Történelmi mélységbe süllyedt a forint-euró árfolyam a héten, már 332 forintot is adtak egy euróért. De akkor most jó a gyenge forint, vagy jobb lenne erősebb hazai valuta?

A kérdés igazán úgy szól: kinek jó a gyenge forint, és kinek jó az erős?

A magyar nyelv szépsége alapján a gyenge az „gyenge mint a harmat”, az erős pedig „bivaly erős”. Érzékelhető a különbség. Így tehát úgy tűnik, akkor jó a forint, ha az erős.

De valóban így van? És mindenkinek?

2010-ben ~275 forint volt egy euró, ma 9 évvel később elérte a valaha volt legalacsonyabb értéket, közel 332 forintot. Mindezt úgy, hogy a gazdaság szárnyal, a bérek emelkednek, amunkanélküliség alacsony szinten van. Ugye milyen érthetetlen az összefüggés a gyenge valuta és a szárnyaló gazdaság között?

Tehát nézzük, kinek, hogy éri meg az alacsony értékű forint.

• Azoknak a – elsősorban – multi cégeknek, akik itthon gyártanak és az olcsó forintban fizetnek, de az eladásuk külföldi az értékesebb euróban (dollárban, jenben stb). azok nagyon sokat nyernek rajta.
• Azoknak a magyar vállalkozásoknak is jó, akik termékeiket vagy szolgáltatásukat külföldön adják el.
• Azoknak a magyaroknak is jó, akik külföldön dolgoznak, vagy külföldön szereztek nyugdíjjogosultságot, hiszen itthon többet kapnak a pénzükért.
• Azoknak a turistáknak is jó, akik nálunk költekeznek, egy londoni fiatalnak kb. minden feleannyiba kerül.

De igazából az államnak éri meg. Hiszen növekszik az exporton lévő haszna, csökken az import (hiszen a dráguló külföldi terméket kiváltják az olcsóbb magyarral), ezzel külkereskedelmi többlete alakul ki.

De igazán a jegybanknak jó, mivel devizatartaléka jelentősen felértékelődik. Már csak az a kérdés, hogy ha a jegybanknak ennyire jó, akkor mégis, miért vannak a bérek, a nyugdíjak, a vásárlóerő és az életszínvonal az unió utolsó helyein. Márpedig ezekből a többletforrásokból és a „száguldó” gazdaságból a lakosság átlagának is kellene, hogy sokkal több jusson.

Akkor kinek nem jó a gyenge forint?

• Annak semmiképp, akinek devizában van az adóssága. Ez elsősorban a devizahitelüket nyögő emberekre, de az állam deviza adósságára is igaz.
• Nem jó annak sem, aki külföldre megy nyaralni, mert a forintjáért jóval kevesebb devizát kap.
• Nem jó annak a vállalkozásnak sem, aki terméke előállításához külföldi alkatrészt kell, hogy beszerezzen, de a magyar piacon értékesíti azt.
• És persze ha bemegyünk a boltba, és valamilyen külföldön gyártott terméket akarunk venni (pl. autó), annak előbb-utóbb emelkedni fog az ára.

Kik azok, akik számára semleges a forint gyengülése?

• Akik itthon dolgoznak, forintban kapják a fizetésüket és itthon is költik el.
• Akik itthon termelnek és értékesítenek. Mondhatnánk, hogy akkor sokan vannak, de ahogy az előbb leírtam, a külföldi termék árnövekedésével előbb-utóbb mindenki találkozik.

Miután tisztáztuk kinek jó a gyenge forint és kinek nem, egy mondatot megér a pénzügyi politika. Hiszen azt a jegybank és a kormány közösen alakítja. Hiszen a jegybank beavatkozhatna, ha túl gyengének találja a forintot. De úgy tűnik, bármennyi gyengülés is elfogadható a számára. Hiszen ebből van elkölthető pénze, mindkettőnek.

Szólnék egy szót a versenyképességről is. Amikor a hazai béreket hasonlítják össze a nyugati bérekkel, az álatlam tisztelt szakemberek is az alacsony versenyképességgel érvelnek, hogy a magasabb/még magasabb béreket a vállalkozások nem bírják el. Viszont, ha kimegy Londonba egy orvos, nővér, 3-szor annyit keres, mint itthon, vagy Németországban egy hegesztő, vagy villanyszerelő szintén. Érdekes, sose kérdőjelezik meg a versenyképességüket, kifizetik az ottani béreket.

Akkor itthon lehet valami nagy gáz, ugyanis a versenyképességünk tehát nem a tudáson, vagy a hanyag munkavégzésen múlik, hanem nagy valószínűséggel az adózáson, a költségvetésen, a munkaszervezésen, stb.

Akkor miértnem fizetik meg rendesen a tisztességesen teljesítőket?

GJ