Hát nem is tudom, de valahogy nem bízom korlátlanul egyetlen katonában sem, mondta a császár kedvenc rendőrminiszterének, mire is Fouché megértően bólogatott.
Most, mikor a haderő ilyen komoly átalakításon megy keresztül, mikor a kovás puskákat kanócosra cseréljük és a társzekerekből is modernebb változatot veszünk - rengeteg pénzért, megjegyzem, - nem biztos, hogy ésszerű lenne megengedni, hogy ez a sok ostoba baka belelessen a pénztárcánkba, meg mindenféle hülye szakmai indokkal zavarja a döntéseinket.
Arról nem is szólva, hogy egy ponton túl akár el is szemtelenedhetnek, és részt kérhetnek a csurgalékból, melyet a gondosan kiválasztott cégek csatornáznak hozzánk, ez pedig helytelen lenne, hiszen pénzben nem ismerünk tréfát.
Császárom, mondta halkan Fouché, a végén még a létraiparba is be kellene szállnunk, és az idős kocsisokkal is sok a baj, nem is szólva a kocsik elé fogott lovakról, melyek eléggé nagy hibaszázalékkal tapossák csak halálra a másik kocsiról - alkalmas helyen és időpontban - lepottyanó létrája után bóklászó felesleges bajkeverőt!
Jobb az ilyet tanúk nélkül szervezni, mondá a Császár, - hajdan az abrakszőkítés idején sem tülekedtünk ezren a tál körül, hagytuk, hogy egyedül legyen öngyilkos, aki belekotort az ügyeinkbe.
Hát akkor rendben van, elküldjük zabot hegyezni Bernadotte marsallt, úgyis azt tetováltatta a hasára, hogy "Halál a királyokra!" - hát lehet az ilyenben bízni?
Ney marsallt meg Lefebvre marsallt is - ennek úgysem tudom kimondani a nevét, hiba volt már a kinevezése is!
Gondolom, a sógorod, Murat maradhat?
Természetesen!
Ne feledd, hogy ez a családok éve, és a Bonaparte-család az első a családok között, akinek pedig más a véleménye, az kígyómérget iszik a rendőrségi hintóban a két perzekutor között!
Mindenesetre minél kevesebben látják a pénzek mozgását, annál jobb!
Jöjjenek hát a civilek, de olyanokat válasszunk, akikkel nem kell majd sokat babrálni, akik nem sokat kérdeznek, és lehetőleg rokonok is!
Azokat könnyebb kézbentartani, nix ugribugri, így lassan elérjük a vágyott célt, a középosztály létrehozását!
Mi leszünk a közép, a társadalom tetején a hab, a széle meg az alja selejtezhető bátran!
Császárom, nem lesz baj ebből? Itt van ez a golyós számológép ügy is, már a te neved is belekeverték az ügybe, nem kellene kicsit visszavennünk a buzgalomból?
Ugyan! - mondta a Császár - majd jönnek a jogászok, jogászkodnak kicsit, oszt jónapot!
A rendőrminiszter elspekulált - hát igen, ennek megint szerencséje lesz!
És miután néhány konténernyi dokumentumot elástam a Börzsönyben, nekem is szerencsém lesz!
Itt csak egy esetben lehet baj: ha valamelyik ellenségünk annyira gátlástalan lenne, mint mi, de hát ez majdnem kizárt, gondolta Fouché, és ezzel a katonák ügye lezárult!
Majd Talleyrand elintézi,, hogy arra gyanakodjon a nép: a szerbek felé átengedett orosz fegyverszállítmányok miatt kellett menniük a hadfiaknak.
Mindenesetre a pénzünk biztonságban lesz, gondolta a Császár, majd visszasüppedt mély szomorúságába: kedvenc labdajátékosait megalázták az ellenfelek...
:O)))
