Egy szabad, nyitott, fejlődőképes ország teljes jogú polgárai szerettünk volna lenni. Mostanában egyre többen próbálják meghatározni, mikor volt a fordulópont, melyek voltak a végzetes hibák, miért bukott meg ilyen szánalmasan a magyar köztársaság. Úgy látom, kezd kialakulni a konszenzus: az egyik legfontosabb tényező a tárgyalásos átmenet során kialakított rossz választási rendszer, amelyért a néhai MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal vezetői is felelőssé tehetők. Mivel ezt közelről figyelhettem és kommentálhattam, akkori cikkeimet idézve írom meg, hogyan láttam és látom ezt a folyamatot.

„Álmaimat gyakran látogatod most is”
(Arany János, 1879)

A nyolcvanas évek végén szociológus és történész barátaim többsége alapító tagja lett a Szabad Demokraták Szövetségének, tehát én is. Néhány héttel később, ’89 januárjában Kemény István egyik tanítványa, Havas Gábor hívott, látogassam meg, és bemutatta nekem a Szabad Európa Rádió munkatársát, Lángh Júliát, aki megkért, írjak neki rövidebb tudósításokat Szegedről. Javasolta, a rádió hagyományaihoz híven válasszak álnevet, így lett „Molnár Máté” a szegedi tudósító. Elmagyarázta, nem szabad a tények leírását és azok interpretációját kevernem, én csak tudósító leszek, a kommentárokat majd mások írják. Ezt nem mindig vettem figyelembe, például a szegedi Bibó István-emlékkonferencia után azonnal elmondtam neki a bölcsészkaron hallott viccet: Melyik a harmadik út mostanában? – Amelyiken Bíró Zoltán hajt Pozsgay Mercedesével... De ez csak háttérbeszélgetés volt. Augusztus huszadikán igen kemény szavakkal számoltam be az Országgyűlés akkori elnökének ópusztaszeri beszédéről, amely szerint javasolni fogja október 23. nemzeti emléknappá, tehát nem ünnepnappá nyilvánítását. Egyszerűen butának és gyávának neveztem a szónokot. Ez már sok volt a magyar adás főszerkesztőjének, így közös megegyezéssel egy hivatásos rádiós, Várkonyi Balázs lett az utódom. Illett volna korábban átadnom a feladatot másnak, mert valójában összeférhetetlen volt a helyi politikusi szerepemmel, és nem akartam újságíró lenni.

Tudósítóként elmentem olyan rendezvényekre is, amelyeket egyébként valószínűleg nem láttam volna, például január végén a Münnich Ferenc Társaság (a helyi napilapban meghirdetett) gyűlésére. Erről is írtam egy beszámolót, amit úgy kellett eljuttatnom a rádiónak, annak ellenére ne derüljön ki, én vagyok „Molnár Máté”, hogy én voltam a teremben a két kívülálló egyike, ráadásul csak én jegyzeteltem. A tudósítás egy rövid részletét idézem, az MSZMP megyei ideológiai titkára mondta: Készülnünk kell a választásokra. Még az idén népszavazás lesz az Alkotmányról és az elnöki tisztségről is. Ez komoly politikai harc lesz. (A Rezervátum című cikk később megjelent a Szabad Demokraták Szövetsége belső hírlevelében és a szegedi Déli Napló 1. számában is.)

Az OSA 1989 huszonötödik évfordulóján közzétette a politikai rendőrség által összeállított napi operatív információs jelentéseket. Akkor tudtam meg, nem buktam le azonnal: április elején még azt jelentették, hogy a szerv hírforrásának részben ellenőrzött információja szerint Ö. T. „F’ dossziés ”szegedi lakos „Molnár Máté” néven tudósításokat ad a Szabad Európa Rádiónak. (1989. április 1.)

De 24 nappal később, valószínűleg a rádió németországi stábjába beépített ügynök jelentése alapján már pontosan sorolták fel a Szabad Európa magyarországi tudósítóit: Gadó György, Nagy András, Szekeres László, Jankó Attila, Molnár Tamás és Tamás Gáspár Miklós.

.......................................................................................................................................................................................................

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.