Le a kalappal a kormányfő előtt! Olyan átfogó értékelést adott a magyar sport, ezen belül főként a labdarúgás helyzetéről, ami egy sportminiszternek is becsületére vált volna. Bizonyította, hogy ezen a területen gyakorlatilag minden fontos részlettel tisztában van, s ezeket távlatos koncepció részeként képes kezelni. A Nemzeti Sport a 2020-as év utolsó napján tette közzé az Orbán Viktorral készült interjút, amelyben a témával kapcsolatos kételyek is megfogalmazódnak. Ám az ezekre adott válaszokból szintén kiderül: a miniszterelnök tisztában van a buktatókkal, legfeljebb az elkerülésükről gondolkodik másként a hozzám hasonló, aki kívül is áll, meg belül is. Belül azért, mert egész életében intenzíven sportolt. Kívül pedig azért, mert azt vallja, ami sok ország gyakorlata:

Az állam tegyen azért, hogy a gyerekek számára egészen tizennyolc éves korig biztosítsa a sportolás feltételeit, de aztán az egészet a szórakoztatóipari üzletág részeként kell kezelni!

A miniszterelnök azonban úgy látja: a sportnak nagy szerepe van a „NEMZETNEVELÉSBEN”. Tessék csak ízlelgetni ezt a kifejezést, s ki-ki vonatkoztassa egy pillanatig magára is! Orbán Viktor úgy véli: „A sport a nemzetek versenyfutásának és teljesítménymérésének legjobb eszköze.” Aztán hozzáteszi: „A nemzeti önbecsülés és a sport szorosan összetartozik. Nekünk, magyaroknak a virtus örök erényünk, és a szívünknek ugyanabban a sarkában lakik, mint a sport.”

Ami azt illeti, a televíziós közvetítések révén látok én más országokban is nézőkkel tömött arénákat, foci-, kosárlabda, baseball, krikett, rögbi és atlétikai stadionokat, jégcsarnokokat, lovasverseny-helyszíneket. Tán még tömöttebb lelátókat is, mint idehaza. Mégsem azon rugóznék itt, hogy vajon az ott ülőknek ne lenne szíve csücske a sport, s hogy mire való ez a magyarkodó handabandázás. Anélkül, hogy sorról sorra górcső alá venném a kormányfő kijelentéseit, csupán azt ajánlom átgondolásra az interjú kapcsán:

Miért nem hallottunk, olvastunk soha ilyen átfogó elemzést Orbán Viktortól az iparfejlesztésről, az agrárgazdaság, a foglalkoztatáspolitika, az egészségügy, az oktatásügy helyzetéről, a kormány tudomány- és kultúrpolitikájáról, a szociális ellátással, a nyugdíjasokkal összefüggő kérdésekről, a települési önkormányzatisággal kapcsolatos tervekről, az ország részekre való szakadásáról, a nemzetközi áttekintésbe illesztett haderő-fejlesztési elképzelésekről, a környezetvédelem, a klímaválság, a mesterséges intelligencia kihívásaira adott válaszokról?

Nem emlékszem arra, hogy Orbán Viktor immár összesen csaknem tizenhat éves kormányzási időszakában úgy adott volna áttekintést, amiként ezt most a sportüggyel kapcsolatban tette. Ráadásul az év utolsó napjára időzítve. Vagyis azt érzékeltetve, hogy járványhelyzet, gazdasági válság, növekvő munkanélküliség, a tömegek megélhetési gondjainak növekedése ide, vagy oda, gondolkodásában a sport áll az első helyen. A sportügy, amelynek problémáit nyilvánvalóan naprakészen és részletekbe menően átlátja. De mert a fentebb kiemelt kérdésekről sem egyenként, sem összefüggéseikben soha nem hallottunk tőle kormányfői programot – mert a gyakori beszólásai ugyebár nem tekinthetők ilyennek –, a sportügyben való jártasságának elismerése ellentétjébe fordul.

Ezért számomra inkább nyugtalanító, hogy Magyarország mai miniszterelnöke a sporton keresztül látja az országot, sőt a világot. „Nem a képesség, hanem a pénz dönti el, melyik sportoló vagy csapat jut föl a csúcsra, s így a szegények és a gazdagok, a kicsik és a nagyok közti szakadék áthidalhatatlanná válik” – jelenti ki, miközben kormányának gazdaság-, oktatás- és szociálpolitikájában ennek a felismerésnek nyoma sincs. Sőt! A vírusjárvánnyal kapcsolatban szintén kiderül felfogásának életidegensége. Azt volt képes mondani, hogy

„A leállás a sportban nagyobb, de legalábbis másfajta károkat okoz, mint, mondjuk, az autóiparban, ahol egy gombnyomással újra lehet indítani a futószalagokat. A sport viszont emberi minőség, emberi teljesítmény, újraépítése hosszabb időt vesz igénybe.”

Ebből a kijelentésből legalább két dolog következik. Az egyik, hogy nem érzékeli: az autóipari és más ágazatok összeszerelő üzemei, végtermékgyártói korántsem egy gombnyomásra működnek, mert mögöttük az egész világra kiterjedő, rendkívül finoman összehangolt beszállítói láncolatok állnak. Amennyiben ezek a láncolatok megszakadnak – és feltehetően sok területen ez történt az elmúlt évben – helyreállításuk nem gombnyomásra történik. A másik téveszméje: a kormányfő azt gondolja, hogy az emberi minőség, az emberi teljesítmény csak az élsport sajátja.

Kétszer is nekifutok az idézett mondatnak, mert nem akarok hinni a szememnek. A magyar kormányfő nem érzékelné – s akik az interjúját nyilvánvalóan ellenőrizték a megjelenés előtt sem érzékelték volna –, hogy az élet minden más területén sem lehet teljesítményt elérni minőségi munkát végző hivatalnokok, pedagógusok, orvosok, papok, gyári munkások, rendőrök, a különféle szolgáltatásokban dolgozók stb. nélkül? Olyan képtelenségnek tűnik ez a feltételezés, hogy először csupán figyelmetlenségre gondolok, no meg arra, hogy az interjú a Nemzet Sportban jelent meg, ezért az aránytévesztés.

Csakhogy egy másik helyen azt fejtegeti Orbán Viktor: Magyarországon a sport olyan lelkesítő eszköz, hogy ő maga tőle várja az élet minden területére kiterjedő mozgósító hatást. Mintha meg sem fordulna a fejében: mindenekelőtt az ország szélesebb értelemben vett civilizációs-kulturális teljesítményéből következhet az élsport kiemelkedése. Ha valaha is komolyan tanulmányozta volna a magyar gazdaság- és kultúrtörténet 1867-től máig tartó időszakának hullámzásait, akkor tudná: mindig az ország egészének felemelésével kapcsolatos törekvéseket tükrözte az élsport helyzete. Ideje lenne hát irányt váltani azon a bizonyos lovon, amin ha fordítva ül valaki, abból, ugyan nem sok jó szokott következni! Másként foghalmazva: tessék már végre kormányozni is, méghozzá a térségünkben növekvő feszültségekkel összevetésben!#

CÍMKÉP: Orbán Viktor szavaiból az a képtelenség következik, hogy az emberi minőség, az emberi teljesítmény csak az élsport sajátja (Fotó: Miniszterelnöki sajtóiroda/Fischer Zoltán)