Kálmán Olga ötpercesei

Bocsátassék meg nekem, de nem tudom eldönteni, hogy valaki csak demagóg-e, vagy direkte ostobának született-e?

De hadd legyek jóhiszemű, és higgyem azt – jó, hadd tegyek úgy, hogy azt hiszem –, hogy Kálmán Olga programjának kb. annyi köze van az egészségügyhöz, mint a viccbeli állatorvosnak, aki elmegy az emberorvoshoz. Az emberorvos megkérdezi tőle, hogy mi a panasza, mire az állatorvos csak annyit felel: Így könnyű.

Pedig nem könnyű, de hát a DK tavaly áprilisban is azt mondta, hogy ha kormányozni fog, már az első napon este 7 és 8 között megszünteti a gyermekéhezést. Egyetlen óra alatt, bizony! És most ne tessék azzal jönni, hogy ezek szimbóleumok, és azt kell érteni, ami mögöttük van, mert az égvilágon nincs mögöttük semmi, hablaty az egész, a választók lenézése – meg is kapta érte a magáét a DK. És most újból ugyanezt játssza Kálmán Olga szubrett-tündér főszereplésével. Mondjuk, azzal az eltéréssel, hogy a szubrett hangfekvése többnyire szoprán vagy mezoszoprán.

Az egészségügy ugyanis az egészségről kapta a nevét, és az a lényege, hogy minél egészségesebben éljenek az emberek, minél hosszabb ideig egészségesen. Ha pedig mégis megbetegednek, akkor minél hamarabb gyógyuljanak meg. Az egészségügyi rendszer a társadalom alrendszere, az egyik nagy alrendszer, és a társadalompolitika eszközrendszerének komplexitása határozza meg, hogy a célját el tudja-e érni – feltételezve persze, hogy humánus céljai vannak-e.

Hogy mennyire rendszerről van szó, azt immár sokadszor a TBC felszámolásának példáján mutatom be. Ez a mai napig a WHO, az ENSZ egészségügyi szervezete pozitív példatárában szereplő rendszer a következőkből állt:

Mindegy, milyen áron, de a morbus hungaricust ki kell irtani, ezért

1. A tüdőbetegeket a lehető legmagasabb színvonalon kell gyógyítani, vagyis mind a szükséges ideig tartó szanatóriumi ellátást, mind a gyógyszeres kezelést ingyenessé kell tenni. Az ellátáshoz az átlagon felüli étkeztetés, a gyógyszeres kezeléshez az arany árának tízszeresébe kerülő sztreptomicin is hozzátartozott, egy, a háborúban lepusztult, jóvátételre kötelezett országban. A sztreptomicinért a hazai gyártás megindulásáig valóban arannyal fizettünk az USA-nak.

2. A lehető leggyorsabban javítani kell az életkörülményeken, föl kell számolni a nyomortelepeket, sok, jó minőségű, egészséges, lehetőleg összkomfortos lakást kell építeni, meg kell szüntetni az éhezést, kötelezővé tenni a forgalomba kerülő tej ellenőrzését.

3.Országos szűrőhálózatot kell létrehozni, a tüdőszűrést ingyenessé és kötelezővé tenni. A kötelező tüdőszűrés elmulasztása bűncselekmény, aki nem vesz részt rajta a megjelölt időpontban, azt hatóságilag elő kell állítani.

4. A TBC megelőzését szolgáló BCG oltás ingyenes, az oltás kötelező, az oltás elmúlasztása – kivéve, ha az oltandó számára a BCG káros – bűncselekmény, kényszeroltás elrendelése kötelező.

5. Széleskörű és rendszeres felvilágosító munkát kell végezni mindenütt – iskolákban, munkahelyeken, kultúrházakban, írott sajtóban és rádióban – tv akkor még nem volt.

És sikerült. Nem öt perc alatt, nem este 7 és 8 között, de a múlt század hatvanas éveitől kezdve már alig regisztráltak új megbetegedést. A TBC nemcsak népbetegségként tirhult el, hanem lényegében betegségként is, hogy azután a rendszerváltás föltámassza halott poraiból.

És akkor most vegyük górcső alá Kálmán Olga fővárosi egészségügyi programját, és igyekezzünk nem röhögni, ha már a sírást aligha kerülhetjük el.

a) 5, azaz öt percen belül mindenki lefoglalhasson egy időpontot szakorvosi vizsgálatra. A főváros ügyfélközpontot hozna létre, ez fogná össze és osztaná ki központosítva, szervezetten az időpontokat.

Kálmán Olga nyilván nem tudja, hogy a legtöbb szakorvosi vizsgálathoz – igen helyesen – beutaló szükséges, amit vagy a háziorvos vagy egy másik szakorvos állít ki. Nem az a gond tehát, hogy az időpont foglalása mennyi időbe telik, hanem az, hogy egyrészt be kell szerezni a beutalót, másrészt ha már az megvan, és időpont van foglalva (amit a szakorvos is megtehet), magára a vizsgálatra mikor és hol kerül sor. Egyébként pl. a III. kerületben már van távfoglalás, de ettől még a helyzet nem sokkal jobb.

b) 15 perc alatt el kell érni egy éjszakai ügyeleti patikát, ezt az éjszakai rendszert is a főváros üzemeltetné.

Tehát nap közben nem kell elérni ennyi idő alatt a gyógyszertárat, csak éjszaka. Az nem derül ki, hogy milyen eszközzel kell elérni: járókerettel, űrhajóval, esetleg minden patikához és lakáshoz nyáron éjszakai vízibusz kikötőt, télvíz idején energiatakarékos rénszarvassal vontatott szánkómegállót építünk-e? Aztán mi van akkor, ha elértük ugyan a patikát, csak éppen a betegnek nincs miből kifizetnie a gyógyszer árát – netán a patikarendszerből kifogyott a gyógyszer? Vagy mi van akkor, ha a beteg nem igényel ugyan kórházi ellátást, de megmozdulni se tud? Nem lenne célszerűbb egy éjszakai futárpatika?

c) 25 perc alatt kell a betegnek ügyeleti ellátást kapni, ennyi idő alatt ki kell derülni Budapesten, hogy egy rosszul lévő emberhez milyen ellátás kell, hol kell azonnal ellátás neki, mentő, ügyelet, vagy fájdalomcsillapítás.

A betegségek mintegy 20%-ának olyan a természete, hogy 25 perc alatt semmit nem lehet kideríteni, esetleg meg lehet kezdeni a vizsgálatot. Nagyon gyakran még egy hét is kevés ahhoz, hogy bármilyen diagnózist föl lehessen állítani, tehát nem tudható, hogy milyen ellátásra van szükség. S megint kérdés, hogy a 25 perc miért csak az ügyeletre vonatkozik?

Illetve, nem ez a kérdés. Ha belegondolunk, semmilyen értelmes kérdést nem tehetünk föl Kálmán Olga úgynevezett egészségügyi programja kapcsán. Ez nem öt perc, hanem egy duplanulla, ahol még a vízöblítés sem működik. Tessék szépen elfeledni, mint a már említett gyermekéhezés fölszámolását.