkahelyeiken, az oktatási és egészségügyi intézményekben, a hivatalokban stb…
A szivárványcsaládok, az LMBTQ közösség, a kisebbségek, a háborús menekültek elleni uszítás nem más, csak a rezsim félelem- és gyűlöletkontrollja, bűnbakkeresése, figyelemelterelése és megosztási törekvése, pontosan azokkal a propagandamódszerekkel, amelyekkel a hitleristák is éltek, és amelynek szintén tragikus következménye lett.
