A hőség itt már mindenkinek az agyára ment, ha nem jön ez a kis enyhülés, meglehet, az ország lakosságának túlnyomó többsége már visszaugrott volna a pálmára és kókusszal dobálná a migráncsokat, hiányukban a buzikat, a zsidókat és a cigányokat - persze tetszőleges sorrendben.
De a demokráciáról vallott felfogás olyan neves embereket is kókusz-szüretelésre késztetne, mint például a nemzetközi hírű ellenzéki rádió drága-jó műsorvezetőjét, aki lassan már nem látja a nyakkendőjét sem könnyben úszó szemétől.
A könnyeket az a meghatottság csalhatta a szemébe, melyet saját mérhetetlen sportszerűsége és demokratizmusa folytán érzett, mikor egy hallgatója felvetette, hogy - véleménye szerint - Orbán manifeszt elmebeteg, ami aztán vagy igaz, vagy nem, amit elbírálni valóban az elmegyógyászok dolga lenne, de nem teszik.
Így aztán soha nem derülhet ki, hogy nevezett államférfi valóban azért harapja le a bögre fülét, mert az felettébb ízletes falat, vagy azért, mert mentálisan deviáns, ami nem nagy baj, csak kezelni kellene...
A neves műsorvezető nehezményezte, hogy beszélgetőpartnere sommás ítéletet fogalmazott meg, hiszen a minősítést nem maga a páciens fogalmazta meg (fekete, cigány, zsidó, szociopata az, aki annak vallja magát, ugye...), és diagnózisnak se mondható, hiszen nem szakember állapította meg.
Ő csak egy laikus, aki besokallt az országot elborító stadionok rögeszmés építésétől, a neves államférfi téveseszméjétől, miszerint ő személyesen Magyarország, l'etat cest moi, ahogy a művelt piréz mondja, ugye.
És a mérhetetlen és mértéktelen tolvajlásoktól, melyeket ma már nem is titkol, hülye hívei egy részének még a morzsákból se pottyantva, cserébe viszont gyűlölködhet mértéktelenül és szabadon.
Ha beül valaki egy autóbuszba, akkor van némi esélye arra, hogy a buszt vezetésre alkalmas ember vezeti - még ekkor is lehet persze gond, de az esély a PÁV vizsga letételével valamelyest csökken.
Viszont annak, aki az ország gigabuszát vezeti, még jogosítvány se kell, neki elég kinyilatkoztatni, szakérteni, bölcs pofákat vágni.
Az út stadionok és rokonai pénzhegyei, szállodái, kikötői között vezet, az út szélén az árokban néhány ezer nyomorult teteme, és egy-két gyanús hulla, akik a létrájuk után szaladgáltak a forgalomban, vagy megöngyilkolták magukat itt-ott - rendőrautóban például.
Vagy infarktust, esetleg rákot kaptak, szívroham érte őket tulajdonuk kizsarolt elvesztésének másnapján, vagy árokba rohantak a kihalt úton...
A Gigatörpe mindenhez ért, mindenben ő az illetékes.
Képzettsége alapján legfeljebb jogi előadó lehetne valamelyik strómanja egyik vállalatának valamelyik osztályán, de ő bátran dönt ezermilliárdokról, az ország sorsáról, gyermekeid jövőjéről - egyszemélyben.
Ha valaki kártékony volt az országra, hát - azt hiszem - neki nincs párja.
Ő a gyűlölet megszállottja, a megosztottság apostola, maga az erkölcsi nihilizmus.
Ha valaki ezt szóvá teszi, akkor - ha már helyeselni nem mer - legalább hallgasson, ne végezze el azt a piszkos munkát, amit a pockosnak és tolvaj bandájának kellene elvégezni.
Ez nem sportszerűség, nem korrektség, ez maga a szervilizmus.
Természetesen az agybarázda-billegető nem válogat, az alsóbb néposztályok agyában is rendes pusztítást végez, ha reátör az éhség.
Legutóbb például az EMIH megbízásából végett közvélemény-kutatást a Medián, melynek eredménye önmagában is elkeserítő, lévén, nem csak azt mutatja meg, hogy a magyar társadalom nem ismeri saját történelmét, de azt is, hogy nem is akarja megismerni.
A leginkább meghökkentő az volt, hogy a megkérdezettek ötvenöt százaléka szerint „ennyi évtizeddel a holokauszt után már le kéne venni ezt a témát a napirendről”.
Nem kétséges, vannak dolgok, melyeket nem szívesen nézeget az ember, van, amire jobb lenne nem emlékezni, de elfelejteni sem lehet, mert az ember így is többnyire könnyebben felejt a szükségesnél, és nem árt hát emlékeztetni borzalmas döntéseire.
Ilyen alapon már régen el kellett volna felejtenünk a mohácsi csatát, a két világháborút, a nyilasok uralomra-juttatását, hogy például régi, dicső tetteinkről ne is beszéljünk, melyek közül - sajnos, most így hirtelen - egy se jut eszembe...
Nem azt mondom, hogy minden magyarnak minden napját azzal kell kezdenie, hogy megbánva felmenői bűneit imát mond a vészkorszakban elhunytakért, de bizony, felejteni sem lehet, mert az ember hajlamos a bűnismétlésre.
Ha az ember a délszláv háború emberiség-ellenes bűneire gondol, akkor be kell látnia, a borzalmak sem térben, sem időben nem állnak túl messze tőlünk, különösen úgy, ha ostoba és ganélelkű politikusok saját hatalmuk fenntartása érdekében élesztgetik a gyűlölet soha ki nem hunyó parazsát.
Nem vigasz az, ha tudjuk, hogy a fellobbanó láng azokat is elpusztítja, akik a lángot élesztgetik.
Oda kellene erre is figyelni...
:O)))
