Az emberek a legtöbbször szimpátia alapján választanak politikai ügyekben, és nem gondolják kellően végig, hogy milyen társadalomképet, vagy milyen társadalmi logikát kínál az adott párt és politikus. Érdemes lenne végiggondolnunk azokat a morális kérdéseket, amelyek a politika mögött húzódnak, hiszen ezek meghatározóak abból a szempontból, hogy milyen világot teremtünk magunk köré.
Erről beszélgetett Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője az ELTE filozófusával, Réz Annával és Kapelner Zsolttal, a CEU filozófus munkatársával.
Video: https://youtu.be/IIx444k78IY
- A rendszerváltás egyik fő üzenete szerint az volt, hogy az államszocializmus kényszerű egyenlőségét egy meritokratikusabb rendszer ígérete váltja fel kapitalizmusként. Eszerint az egyéni teljesítményt fogjuk megbecsülni: ha valaki szorgalmasabb és keményebben dolgozik, akkor többre viheti, többet érdemel és többet is kap a társadalomtól.
- Az egyéni teljesítmény szerinti érdemek előfeltétele azonban az azonos rajtvonal, az indulás egyenlősége lenne mindenki számára. Ez nagyon távol áll a valóságtól. Kérdéses az is, hogy valóban a teljesítmény kerül-e a középpontba szemben például az egyén kapcsolati hálójával, gazdasági hátterével vagy társadalmi pozíciójával.
- A társadalmi igazságosság szempontjából kiemelt szerepe van a jóléti újraelosztásnak, illetve a társadalom tagjai számára az egyenlő feltételek biztosításának az életben való elinduláshoz. Az egyén boldogulása során sem szabad elfeledkezni azokról, akik rosszabb vagy a „legrosszabb” helyzetből indulnak. Itt jelenik meg az adó szerepe és az abból befolyó források felhasználása.
- Az újraelosztás igazságosabbá tételét sokan bírálják. E kritika szerint egy adott vállalat vagy egyén által megtermelt javak, valamint az abból befolyó pénzek őket magukat illetik meg. Érdemesebb ezt is rendszerben szemlélni. Ha nem lenne „köz”, akkor nem lenne infrastruktúra, állami oktatás, közegészségügy, közlekedés, közbiztonság, amihez viszont szükséges az adók befizetése, egy bizonyos szint eléréséhez pedig azok arányosítása.
- A felelősség és szerencse kérdésköre szintén több szempontból értelmezhető. Az azonban biztos, hogy az állami szerepvállalás kizárása az egyén „felelőtlen” viselkedése esetén, csak még nagyobb egyenlőtlenséghez vezetne. Arról nem is szólva, hogy a legmagasabbról is le lehet csúszni. Függetlenül attól, hogy erről tehet-e az egyén, az államnak közbe kell lépnie a szociális védelem, az élhető társadalom biztosításához.
- A felelősség tekintetében nagy szerepe van a szabadságnak, szabad akaratnak, ez azonban szintén nem ennyire egyszerű. Ahhoz, hogy „szabadon” döntsünk, válasszunk, egy szempontrendszer szerint kell, hogy gondolkodjunk, amit valahonnan kapunk. Születésünktől fogva kapunk egy nevelést, amely az életre nevel: „így kell élned, ez a jó”. De vajon tudjuk ettől függetleníteni magunkat, vagy ez minden esetben csak így működhet?
