(Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!)
Korábban már írtunk róla, hogy a kormánymédia diadalmas szólamai (szokás szerint) megtévesztőek. Trócsányi László marginális portfóliót kapott (volna). Ez azonban még nem feltétlenül lenne „büntetés” vagy az „Orbán kormány hibája”: sajnos vagy szerencsére az van, hogy a Bizottságban (egyelőre) mindenkinek kell adni valami helyet. Nyilván nem akar senki nagy beleszólást engedni egy kis országnak. Persze ezt erősíti az, ha az a kis ország, zéró szövetségessel üvöltözi, hogy de ő akkor mindent meg akar változtatni, mert csak.
Miért büntetik akkor Trócsányit?
Több okból is. Előszöris tisztázzuk, hogy „jogosan” büntetik-e. Az idézőjel azért van, mert jogi szempontokat mérlegelnek ugyan, de ez egy politikai döntés. Az ember viszonyulhat jóindulatúan, semlegesen vagy ellenségesen ahhoz, hogy Trócsányi még színleg sem szállt ki a nevével fémjelzett ügyvédi irodából, amikor az a hírek szerint állami megbízásokat kapott. Az, hogy végül hogyan fog viszonyulni, politikai döntés eredménye.
Trócsányi maga alkalmas lenne a biztosi szerepre,
Trócsányi ilyen ember, alighanem pályafutása méltó megkoronázásának szánta a miniszterség után a brüsszeli reprezentálást. Mivel semmi fontoshoz nem fér hozzá, el is lennének vele.
Csakhát a politika. Az olyan, hogy Orbán Viktort elmozdítani, megalázni, megsemmisíteni nem akarják, de orrba vágni igen. Ez egy nagy szimbolikus orrba vágás, amely nem Trócsányinak szól, az EU-nak mindegy, hogy Trócsányi vagy valami egyéb leharcolt professzor üldögél a hivatalában. Ez célzott üzenet Orbánnak, hogy ha akarjuk, meg tudjuk nézni a papírokat, ha akarjuk, észre tudjuk venni, hogy jé, a miniszter résztulajdonában álló iroda megbízást kap a minisztériumtól.
Ha akarjuk. Ha akarnánk, ugyanezt Mészáros Lőrinccel és Tiborcz Istvánnal is meg tudnánk játszani. De nem akarjuk, ameddig megmarad a végül mindig együttműködő Orbán.
Trócsányi meg nyilván emlegethet jogi eljárásokat, de ő is tudja, hogy őt itt most meg fogják alázni. Megérdemli? Nyilván meg. De nem azért, mert a többi biztos olyan szeplőtelen lenne. Dehogy azok. A naivitásáért érdemli meg, amikor azt hitte, hogy a magyar hatóságok-bíróságok előtt simán elcsúszó himihumi érveléshez majd jóindulatúan állnak. A magyar mutyivilág találkozott egy nagyobb hallal, kutyával, űrhajóval (nem kívánt törlendő) és az történt, ami olyankor szokott, amikor a kicsi túlságosan provokálja a nagyot.
Úgyhogy most láthatjuk egy sértődött egó sirámait a fészbukon. Elvették a játékát. Hát még ha tudná, hogy Orbán erre számított és örül neki, hogy vele foglalkoznak, nem Lölővel meg Pistivel. Nem lehet jó egyik napról a másikra leendő excellenciásból lövészárok mélyén fekvő tüdőlövéses katonává lenni. Még akkor se, ha otthon lesz ágyútalp és díszlövés.
Még kicsit hergelem magam és megsajnálom, úgyhogy most abbahagyom.


