Az ellenzék kezében lehetne most az a fegyver – népszavazás kezdeményezés – amit a Fidesz alkalmazott 2008-ban. De eszük ágában nincs ez ellen fellépni, mert ebben teljes egyetértésben van a kormány meg az ellenzéke. Ezért alkalmatlan mindkét banda a kormányzásra. De hol van egy harmadik erő? (C.Gy.)
"Az Országos Társadalombiztosítási Intézet elnökét, Baráti Huszár Aladárt 1944. március 19.-én hazánk német megszállása napján a Gestapo elfogta, koncentrációs táborba hurcolták és ott megölték. Bűne az volt, hogy megakadályozta a nyilasok hozzájutását a társadalombiztosítási pénzekhez.
Dr. Fóris Ákost az OTI világháború utáni elnökét a társadalombiztosítás "átalakitását" (megszüntetését} célzó 1950 szeptember 14.-i Gerő Ernő által elnökölt Népgazdasági Tanács ülése után az ÁVH letartóztatta és kínzásokkal egy OTI elleni koncepciós per főszerepére akarták kényszeríteni, ez elől 1952.-ben öngyilkosságba menekült.
Baráti Huszár Aladár és Fóris Ákos az életét áldozta a társadalombiztosításért. Az események történelmi háttere és e tragédiák jelképezik, megerősítik azt, hogy nagy figyelmet érdemlő stratégiai alapintézményünk a társadalombiztosítás.
A társadalmi szolidaritás, kockázatközösség kultúrája, gyakorlata több évszázados fejlődés eredményeként intézményesült társadalombiztosításként, az első írott formában fennmaradt szabályzattól (1496, "bányatársláda"-szabályzat) a kötelező társadalombiztosítás létrejöttéig (1891. XlV. törvény).
E fejlődés az előbbiekben jelzett tragikus időszakban 1950.-ben szakadt meg, az intézmény névleges formában ugyan létezett (SZTK), de az önállóságát, alapfunkcióit elveszítette.
Az 1989-90.-ben kezdődő rendszerváltás során a korábbi években már nyilvánosságra lépett szakértelmiség képviselni tudta a társadalombiztosítás ügyét. A nyilvánosságra lépés: ,, Kockázat és társadalom" címmel 1984 január 3.-án megtartott ankéton történt, melyet Dr. Vári Anna kezdeményezett, ezen többek között Prof.Dr. Predmerszky Tibor a közcélú egészségi kockázatkezelés és prof. Dr. Kindler József a döntéselmélet, kockázatelmélet alapjait ismertette.
A rendszerváltást előkészítő szakkerekasztalok egyike, az Egészségügyi Kerekasztal 1989- december 12.-i "Állásfoglalás"-ában foglalkozott a társadalombiztosítással.
Az országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság szervezetében működött 1990. január 1.-től az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság. A két ágazat 1993-tól önállósult.
A társadalombiztosítás tönkretételére, vagyis "privatizálására, piacosítására" több kísérlet is volt. Ezek közül a leglényegesebbek: 1989-90 részbeni privatizálás, 1992 a társadalombiztosítás "hiányának" biztosítók és bankok támogatásával való megszüntetése, 1999 márciusában a társadalombiztosítás monopóliumát megszüntető privatizációs program, 2008 évi l. számú az Egészségbiztosítási pénztárakra vonatkozó törvény "a betegekért versengő biztosítók "Programja".
A társadalombiztosítás védelmét célzó népszavazás megtartása érdekében összegyűjtött 520.000 aláírás hatására a törvényt visszavonták és a kormány megbukott.
Figyelemre méltó Szlovákia helyzete - ahol nem tudták megvédeni a társadalombiztosítást. Az üzleti biztosítók és a Társadalmi Egészségbiztosító "versengése" katasztrofális társadalmi és gazdasági következményekkel jár.
A társadalombiztosítás tönkretételére vonatkozó törekvések 2010-től is folytatódtak. Kivették az Alaptörvényből a társadalombiztosításra vonatkozó rendelkezéseket. 2011 októberében Orbán Viktor miniszterelnök beszédében kitért az öngondoskodás jelentőségére és adómentességet ígért a munkavállalók számára megkötött üzleti egészségbiztosításra, ami azóta meg is valósult.
Az elmúlt hetekben a költségvetés "rugalmas" kezelésének lehetősége szintén megvalósult. Ehhez csatlakozóan a társadalombiztosítás megszüntetése és az államkincstárba való integrálása áttekinthetetlen, katasztrofális következményekkel fog járni.
A társadalmi egészségbiztosítás Dr. Pfisterer Lajos - az OTI szakmai Igazgatója - által az 1930-as években meghatározott és gyakorlattá vált modern, mai napig érvényes alapfunkciója összefoglalva: a közcélú egészségi kockázatkezelés, ami az egészségi szükségletek felmérése és előrebecslése alapján meghatározott egészségi kockázatokat elkerülő , csökkentő célkitűzéseket szabályozott rendszerben megvalósított tevékenység. Az egészségi kockázatkezelés megteremti az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, diagnosztika, gyógyítás és a rehabilitáció dinamikus egységét, ezek megfelelő arányait.
A társadalmi egészségbiztosítás közcélú egészségi kockázatkezelése alapozza meg az emberközpontú egészségpolitika kialakítását, végrehajtását.
A társadalmi egészségbiztosítás megszüntetésével a társadalmi szolidaritás hiányában kettészakad a társadalom. A mindenkori szegények, idősek, betegek milliós tömegei tartósan kilátástalan helyzetbe kerülnek. Az emberközpontú egészségpolitika megvalósíthatatlan lesz.
A társadalmi nyugdíjbiztosítás megszüntetése a szolidaritás megszűnésével jár.
Ennek következményeként az idősek milliós tömege súlyos szegénységbe kerül, a társadalom tartósan, intézményesen kettészakad. Az e miatti jogos elégedetlenség a társadalmi béke végét jelenti.
Végül is válaszunk a címben feltett kérdésre: a társadalombiztosítás átalakítás törekvéseinek mindegyike a közpénzek ,,magánosítására", magyarul jó részének politikai csalás útján való megszerzésére irányul.
A csaló politikusokat nem érdekli, hogy milliók jutnak egészségi állapotuk és elszegényedésük miatt olyan sorsra, ami minden jó érzésű ember számára vállalhatatlan."
J.A.
Budapest, 2016.04.11.
Mi az EU, a mi „nagy jótevőnk” szerepe?
A társadalombiztosítás reformpolitikája az Európai Unióban: veszélyben a demokratikus kollektív biztosítás (kiemelt részletek)
„Az Európai Bizottság 1995-től vitát kezdeményez a „modernizációs” reform szükségéről, a társadalombiztosítások nemzeti rendszeréről ... Azóta a reformok irányát – beírva a reformstratégiai elképzelésekbe – kicsinyenként finomítva az európai csúcstalálkozókon, elfogadták a tagországi állami vezetők és kormányok ... A vezérelv az árucikkek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása a szabadverseny köré szervezve – ez számít mindenek előtt ... A szociális és kulturális célok, a nemzeti törvények és szabályok azóta mellékessé váltak: nem működnének úgy, hogy a szabadpiac működését ne zavarnák ...
Az (1997-es stabilitási) paktum* keretében az államok elkötelezik magukat a (munkáltatói) társadalombiztosítási járulékok fiskális nyomásának általános enyhítése mellett az adott országokban ... döntöttek arról, hogy nemzeti területre integrálják a költségvetési, a fiskális rendszer és az egységes tőkepiac létrehozásának kötelezvényeit... a közforrások hiánya az, ami a reformokra kötelez teljes mélységben minden intézmény esetében, mint ahogyan a társadalombiztosítás esetében, amely „sokba kerül” a kollektív erőforrásoknak ... A „szociálisnak” a piacgazdaság szolgálatában álló termelőfaktorrá kell lennie ... a társadalombiztosítás depolitizálódik, a dolgozók szabad áramlásának eleme lesz, a költségvetési szigorítási politika elemévé, vagyis a monetáris stabilitásé is, a pénzügyi termékek és szolgáltatások egységes piacának eleme, a munkaerő-politika eleme (az úgynevezett „terhek csökkentésén” keresztül), a «gender mainstreaming» politikájának eleme, a társadalmi kirekesztődés elleni harc egy eleme ... a szakszervezetiség, amely nemzeti terepen történelmileg a társadalombiztosításon keresztül a javak újraelosztásának központi szereplője volt, az európai reformokhoz való asszisztálás marginalizált helyzetében találja magát ... ebben az új európai rendben a politikai hatalom nem mondja, mint a nyugdíjak esetében, hogy méltó jövedelem csak a három pilléren álló összevonásával van. Vagyis csak úgy, ha az egyén saját jövedelme egy részét külön megfinanszírozza. Az állam ebben a modellben lassacskán csak egy „biztosítási szálat” kezel, hogy a legszegényebbeket ellássa, a dolgozóknak maguknak kell gondoskodniuk nyugdíjuk garantálásának lényegéről, a forrásokat kumulálniuk és a „megoldást” vállalkozásoktól (biztosítótársaságok, nyugdíjalapok) és személyes biztosításoktól várhatják ... Hosszabb távon a közszolgáltatáson alapuló szociális állam, a társadalmi hozzájárulás rendszerének haláláról van szó.”
(https://www.cairn.info/revue-l-homme-et-la-societe-2005-1-page-79.htm?contenu=resume)
* Az Európai Bizottság KÖTELEZŐ irányvonalat ír elő a Stabilitási és Növekedési Paktum alapján (az eurót már bevezetett országoknak stabilitási, míg az euró bevezetése előtt álló tagoknak konvergenciaprogramot kell készíteniük, az állami költségvetéseknek meg kell felelniük ennek. A tagországainak be kell mutatniuk, az EB pedig felülírhatja.
