EMLÉKEZZÜNK

„A sok cigányt mind elvitték, nagy árkokat ásni vitték.
A nagy árok lassan mélyül, víz bugyog fel a mélyérül.
Szegény fiúk, mind mifajták, a csendőrök űzik-hajtják,
Verik őket, kapják kézre, lemaradót puskavégre.
Az a nagy árok minek kell, a fekete, feneketlen?
Nem tudják, honnan is tudnák, csendőröktől meg nem tudják!
Ha tudnák, hogy minek ásnak, hogy maguknak, hogy nem másnak,
maguknak, a többieknek, asszonyoknak, gyerekeknek.”

(Choli Daróczi József: Elvitték a cigányokat)

Általános iskolás és középiskolás történelemórákra visszaemlékezve talán az egyik legmeghatározóbb emlékünk a rengeteg évszám és dátum megtanulása (bemagolása). A fontosabbakat és a könnyen megjegyezhetőket még mindig tudjuk, mint például 895, 1222, 1526 vagy március 15., augusztus 20. Viszont vannak olyan dátumok, amelyek sajnos kimaradtak a töriórák évszámokat bemagolós listájáról. Ilyen ez a mai nap is. Vajon hányan tudnák megmondani, hogy mi történt ma, minek az évfordulójára emlékezünk augusztus 2-án vagy akár január 27-én? 

Nagyon kevesen. 

Most itt a lehetőség a történelemórán kimaradottak rövid pótlására: 

• Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja. Augusztus 2. pedig a roma holokauszt nemzetközi emléknapja. A mai napon a roma holokauszt 75. évfordulójára emlékezünk. 
• A roma holokauszt, vagy romani nyelven Pharrajimos, (ejtsd: parajmosz) elpusztítást jelent. A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusának határozata alapján lett augusztus 2-a a roma holokauszt nemzetközi Emléknapja. Bár Helmut Schmidt német kancellár 1982-ben elismerte a roma holokauszt tényét, Ian Hancock 1990-es évek eleji kutatásai világítottak igazán rá a roma holokauszt tényére. Az Európai Parlament 2015-ben nyilvánította hivatalosan augusztus 2-át a roma holokauszt nemzetközi emléknapjává. 

• A Horthy-korszakban a romák jogfosztása helyi rendeletekre alapozva szisztematikusan történt, korlátozva szabad mozgásukat, kitiltva őket a kereskedelemből. 
• Kötelező megkülönböztetésként a romáknak lefelé néző barna/fekete háromszöget kellett viselniük. 
• Magyarországon 1916-tól belügyminisztériumi rendelet írta elő a cigányok előállítását és összeírását. A 12 éven felüliek „cigányigazolványt” kaptak, ujjlenyomatot vettek tőlük és C betűt írtak irataikra. 

• 1928-tól országos „cigányrazziákat” szerveztek, 1931-ben országos rendelet tiltotta a megyehatáron kívüli munkavégzést. 1934-ben Endre László államtitkár követelte a romák koncentrációs táborba zárását.

• 1938-tól a romákat üldöző rendelet kimondta, hogy minden cigányt gyanús egyénnek kell tekinteni. A nyilas hatalomátvétellel, 1944-ben a romákat szervezetten kezdték összegyűjteni és gettókba zárni. 
• Magyarországon a legnagyobb gyűjtőközpont a Komáromi Csillagerődben volt, ahol időseket, nőket, gyerekeket tartottak fogságban. Többen életüket vesztették, sokakat pedig különböző koncentrációs táborokba deportáltak.
• A romákat az auschwitz-birkenaui „cigány táborban” (Zigeuner Lager) tartották fogva. A roma családokat nem szelektálták, férfiak, nők és gyerekek együtt maradhattak. Josef Mengele előszeretettel végzett orvosi kísérleteket zsidókon és romákon, ikreken és nőkön. 

• Auschwitz – Birkenau táborát 1944. május 16-án tervezték felszámolni, de a romák erejüket összeszedve ellenálltak. Így lett május 16. a Roma Ellenállás Napja, az elnyomás elleni inspiráló és példamutató harcra emlékezve. Auschwitz – Birkenau táborát augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka számolták fel az SS-katonák több mint 3 – 4 ezer romát meggyilkolva. 

A roma holokauszt csak megközelítőleg dokumentálható, mivel a romák többségét irataik nélkül hurcolták el vagy lőtték tömegsírokba.  A magyarországi roma áldozatok száma becslések szerint öt- és hetvenezer között van. Az akkor kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg.

Ma, az emléknapon az auschwitz-birkenaui haláltábor területén koszorúzást, Magyarországon, több helyszínen, így Budapesten, a Nehru-parton álló Roma Holokauszt Emlékműnél megemlékezést rendeznek az áldozatok emlékére. Az emlékműnél, amit minden évben többször megrongálnak vagy gyűlölködő, uszító és rasszista feliratokkal meggyaláznak- legutóbb éppen a múlt hónapban történt ilyen. 2010 óta a rasszista indíttatásból romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat kislétai áldozata, Balogh Mária tiszteletére is gyertyát gyújtanak, akit saját otthonában lőttek agyon 2009 augusztusában. 

Ha már emlékművek: a budapesti Szabadság téren található német megszállás áldozatainak állított emlékmű hűen tükrözi a történelemórák hiányosságnak okát. Az emlékmű, amely Magyarország 1944-es német megszállásához és „hazánk függetlenségének elvesztésének tragikus következményeihez” köthető. Ahogy a rögtönzött gyorstalpaló töri óránkból is kiderül, a magyarországi törvényrendeleteket a magyar belügyminisztérium, magyar államtitkár hozta. A Nyilaskeresztes pártot sem egy német kancellár vezette, hanem Szálasi Ferenc. Hazánk nem vesztette el függetlenségét, az olasz majd német oldal mellé állt és ideológiájukat választotta a háborúban.

Miért nem hallottunk ezekről az évszámokról? Mi az oka annak, hogy a roma fiatalok is csak később szereznek tudomást a saját történelmük egyik legfontosabb részéről? A magyar társadalom számára a roma holokauszt szinte teljesen ismeretlen volt egészen a rendszerváltásig.

A politikai hatalom hallgatott a roma nép szisztematikus, magas szinten szervezett, kegyetlen elpusztításáról, kiirtásáról. Áldozatszerep és a történelmi események felelősségvállalásának hiánya jellemzi a magyar történelemórákat és tankönyveket. A roma történelem, kultúra, irodalom főbb férfi és női alakjainak nem sztereotip reprezentációja egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis számban jelenik meg a magyar közoktatási rendszerben és tankönyvekben. A nemrégiben elfogadott köznevelési törvény módosításának köszönhetően a magyar oktatási rendszer nagy valószínűséggel továbbra sem lesz képes inkluzívan, a legnagyobb magyarországi nemzetiség több évszázados, közösen megosztott történelmét tantervbe iktatva oktatni. 

A történelemórák elvárása a magyar történelmi események, dátumok, személyek teljes ismerete, melynek a roma történelem, a főbb személyek és dátumok szintén számottevő részét képezik. Mégis, a mai magyar közoktatásban a romákról némi sztereotipikus megjelenítésen kívül szinte semmilyen tényszerű tudást nem adnak át. 

Egy ideális világban, a tanulás közös, kölcsönös és megosztott értékek alapján történik, ahol nemcsak a többségi társadalom történelme, irodalma, kultúrája, hanem a társadalmat képező kisebbségi közösségek, ebben az esetben a roma nemzetiség történelme, kultúrája, irodalma és főbb alakjai egyaránt ugyanolyan mértékben megjelennek és képviselve vannak. Ennek hiányában a mai napon, a roma holokauszt 75. évfordulóján a mi felelősségünk biztosítani, hogy a magyar és roma történelem eme fontos eseménye ne merüljön feledésbe, és ne történhessen meg újra.