BALMIX - Önként égetjük ki magunkat a munkahelyünkön

A mentális betegségek elterjedését, a kiégést, a depressziót, a figyelemzavart Byung-Chul Han a munkahely, a munkaidő, a munka jellegének az elmúlt évtizedekben tapasztalt megváltozására vezeti vissza – mondta K. Horváth Zsolt társadalomtörténész, az ELTE BTK adjunktusa az e heti G7 Podcastban.

Az elmúlt évek egyik legfelkapottabb szerzője a dél-koreai-német Byung-Chul Han, akinek két könyve is megjelent az elmúlt években. A filozófus ezekben arra a kérdésre próbál meg válaszolni, hogy mi mozgatja a modern kapitalizmusban az egyént, tehát mi az, ami ebben a rendszerben az embereket a munka elvégzésére ösztönzi. K. Horváth Zsolt Han A kiégés társadalma című könyvéről az Új Egyenlőségre írt recenzióját ide kattintva lehet elolvasni.

A reklámokban és a marketingben is nagyon fontosak azok a mozzanatok, amikor elmondják, hogy a legújabb VW-terepjáró kulcsának megszerzéséhez tulajdonképpen csak ki kell nyújtanod a kezedet. Persze mindenki tudja, hogy ez nem így van, de az ingerek folyamatos bombázása kialakítja azt az illúziót, hogy valóban nagyon sok mindenre képesek vagyunk. Ezt részben valóban megalapozza az a technológiai fejlődés, ami az elmúlt évtizedeket jellemezte, Han ugyanakkor arra figyelmeztet minket, hogy az emberi teljesítőképesség testi, lelki, és intellektuális értelemben sem végtelen

– mondta.

K. Horváth szerint Byung-Chul Han a könyveiben a kapitalizmus 1970-es évek közepétől – végétől jellemző variánsának, a neoliberalizmusnak egy érdekes diagnózisát mutatja be. Kiindulási pontja az, hogy ebben a rendszerben sokkal nagyobb felelősség hárul az egyénre. Már nem az az alapelv, hogy az állam feladata lenne az egészségügynek, az oktatásnak és a lakhatásnak a szavatolása, hanem a rendszer megpróbálja a versenyszellemen keresztül az egyénre tolni a felelősséget.

Han könyveiben Michel Foucault hetvenes években folytatott kutatásaira épít, ami azt írja le, hogy a modern kapitalista társadalom hogyan befolyásolja, hogyan bírja engedelmességre az egyént. Amíg Foucault-nál a fegyelmezés elsősorban korlátozást jelent, addig Han szerint a kortárs társadalomban ilyen jellegű határok nem nagyon vannak. Ehelyett túlteng a pozitivitás.

A munka világában egyre több elvárás van, és kifinomult módszerekkel próbálnak még több munkára ösztönözni. A hatalom nem azt mondja, hogy “ezt nem engedem meg számodra”, hanem azt, hogy “szerintem te képes vagy arra, hogy ezt megtedd”. A munkaidő és a szabadidő összefolyik, a munkaidő fogalma képlékennyé válik, amit a járvány miatt elterjedő távmunka újabban csak felerősített.

Bizonyos értelemben ezek a dolgok úgy függenek össze – és ez a pszichopolitika -, hogy ezek az intézkedések, ha nem is közvetlen ok-okozati kapcsolatban, de befolyásolják azt, hogy hogyan érezzük magunkat az adott társadalmi környezetben. Az, amiről most már magyar online portálokon is egyre többet olvashatunk, a kiégés, a folyamatos elfoglaltság, vagy az, hogy mennyire teszi ki a munka az életünket, a fiatalabb korosztályokban elsősorban a kiszolgáltatottság érzését eredményezi, és a felelősséget az egyénre hárítja, hogy menjen el terápiára, és vásárolja meg magának a gyógymódot.

Ezek a lelki rendellenességek hosszú távon viszont alááshatják az ember egészségét, és akkor lesz belőlük orvostudományi probléma, amikor szomatikussá válnak.

Elsőre nagyon logikusnak tűnik azt gondolni, hogy az államhatalom minősége semmilyen befolyással nincs az emberi élet minőségére, de Han nagyon meggyőzően írja le, hogy ha nem is követlenül, de van egy látens hatás, ami nem egyéni szinten nyilvánul meg, hanem egy strukturális rosszullétet hoz létre. Szerintem ennek a rosszullétnek a legérdekesebb szerzője most Han

– mondta K. Horváth.

Forrás: g7.hu

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!