A múlt héten Dobrev Klára mutogatta fűnek fának, hogy az Európai Bizottság új elnöke, Ursula Von der Leyen egységes minimálbérért küzd, és ez milyen jó lesz nekünk. Még a kormánysajtó is megrettent, hogy mit is írjanak erre, azt találták ki, hogy az ördög műve a fizetésemelés.

nem feltételezhetjük azt, hogy egy egységes minimálbért szeretne meghatározni (pl. 500 vagy 1000 euróban) az Európai Bizottság új elnöke, hanem a gazdaságok igényeihez és képességeihez mérten alakítaná ki a bérezési kérdéseket. – PORTFOLIO.HU

Vélemény a Portfolio cikkjére.

A cikk megállapításai alapvetően helyesek és igazak – a következtetéseivel van gond. Illetve, a megállapításaihoz képest még szociális szempontból annyiban rosszabb is a helyzet, hogy a minimálbért az Unióban minimális órabérként, és nem havi bérként határozzák meg, amiből az is következik, hogy emelkedő minimális órabér mellett a havi keresetek csökkenhetnek is, ha a munkaidő csökken, és vagy a havi munkaórák és az órabér szorzata, a havi bér csökken.

Az persze még így is igaz, hogy a minimális órabér emelkedése általában a bérskálák összenyomódását hozza magával, amit én úgy mondanék, hogy, ha nem is annyira, de a

bérek egyenlőtlensége csökken – ami nem is olyan nagy baj.

Viszont, a cikk gondolatmenete annyiban stimmel, hogy a minimálbért (és minden más bért…) csak akkor tudja emelni egy cég, ha a foglalkoztatási költségeit (benne a bért is, meg a közterheit is) a munkaadó ki tudja termelni, árbevételben hozni tudja. Azaz, igaz az, hogy ha adminisztratív kényszerek miatt emelik a foglalkoztatás költségeit – akkor azok a cégek, amelyek ezt nem tudják bevételben, termelékenység-növekedésben kitermelni – azok kénytelenek melósokat elbocsátani, sőt, olykor bezárni a boltot.

Ez a veszély reális: ha a mai helyzetből indulunk ki, akkor számos cég nem lenne képes kitermelni a minimálbér-emelés miatt megnövekedő foglalkoztatási költségeket.

Még tovább megyek: az messze nem igaz (még ha az MSZP és a DK is szeretne hinni benne…), hogy a minimálbér-emelése, az kizárólag egy egyenlőbb jövedelemelosztást jelentene, hogy ettől és ezzel minden probléma meg is oldódna.

Nem, a cikk helyes megállapításait úgy kell értelmezni, hogy, ha minden változatlan, akkor valóban, abba a magyar gazdaság és foglalkoztatás (különösen az alacsony termelékenységű, emiatt alacsony béreket fizetni képes része) belerokkanna.

Viszont, ha más, politikailag elkötelezettebb és progresszívabb következtetésre akarnánk jutni, akkor nem ringatnánk magunkat abba az álszent illúzióba, hogy az elosztás változtatása az csodaszer. Hanem azt kellene mondanunk, hogy az Uniós minimálbér emelésébe (amely tehát  amiatt, hogy az nem havi, hanem órabérre vonatkozik, emiatt alapvetően nem szociális minimum, hanem egyfajta “produktivitási minimum”), abba az a 30 éve működő, az

utóbbi 10 évben felerősödött gazdaságpolitika, amely az alacsony bérekkel akarna versenyképes lenni, arra építve akar új munkahelyeket teremteni – hát ez az Orbán-gazdaságpolitika belerokkanna.

Ami nem lenne feltétlen baj – ez nagyrészt az oka a környező országoktól való lemaradásainknak is. Tehát, a “gazdaságpolitika” rokkanna bele – amely helyett egy másik kellene, olyan, amely a termelékenység, a produktivitást állítja a fókuszba, amely tisztes és magas béreken akar magas árbevételeket produkáló (benne: innovatív, magas értékű terméket/szolgáltatást előállító, a jól fizető globális piacokra eljutó, stb.) cégekben foglalkoztatni több embert.

Ilyen, a jelenlegihez képest alternatívát jelentő, produktivitási fókuszú, a vállalkozások és vállalatok másfajta működését stimuláló, ösztönző, bátorító, támogató gazdaságpolitika nemhogy nincsen, de még vázlata sincsen, sőt, ez mint politikai cél sem fogalmazódott meg.

Szerintem ez az Uniós minimálbér által megteremtendő helyzet igazi és nagy kihívása, aminek a megítélésében nemcsak a Portfólió újságírója, de Dobrev is alapvetően téved…

A probléma annál súlyosabb, komolyabb, és alapvetőbb politikai változásokat igényló volna.

(Szerintem… 🙂 )

K.B.