1993. szeptember (nem
jelent meg)

A Hét már hetek óta csak
ezzel foglalkozik.

A
miniszter úr szerint felesleges hisztéria alakult ki a temetés
körül. A miniszter úr szerint a Horthy-rendszer letűnt, s többé
már nem térhet vissza.

A
miniszter úrnak ebben az utóbbiban igaza van.

A
Brezsnyev-korszak ismert moszkvai vicce szerint megkérdezték a
jereváni rádiót, hogy lehet-e aggkori végelgyengülésben levő
ember felelős államférfi. A válasz: nem lehet, de az.

Valamiért
ez a vicc jutott eszembe a miniszter úr kijelentése hallatán. A
Horthy-rendszer nem térhet vissza, hiszen nagyot változott azóta a
világ, de mégis úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormányzat vissza
szeretné hozni. Hiszen mást sem látunk: visszanevezték,
visszaállították, rehabilitálták, felelevenítették,
kárpótolták, visszaadták, újraszervezték, újratemették, stb.
stb. stb.

Olyan
forradalmi átalakulást él meg az ország, amiben valamiért minden
új - régi. Régi az új címer, régi az új tulajdonrendszer, régi
az új külpolitikai orientáció, régi a kormányőrség új
egyenruhája, régi az új munkanélküliség, régiek az új
népbetegségek, régi az új, inségkonyhákra épülő
szociálpolitika stb. stb. stb. Ez egy olyan visszaforradalom ...

Így
azután csodálkoznunk sem kell azon, hogy Horthy Miklós
„ellentmondásos“ személyiségének egyre több olyan pozitív
oldalát fedezik fel a ma hatalmonlevők, melyek lehetővé teszik,
hogy magánújratemetése alkalmából az Állami Pénzverde
emlékérmet bocsáthasson ki, a Magyar Televízió közvetíthessen
róla, s a Magyar Köztársaság kormányának tagjai, igaz szigorúan
magánemberként, résztvehessenek rajta.

Csodálkoznunk
nem kell, de tiltakozni igen.

Horthy
Miklósról az objektív történelemtudomány legalaposabb
vizsgálata sem állapíthat meg mást, mint, hogy a magyar
történelem legsötétebb korszakának volt meghatározó figurája.
Természetesen a korszak sötétségéért óriási felelőség
terheli a XX. századi történelmet formáló európai politikusok
egész sorát Ferenc József apostoli királyunktól kezdve a
trianoni diktátum megalkotóiig, de Horthy nem szürke kis statiszta
volt közöttük.

Semmiféle
újabb kutatás nem cáfolhat meg alapvető tényeket.

Horthy,
a nagy hazafi 1918-ig osztrák tengerésztiszt volt, aki olyan jó
osztráknak bizonyult, hogy 1909-től 1914-ig az osztrák császár
szárnysegéde lehetett. Aki a Monarchia történetét nem a „Sissy“
című limonádéból ismeri, az tudhatja, hogy ezt a posztot holmi
rebellis magyar nemigen tölthette be.

Horthy
az első világháborúban nem lehetett nagyobb hős, mint amit a
jelentéktelen osztrák-magyar hadiflotta lehetővé tett. A
Horthy-legendáriumban felfújt otrantói csatában is több mint
kétszer annyi német, mint ahány osztrák hajó vett részt.

Viszont
Horthy igen csak jeleskedett, ha matrózlázadások megtorlásáról
volt szó. Való igaz, a legújabb kutatások megcáfolták azt az
elterjedt nézetet, hogy Horthy verte le a cattarói matrózfelkelést.
Mellesleg ugyanúgy, ahogyan a Hétben nyilatkozó agg úr is
tévedett, amikor azt állította: Horthy győzte le Európában
elsőként a kommunizmust. Horthy a Magyar Tanácsköztársaságot
sem verte le, csak a megtorlásban játszott fő szerepet,
akárcsak Cattarónál.

Horthy
hőstettei ellenére csupán a háború utolsó évében kapta meg a
legalacsonyabb tengerészfőtiszti rendfokozatot, az altengernagyit.
Igaz ekkor, rangidős tisztek sorát mellőzve, Károly császár őt
nevezte ki a közös flotta főparancsnokának. Ebben a minőségében
egyetlen jelentős tette a flotta átadása volt a frissen létrejött
Jugoszláv Királyságnak.

A
forradalmak alatt kenderesi birtokán dekkolt (nem hiteles, hogy
mindkét forradalomnak felajánlotta szolgálatait, bár nagyon is
elképzelhető - ismerve szervilizmusát, amit Ferenc Józseftől
Hitlerig oly gyakran demonstrált), majd az Antant előrenyomulásával
francia fennhatóság alá került Szegedre távozott. Itt
csatlakozott az ellenforradalmi szervezkedéshez, s mivel ő volt az
egyetlen ajánlkozó főtiszt, az ellenkormány hadügyminisztere
lett.

Miközben
a Vöröshadsereg - az egyetlen 1849 óta, amely valóban a hazát
védte - a kisantant ellen vívott élethalál harcot, Horthy a
francia és román hadak oltalmában szervezte az ellenforradalmi (ez
nem pejoratív jelző - ők vallották magukat ellenforradalmároknak
- akkor még nem volt sikk forradalomnak nevezni az ellenforradalmat)
Nemzeti Hadseregét. Ez a Nemzeti Hadsereg sem a Vöröshadsereggel,
sem a kisantant (cseh és román) hadseregekkel egyetlen egyszer nem
került nyílt összeütközésbe.

Amíg
a franciák és a románok megtiltották mozgásukat, addig Szeged
város polgárai, mindenekelőtt izraelita vallású polgárai ellen
villogtatták vitézi erényeiket. Közben a románok - az Antant
hathatós támogatásával - leverték a Magyar Tanácsköztársaságot,
s bevonultak Budapestre. A Nemzeti Hadseregnek megengedték, hogy egy
szűk folyosón a Balatonhoz vonuljanak. Horthy új főhadiszállása,
a korábban felkapott üdülőhely, Siófok az iszonyat városává
vált. Az irtóhadjárat ismét nem csak a „bolsevikok“, de még
inkább a zsidó lakósság ellen folyt. Horthy tehát ha nem is a
kommunizmust verte le elsőnek Európában (azt Antonescu tette),
mindenesetre a XX. század első militáns antiszemita mozgalma az ő
nevéhez fűződik. Vagy mondjuk egyszerűbben - habár ez ma
némelyeknek ugyancsak nem tetszik - ő volt Európa első fasiszta
vezére (na jó, mondjuk Szimon Petljurával, az ukrán
pogromlovaggal holtversenyben).

Amikor
a románok - az Antant utasítására, s nem a Horthy-hadsereg harcai
eredményeként - távoztak a leendő trianoni határok mögé,
Horthy fehér lovon vonult be Budapestre. Bizony miniszter úr,
Horthy a lovastengerész! A siófoki-dunántúli fehér pokol
országos méreteket öltött. A Britannia Szálló (nem kéne a Béke
Szállodát sürgősen - az újratemetés tiszteletére
visszakeresztelni?!) nevének említése is rémületet keltett a
pesti emberekben. S mindenki tudta, hogy a britanniások a gellért
szállodai Főhadiszállás tudtával, beleegyezésével sőt
parancsára tevékenykednek.

Horthynak
azonban mindig jó érzéke volt hozzá - ha mindig megkésve is -,
hogy megérezze a külföld rosszallását. 1921-ben darutollas
legényeinek megálljt parancsolt, miután aktív segítségükkel
megválasztatta magát Magyarország Kormányzójának. Olyan
látszatdemokratikus rendszert hozott létre, amely nyílt
szavazással választotta meg a parlamentet, amelyben a baloldal alig
volt egy-két szociáldemokrata képviselővel jelen, s amelyben a
kormánypárt 23 évig ugyanaz volt - esetenként megváltoztatva a
nevét. Igazi neve persze egy volt: Horthy-párt.

A
konszolidáció első miniszterelnöke a napjainkban szinte szentté
avatott gróf Teleki Pál megalkotta - Horthy egyetértésével - a
XX. századi Európa első faji törvényét, a hirhedt „Numerus
clausus“-t.

A
konszolidációt a korszak kétségtelenül legnagyobb formátumú
politikusa, Bethlen István teljesítette ki. Ám ezalatt az idő
alatt sem szűnt meg az ország a hárommillió koldus országa
lenni. A manapság agyonmagasztalt oktatási reformnak arra futotta,
hogy az alsó fokú oktatásban 1938-ban a tanköteles korúak
78,8%-a vett részt (1985-ben 98,2%), a középiskolás korúak
(ekkor az alapfok 4 elemi osztályt jelentett!) 7,4%-a járt
középiskolába (1985-ben 80,1%), a 18 évnél idősebbek 5,4%-a
volt érettségizett (1985-ben 19,7%), a 24 évnél idősebbek
1,9%-nak volt diplomája (1985-ben 7,9%). A csecsemőhalandóság
1938-ban ezer élveszületettre 131 (ugyanez 1985-ben 20 - a
zárójelbe tett összehasonlító adatok a szörnyűséges „előző
negyven év“ szörnyűségeit illusztrálják).

A
konszolidáció azonban nem tartott sokáig. A nagy válság 1929-ben
Németország mellett talán Magyarországot sújtotta a legjobban.
Igaz, ebben vitathatatlan szerepe volt Trianonnak is.

Mindenesetre
Horthy a kiutat abban látta, hogy a politikai szekér rúdját ismét
a szélsőjobb irányába tolja el. Gömbös Gyula, aki már Szegeden
is Horthy legszűkebb köréhez tartozott, a Kormányzó teljes
támogatásával elsőként vette fel a kapcsolatot Európa fasiszta
diktátoraival. Gömböst csak hirtelen halála akadályozta meg
abban, hogy a Horthy-rendszert ismét nyílt fasiszta diktatúrává
változtassa. Nem Horthy ...

A
Gömböst követő miniszterelnökök Gömbösnél tempósabban, de
módszeresen vitték jobbra a magyar politikát. Megszülettek a
zsidótörvények (némelyiken Teleki, s mindegyiken Horthy
aláírásával), Darányi Kálmán meghirdette a háborúra
készülődés győri programját. A Hétnek nyilatkozó
miniszter-történész arról beszélt, hogy a harmincas évek végére
szociális fellendülés következett be Magyarországon. Azt
felejtette el csupán hozzátenni, hogy ugyanekkor és ugyanazon okok
miatt Mussolini Olaszországában, Hitler III. Birodalmában is
szociális fellendülés volt, amiről tudjuk mi volt a célja és az
ára.

Ma
ismét arról folyik a vita, hogy az oroszok bombázták-e Kassát
vagy nem. A helyzet azonban az, hogy Horthy és kormánya alig várta
az okot, ami miatt beléphet a háborúba. Ha Horthyék nem akartak
volna belépni, nem üzentek volna hadat még a támadás napján,
amikor sem a vizsgálat nem folyt le, sem a szovjet kormányt nem
keresték meg az incidens tisztázása érdekében.

Horthyt
akarják védeni azzal, ami a legsúlyosabb vádak egyike ellene: a
magyar honvédség vezetésének erőteljes szélsőjobbra tolódása.
Emiatt 1944 március 19-én Horthy ha akarta volna, sem tudta volna a
hadsereget ellenállásra felszólítani. Dehát nem is akarta.

A
magyarországi vidéki zsidóságot nem a németek, hanem Horthy
csendőrsége, helyenként honvédségi alakulatok vagonírozták be.
Horthy pontosan tudta, hogy mi lesz a szerencsétlenek sorsa. Mint
ahogyan azt is tudta, hogy a „nem magyar állampolgárságú“
zsidók sorsa mi lesz, akiket jóval 1944 márciusa előtt
deportáltak. A Horthy-rendszer egyik leggyalázatosabb tette, hogy a
bécsi döntések idején a Kárpátalja és egyéb vitatott
területek zsidóit magyaroknak feltüntetve, a magas etnikai
aránnyal indokolták e területek Magyarországhoz való
visszacsatolását, majd a visszacsatolt területek zsidó származású
lakóit mint „nem magyar állampolgárságú személyeket“
kitoloncolta, tudva, hogy a németek Kámenyec-Podolszkban kiírtják
őket.

A
budapesti zsidóságot Horthy nem mentette meg, hanem ajánlólevél
gyanánt tartotta vissza, amikor végleg megértette, hogy a
tengelyhatalmak a háborút elvesztették. A csendőrpuccsot sem a
zsidóság érdekében verette le, hanem azért, mert Bakyék az ő
hatalmára is támadtak. Nem feltűnő, hogy a puccsot a testőrség
parancsnoka verte le? Mellesleg a budapesti zsidók elszállítását
megakadályozta, de a gettó felállítását nem ...

Horthy
kiugrási kísérlete minden újabban előkerülő (előásott?) tény
fényében is szörnyű tragikomédia marad. Horthy, a legfelsőbb
Hadúr nem volt képes aktív ellenállást elrendelni a németek
ellen. Hogy elfogták a fiát, s azzal zsarolták, az nem érv,
legfeljebb arra, hogy igencsak kisszerű politikus volt. Talán, ha
nem informálja szándékáról alaposabban és hamarabb a birodalmi
biztost, mint a honvédegységek parancsnokait, (a nemzeti ellenállás
szervezeteiről nem is beszélve) akkor a fiát sem rabolhatták
volna el.

Általában,
teljesen tarthatatlan az az álláspont, amit a
történész-miniszterelnök a TV nagy nyilvánossága előtt
fejtegetett, hogy Horthyt a geopolitikai körülmények sodorták
Hitler oldalán a háborúba, s ha Horthy ellenáll Hitlernek az még
nagyobb tragédiát okozott volna. Ez egyrészt valószínűleg nem
igaz. Ha mindenki ellenállt volna Hitlernek (s voltak akik
ellenálltak), akkor Hitler egészen egyszerűen nincs. Viszont, ha
itt Közép-Európában csupán Horthy állt volna ellen, s
Németország lerohanja, más országokhoz hasonlóan,
Magyarországot, akkor a bekövetkező tragédiáért legalábbis nem
Horthyt terhelné az erkölcsi felelősség.

Végül
még valamit.

Magyarországon
nem Rákosi Mátyásnak volt először mesterségesen felkorbácsolt
személyi kultusza, hanem Horthy Miklósnak.

Magyarországon
nem Rákosiék hoztak létre először internálótáborokat, hanem
Horthyék: Recsk előtt ott volt Fegyvernek, Hajmáskér, a Hortobágy
előtt Zalaegerszeg, sőt Kistarcsán a tábort Rákosiék egyszerűen
örökölték a Horthy rendszertől. A csóti átmeneti tábor, ahol
az orosz hadifogságból hazaérkezetteket „világították át“
a legdrasztikusabb módszerekkel, unikális volt a maga nemében.

A
magyar népet nem Rákosi, hanem Horthy nevezte először bűnős
népnek.

A
1946-os hiperinfláció nem a szovjet parancsnokság által
kibocsátott ezerpengőssel kezdődött, hanem a győri programmal.

A
Népszabadság egy cikke úgy tudja, hogy Horthy nem alacsonyodott le
addig, ameddig a szlovák fasiszta állam, hogy fizessen a zsidók
elgázosításáért. Nos én másképpen tudom. Az én ismereteim
szerint a magyar élelmiszerszállitmányok miatt felhalmozódott
német adósság csökkentésére igenis kitalálták azt, hogy a
zsidótlanitás költségeit törlesztésként kell beszámítani.

Temesse
el a család Horthyt. Az öreg tengerészek, ha azt hiszik, hogy a
viceadmirális nagy tengerész volt, adják tiszteletüket. De
tiltakozunk, sok százezer meggyilkolt és elpusztult nevében, a
nyomor miatt holtan születettek nevében, a tanulástól, emberi
módon való élettől megfosztottak nevében, hogy a temetés a
legcsekélyebb formában is állami rangot kapjon, amivel Horthyt és
rendszerét rehabilitálni próbálnák. Való igaz, a
Horthy-rendszer letűnt és nem térhet vissza. De csak akkor, ha nem
engedjük!

P.S.

A fenti írást apám emlékének ajánlom, aki 1919-ben a
Vöröshadsereg katonájaként védte a hazát a román betolakodók
ellen. 1920-ban Francia Kiss Mihály emberei bátyjával, a
törökszentmiklósi direktórium tagjával együtt elfogták. Nagy
Györgyöt, a nagybátyámat agyonverték, apámat félholtan a
Kenderes melletti fegyverneki internálótáborba zárták, ahol
tüdőbajt szerzett. Miközben 1944-ben - sej-haj! - Horthy Miklós
muszosaként építette a debreceni repülőteret, első családját
Horthy Miklós csendőrei tuszkolták fel az Auschwitz felé induló
vagonba. A nagy utazásról nem érkezett vissza a nagyapám, apám
első felesége s két féltestvérem - egy 9 éves kislány és egy
5 éves kisfiú.