Nyomtatás

Családi pótlék ki vagy a mennyekben…..

Az elöregedő európai társadalmak sok mindent megtesznek az alapsejteknek tekinthető családok érdekében, ám úgy tűnik, nem eleget. Történik ez azon a kontinensen, amely – egyébként – a világ összes szociális juttatásának 25 %-át biztosítja.

A szociális juttatásokat azonban egyre inkább illik társadalmi befektetéseknek elkönyvelni, s ennek értelmében mind kevesebb közük van specifikus célokhoz, mint például a népszaporulathoz, hanem egyértelműen az igazságosabb elosztásból kiinduló, ún. ‘jóllét’ megvalósítása került a modern társadalmak homlokterébe.

A családi pótlék egyféle hungarikum, amennyiben Magyarország volt az első, amely az addigi tétova családtámogatási kezdeményezésekhez képest legelőször ismerte el a társadalom felelősségét és kötelességét a jövő generációi iránt, s államilag garantált egy rendszeres havi jövedelempótlást – a gyermekneveléshez. Éspedig törvényben, 1912-től fogva.

A példa elég ragadós lett, s a különböző (jellemzően európai) országok szép sorjában vezettek be hasonló intézkedéseket. Ha csak a családi pótlékot nézzük, akkor az idők során igen sokan lekörözték hazánkat, bár sehol nem merül ki ennyiben a családok iránti anyagi figyelem közösségi része, hiszen mint égen a csillag, annyiféle kapcsolódó segítséget láthatunk.

A járványválság folytán pénzügyileg gyorsan kiszáradó családok ügye különös erővel hozza felszínre az állam szerepét. Akik – divatosan – ún. ‘európai családi pótlékban’ gondolkodnak, azok bizony törhetik a fejüket, vajon miként lehetne valamiféle közös európai megoldást találni a mai tarkaságban.

Az – egyelőre ‘de facto’ 28 tagú – EU valamennyi országában létezik ún. családi pótlék. Ha csupán a szélső értékeket nézzük, akkor a legfukarabb Lettország, a maga gyermekenkénti 12 eurójával, a legbőkezűbb pedig Luxembourg 265 euróval. A legendásan gyermekbarát Franciaország viszont egy fillért sem ad az első gyermek után, azonban a másodiktól már beindul a pénzeső, amelynek családi pótlék része fejenként 85 euróval kezdődik.

Ha megnézzük, hogy az egyes EU-tagországok mi mindent tesznek a családi pótlék terén, akkor szembeötlő, hogy az egynél több gyereket fokozatosan jobban és jobban, sőt még jobban honorálják. Az apa és az anya “kötelékben” való családi létet feltételezve, a növekedés nélkülinek számítható, kétgyermekes reprodukciós szint felett igen erős sokszorozódás állapítható meg. Több országban a legkisebb és a legnagyobb fejenkénti családi pótlék között akár háromszoros, négyszeres különbség is kimutatható, míg Magyarországon ez legfeljebb csak kétszeres.

Az emeltebb szintű családi pótlékok ismérvei általában az egyedülállóság, az alacsony jövedelem, a gyermek esetleges hátrányai (az árvaságot is ideértve), de mindenekfelett a gyermekek száma.

Az EU-ban 50 euro alatti (induló) családi pótlékot 12 ország biztosít (Magyarország 35 euróval ebben a csoportban van), 4 ország 50-100 közöttit, viszont a maradék 12 ország bizony 100 euró felettit, sőt, Németország (204 euró) és Luxembourg (265) még ennek a duplájánál is többet.

Ha lakosságszámmal súlyozva keressük az EU-ban dívó családi pótlék gyermekenkénti mediánját, akkor annak ‘legalacsonyabb’ szintjét legalább 100 euróban, ám ’átlagosan’ inkább 130 euróban találjuk meg. (A medián-számítást bonyolítja, hogy az egyes országokban eltérő koroktól eltérő korokig jár a családi pótlék, nagy a gyermekszám függvényében mutatkozó exponencialitás, sok helyütt jövedelemhez arányosítják, illetve léteznek az egy családra jutó össz-támogatási plafonok stb.)

A hazai pártok ugyancsak roppant eltérően gondolkodnak a családi pótlékról. Az alapösszeget jelentő mai 12.200 forint sajnos 13 éve változatlan (a számítások alapját adó legkisebb öregségi nyugdíjjal, havi 28.500 forinttal együtt). Ebből az a következtetés vonható le, hogy a jelenlegi kormánypártok ezt az állampolgári alapon kapott juttatást az enyészetbe kívánják, hiszen ez ellentétben áll az – egyébként igen torz – ún. ‘munkaalapú’ filozófiájukkal. Szerencsére a gyermekek nem dolgozhatnak, így tehát marad valamekkora esély arra, hogy a kormány nem fogja eltörölni ezt a jövedelempótlási formát, különös tekintettel arra, hogy a vállalati szférát százmilliárd forintok szintjén pumpolják úgymond ‘munka nélkül’, nem is beszélve a mezőgazdaságban megszokott területalapú, azaz ugyancsak ‘munka nélkül’ kapható támogatásokról.

Az ellenzék pártjai általában az emelést szorgalmazzák, jóllehet egységes javaslatnak, vagy akár csak rendszerszintű megközelítésnek kevés nyomát látjuk. A kormány nyilván örül ennek, hiszen – részéről – leginkább az ellenzék szociális kormányzásképtelenségeként hivatkozható.

Érdekes módon, konkrét kezdeményezések az Országgyűlésen kívülről jönnek, minthogy a liberális-konzervatív Momentum Mozgalom megduplázná, a hangsúlyosan baloldali Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom pedig megtriplázná a mai családi pótlékot. Sőt, ez utóbbi, azaz az IgenSzolidaritás, annak alapítói közé tartozó Székely Sándor független országgyűlési képviselő révén, a minap pártközi egyeztetést is kezdeményezett a 4+1 pontos válságmegoldó javaslat-kötegéről. Ennek egyik sarkalatos pontja a 37.500 forintos családi pótlék, amely nem utolsó sorban nagyjából azonos a már említett európai 100 eurós ‘induló szintű’ mediánnal (ám kevesebb, mint a Surányi György által javasolt megnégyszerezésnél, ami pedig a már szintén említett 130 eurós “átlagos szintű’ európai mediánt fedi).

A családi pótlék ügye azonban túlmutat a klasszikus, családtámogató funkcióin, hiszen ez egy alanyi jogon járó jövedelempótló forma, ami tulajdonképpen a sokat vitatott ‘feltétel nélküli alapjövedelem’ megteremtésének egyik első lépése lehetne, amennyiben rendszerszintű elemként kezelnénk.

Fentiek előrevetítése után nézzük, miként is alakul a ‘legalacsonyabb’ családi pótlék, európai regionális bontásban (tehát az első gyermek után, euróban):

Déli országok

Spanyolország (25)Portugália (35)Ciprus (40)Málta (40)Olaszország (100)Görögország (120)

Balkán

Románia (17)Bulgária (20)Horvátország (27)Szlovénia (76)

Visegrádiak

Csehország (20)Szlovákia (25)Magyarország (35)Lengyelország (110)

Baltiak

Lettország (12)Litvánia (43) – a járvány idejére 171-re emelve!Észtország (60)

Északiak

Finnország (100)Svédország (117)Dánia (200)

Közép-Európa

Franciaország (84) – a második gyermektől kezdve, de fejenkéntAusztria (114)Németország (204)

Benelux

Hollandia (75)Belgium (163)Luxembourg (265)

Atlantiak

Egyesült Királyság (80)Írország (140)

Fenti számok azonban csak nagyságrendi, részbeni és tájékoztató értékkel bírnak, hiszen a családi pótlék a legtöbbször csupán egy, a gyakran összevontan kezelt családtámogatási formák között. Léteznek további előnyök, a külön anyasági, szoptatási juttatások, a pénzben adottaktól a fizetett szabadságokig terjedően (Magyarországon kiemelten a GYED-GYES, babakötvény, önkormányzati kiegészítések), továbbá az adókedvezményektől a természetben biztosított ellátórendszerekig (jellemzően az oktatási rendszerben elérhető szolgáltatások), a pénzben vagy természetben juttatott lakhatási támogatásokkal megfejelve. A precíz összehasonlítás tehát a lehetetlenség határait súrolja.

A magyar állapotok megértésében azonban figyelembe kell venni azt a lényegi különbséget, hogy – tőlünk eltérően – gyakorlatilag minden más országban fokozott erővel támogatják a nehezebb körülmények között élőket, az egyedülállókat, a sérült gyermekek különleges ápolását végzőket, tehát a ténylegesen rászorulókat, éspedig a rászorultság arányában.

Magyarországon ez fordítva van, azaz minél magasabb valakinek a jövedelme, annál több támogatást szerezhet a gyermekei után, az alanyi jogon járó családi pótlék akár hússzorosát is elérve.

Magyarország ezáltal is a gazdagok paradicsomává és a szegények poklává vált.

– bankski –

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Munkások Újsága 2020-05-18  MUON