Nyomtatás

A mai nap tragikus eseményei világszerte sokkolták az embereket, és azon gusztustalan próbálkozás ellenére, hogy egy queenslandi szenátor az áldozatokat hibáztatta a támadás miatt, a szimpátia és a szolidaritás üzeneteit adták ki kormányok, politikusok, elnökök és miniszterelnökök.

Hajlunk rá, hogy az ilyen eseményekről úgy beszéljünk, mintha valami borzalmas természeti katasztrófák vagy csapások lennének, amelyek legyőzéshez össze kell tartanunk.

Pedig nem azok. Az ilyen borzalmas támadások tudatos döntések eredményei, amelyet emberi lények hoztak meg, hogy mészárlást vigyenek véghez.

Azért, hogy ezt „legyőzzük”, azért, hogy megelőzzek a jövőben az ilyen támadásokat, azok gyökerét kell megragadnunk – megérteni a gondolkodását, az ideológiáját, amelyekkel igazolják ezeket a tetteket.

Ez alapvetően egy rasszista támadás volt. Akár iszlamofóbnak vagy bevándorlóellenesnek öltözik, gyökerében ez a rasszizmusról szól, amely ideológia olyan idős, mint az osztálytársadalom maga.

A rasszizmus mint ideológia alapvető a faji elnyomás fenntartásához – emberek elnyomásához az érzékelt faji vagy etnikai eredet alapján.

Akárcsak a nők elnyomása, amelyet a szexista ideológia tart fenn, a faji elnyomás is strukturális része az osztálytársadalomnak.

A nők és a feketék elnyomása lehetővé tette a szuper-kizsákmányolást, amelyet a kapitalizmus fejlesztett ki, és amelyet ma is fenntart, miközben a rasszizmus és szexizmus ideológiáját a munkásosztály megosztására használják, ezzel biztosítva a tőkének való folyamatos alávetettséget.

Csak gondoljunk az állandó nemi bérrésre és az intézményesített rasszizmus hatására a feketék fizetésére. Osztály, faj és nem alapvetően összefonódnak.

Természetesen a rasszizmus ideológiája számos formában létezik: az erőszakos szavaktól a szélsőjobb tetteiig, Stephen-Yaxley-Lennon „populista” iszlamofóbiáján át olyan politikusok rasszista vicceiig, mint Boris Johnson.

De ezek mind ugyanazon ideológia részei, egy ideológiáé, amely célja fenntartani az elnyomást és a helyükön tartani az embereket.

Így a rasszizmus minden formája ellen küzdenünk kell. Harcolnunk kell a gyűlöletbeszéd törvényi szabályozásáért, az intézményesített rasszizmus ellen és a szélsőjobboldal tevékenysége ellen.

Mozgósítanunk kell az utcákon, hogy szembeszegüljünk a szélsőjobboldallal, amikor megpróbálnak átmasírozni a közösségeinken. Azért kell dolgoznunk és építkeznünk ezekben a közösségekben, hogy egyesítsük az embereket a rasszizmus ellen. És ideológiailag is szembe kell szállnunk a rasszizmussal, lerántva a leplet a hazugságaikról a bevándorlással kapcsolatban, felfedve a rasszizmust olyan politika mögött, mint az „ellenséges környezet” és az olyan súlyos problémák, mint a Megelőzési stratégia kezdeményezése, valamint felszólalni a politikusok vagy munkatársak hétköznapi rasszizmusa ellen.

De ennél is tovább kell mennünk. Ki kell alakítanunk a szolidaritás pozitív szemléletét. A rasszizmus és szexizmus ideológiájának ellentéte nem pusztán a rasszizmus és szexizmus elvetése, hanem az osztályideológia.

A rasszizmus és szexizmus politikáját az osztálypolitikával kell helyettesíteni és meggyógyítani a megosztott közösségeket a munkásosztály egyesítésével a jogainkért való küzdelemhez.

Ha a rasszizmus és a szexizmus a kapitalizmus rendszerjellege, amelyet számára létfontosságú fenntartani jelenlegi formájában, akkor azért kell küzdeni, hogy meghaladjuk azt, és ahhoz, hogy meghaladjuk a nők és feketék elnyomását, szervezesen össze kell fonódnia az osztálytársadalom megszüntetésének küzdelmével.

Amikor holnap felvonulunk és emlékezünk a mai atrocitások áldozataira, el kell köteleznünk magunkat a rasszizmus és elnyomás minden formája elleni küzdelemre, és egy jobb társadalomért folytatott harcra.

forrás: Morning Star

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

AMI Szerkesztőség 2019-03-16  A MI IDÖNK