Tisztelt Barátaim!
Az uralkodó osztályok hatalmi elitjei a világméretű kisemmizés ideológiai ellensúlyozására világszerte ismét nacionalista agymosással igyekeznek elcsavarni az emberek fejét. Magyarországon is ez a nacionalista agymosás zajlik, ahol már 2010-ben gyakorlatilag megdöntötték az 1989-90-ben létrejött politikai demokráciát és bevezették a tekintélyuralmi rendszert az oligarchikus kapitalizmus talapzatán, annak védelmében.
Az Orbán-rendszer az új alkotmányában, az Alaptörvényében rögzítette, hogy a Horthy-rendszer, amely a nácikkal véd- és dacszövetségre lépett, azaz a horthysták örökösének tekinti magát. Ezek a lelkiismeretlen emberek a szocializmus és a munkásmozgalom egész történetét kriminalizálták. A 2010-es tekintélyuralmi fordulatot a történelem teljes nacionalista „újraírásával” támasztják alá, amely a magyarok valamiféle „kivételességét” hirdeti. E nacionalista hízelgés sajnos az oligarchikus rendszer veszteseit, megalázott és elnyomott osztályait is – finoman fogalmazva – megérintette.
A kormány és propaganda apparátusainak (pl. Terror Háza) mondanivalója persze igen egyszerű: „Mi, magyarok különbek vagyunk más népeknél, minket a történelemben csak sérelmek értek. Ha meg mi okoztunk valami sérelmet más népeknek, ellenségeink azt mindjárt felnagyítják, érdemeinket meg kicsinyítik, elhallgatják, sőt meghamisítják más államok és sötét erők érdekeinek szolgálatában. Mi, a nemzet igazi képviselői, a Fidesz-hatalom (NER) azonban nem hagyja magára a népet, megvédjük a magyarokat az idegen erőkkel, Brüsszellel, a liberálisokkal, az idegenekkel, menekültekkel, migránsokkal, Soros (értsd: zsidók) ügynökeivel, a kommunistákkal, a kommunista diktatúra sötét erőivel szemben.”
A nacionalista félrevezetésre egy egész rendszer: (ál)tudományos intézetek, mindenféle történész bizottságok hálózata épült ki az adófizetők pénzén. Ez a hazugsággépezet közvetlen kormányellenőrzés alatt áll és csak egy cél lebeg az irányítók szeme előtt: a gyűlölet felkeltése annak érdekében, hogy a löttyös nacionalizmussal helyettesítsék az osztálytudatot, a kapitalizmusból fakadó társadalmi ellentétek tudatosítását.
Példának okáért, Magyarországon immáron 30 éve gyalázzák a mostanában 100 éves Tanácsköztársaság emlékét. “A dicsőséges 133 napból” már régen a “gyászos emlékű tanácsköztársaság” lett, mint az új emlékezet-politika kiindulópontja. A neohorthysta rendszer ideológusai, legyenek konzervatívok vagy liberálisok szinte kivétel nélkül mind elutasítják a Magyarországi Tanácsköztársaság összes progresszív üzenetét, úgy tesznek, mintha ilyenek nem is lettek volna. Mintha csak 100 évvel később is bizonyítani, sőt ünnepelni akarnák: a nacionalizmus legyőzte a szocializmust. A mai szerzők többsége a magyar és általában az európai tanácsköztársaságokban nem a tőkés rendszer addigi legvéresebb, leginkább embernyomorító válságából, az I. világháborúból való kilábalás, népi kiútkeresés, a népi önrendelkezés és önigazgatás történelmi kísérleteit, a kapitalizmus áldozatainak lázadását látja, ami valójában volt. Hanem vérgőzös fantaszták idegen zsoldban álló csoportjainak diktatúrájaként festi le azt. Horthy fehérterroristáinak gyilkosságait elhallgatják, bűneiket bagatellizálják.
A miniszterelnök egyenesen nagy államférfit farag Horthy Miklósból. Tankönyvekben népszerűsítik alakját. Abból a Horthyból faragnak „nagy államférfit”, aki Hitler kérése nélkül támadta meg a Szovjetuniót mindjárt a hitlerista támadást követően. Horthy 1944. március 19-én Magyarországnak a náci Németország általi megszállását fedezte, hiszen minden ellenállást leszerelt, pedig le is mondhatott volna…
De hát Horthy akkor sem mondott le, amikor német nyomásra kormánya és államapparátusa nekikezdett a holokausztnak… Végül is a Horthy-rendszernek a II. világháború idején mintegy egymillió magyar áldozata volt, s akkor még nem említettük azokat a tíz- és százezreket, akik a magyar megszálló csapatok szovjet áldozatai voltak 1941 és 1944 között. A náci Németország és a Horthy rendszer szolgálatában ezek a magyar csapatok több mint 200 ezer szovjet állampolgár legyilkolásában segédkeztek, részt vettek a szovjet területen folyó holokausztban is, szovjet lányok, nők tömegeit erőszakolták meg és fosztották ki szovjet települések százait.
Ma minderre fátylat borítanának a rezsim ideológiai és propaganda apparátusai fizetett vagy önkéntes lakájok egész seregével. Az etnonacionalista, antikommunista, antihumanista történelemhamisítás, a munkásmozgalom történetének meghamisítása, saját elődeik történetének elvétele, ismétlem, egyetlen célt szolgál: az osztálytudatosság helyébe az uralkodó osztályoknak megfelelő nacionalista „osztálybékét” hirdeti, amely szerint ellenségeitek nem idehaza van, hanem valahol határainkon kívül, a megfoghatatlan „idegenekben”, romákban, zsidókban, menekültekben…
Barátaim, ez a színtiszta igazság. Ne hallgassatok a hamis prófétákra!
Krausz Tamás
történész
