– írja facebookján Raskó György agrárközgazdász, volt államtitkár, napjainkban kétezer-négyszáz hektáron gazdálkodó nagybirtokos.
Egy adalék a permanens hazai "almahelyzethez": A rendszerváltozás óta a magyar almatermelők közel 90 milliárd forint támogatásban részesültek az állami költségvetésből.Ebből a szabolcsi termelők 70 milliárdot kaptak, azaz a támogatások mintegy 78%-a nekik jutott. Ennek ellenére a szabolcsi ültetvények a legkorszerűtlenebbek az országon belül, itt termelődik meg a "léalma" döntő hányada, saját feldolgozóüzemük mind a mai napig nincs, de étkezési almából is versenyképtelen a tá...
TovábbiakMint arról korábban már többször írtunk, idén a szabolcsi alma kilónként tizenhárom forintos felvásárlási ára jócskán elmarad a szinttől, ami akár a gazdák költségeit fedezné – miközben a világ almatermésének felét adó Kínában az idei termés igen gyatra volt. Jakab György, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke kartellgyanút emlegetett a feldolgozók részéről, valamint felhozta, hogy a szomszédos Ausztriában a léalmát 8-12 centes áron vásárolják fel a cégek.
Az egyébként jelentős agrártámogatásokat bezsebelő Raskó számonkéri a gazdákon, hogy annak ellenére, hogy a magyar almatermelőknek juttatott támogatások hetvennyolc százaléka került a szabolcsi almatermelőkhöz – miközben elfelejti megemlíteni, hogy a magyar termést nagyrészt Szabolcs adja – nem létesítettek saját feldolgozóüzemet.
A kérdés részben valós problémát kapargat, de a helyzeten nem változtat – lehet, hogy építhettek volna a gazdák saját üzemet, azonban ha a támogatások nem arra irányultak vagy nem volt ellenőrizve az elköltésük, esetleg helyben már rendelkezésre álltak a kapacitások amikkel a gazdák nem tudtak vagy akartak versenyre kelni, irreleváns. Az viszont rögvalóság, hogy egy nyugati, méreténél fogva árképző pozícióban lévő cég vezetésével a feldolgozók mélyen áron alul vásárolnák fel a terményt egy olyan évben, mikor a globális termés elmaradt az átlagostól.
Az átlagosan 3,68 hektáron termelő gazdák valószínűleg összeállhattak volna, hogy szövetkezeti feldolgozóüzemet hozzanak létre a megszerzett támogatásokból, azonban sokkal reálisabb, hogy saját eszközparkjukat fejlesszék ahelyett, hogy új szereplőként lépjenek be a piacra, melyen terméküket értékesítik.
A poszt alapján úgy tűnik, egy gőgös és többek között méretéből adódóan sikeres nagybirtokos kéri számon a feldolgozóüzemek által sakkban tartott gazdákon, miért nem számítottak arra, ami egyáltalán nem volt előre látható – ahelyett, hogy a felvásárlási árat már csak mérete miatt is meghatározó osztrák cég tevékenységét kritizálná.
Ismerjük ezt a narratívát: minek ment oda, miért vett fel olyan ruhát, ő vette fel a hitelt, miért nem talált rendes munkát –



