Gyakorlatilag veszélybe kerülhet a sok tízezernyi új lakás amiatt, hogy egyszerűen nincs, aki felépítse. Ami épül, ott is egyre súlyosabb minőségi problémák vannak azért, mert növekszik a képzetlen emberek foglalkoztatása. A felújításokra kiéhezett magán lakástulajdonosok pedig amiatt szenvednek, hogy az állami és kereskedelmi ingatlanprojektek a maradék szakemberek jelentős részét is elvonják előlük. 

Az építőipari bővülés legfontosabb korlátjának a GKI által megkérdezett iparági szereplők 61 százaléka a munkaerőhiányt, 36 százaléka pedig a válság utáni konjunktúra-időszakra jellemző kapacitáshiányt tartja. Több építőipari szakmai szervezet ugyan közös oktatási programmal és a szakmákat népszerűsítő kampányokkal akar tüzet oltani, de ezek legkorábban is csak 2-3 év múlva hozhatnak eredményt. A már futó és a közeljövőben meghirdetett lakásberuházásoknál azonban nem lehet ezzel a tervezett szakember utánpótlással számolni, azoknál azonnal kellenek a szakmunkás kezek.

Miheller Gábor, az egyebek között a Bramac tetőrendszereket gyártó BMI Magyarország ügyvezető igazgatója szerint az általános konjunktúra - részben az uniós források csökkenése miatt - hosszabb távon látványosan lassulni fog, miközben a kivitelezők átlagéletkora most 50 év körül van és ez csak növekedni fog az idő előre haladtával. Csak részben enyhíti a munkaerőhiányt, hogy az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége (ÉMSZ) és a BMI Magyarország közös képzést és helyi szintű akciókat indít.

Az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) március elején lesújtó képet festett a szakképzésről, de javaslatokat is tett. Mint írták, a szakképzés intézményrendszere rendkívül szétaprózódott, sok iskolában a jelentkezők hiányában nem tudnak évente új tanulócsoportot indítani. Ezáltal a gyakorlati oktatók óraszáma nem tölthető ki, ezért az intézmények arra kényszerülnek, hogy egyes oktatók olyan szakmákat is tanítsanak, amire nincs megfelelő képesítésük.