Sokan használták ki a kiskaput, a számlát pedig az adófizetők állják.
Sikertörténet volt a magyar adósságfinanszírozás átalakítása: az állam elérte, hogy külföldiek helyett egyre inkább a magyar lakosság finanszírozza az adósságunkat, közben a vonzó feltételek között ügyesen lavírozó bankok, alapítványok, gazdag magánszemélyek nagyot kaszáltak. Az államnak ez nem tetszik, harcot hirdetett az adófizetői érdekeket sértő módszerek ellen, de a pénzügyi racionalitást nehéz megfékezni – írja az Index. A portál felidézi: az állam szerette volna megnyerni a magyar lakosságot az állampapírok vásárlására, ezért a piacinál érdemben kedvezőbb kamatot kínált nekik, gyakorlatilag jóval magasabbat, mint amennyiért a bankok ki tudták helyezni ebben az időben a forrásaikat. Azonban az ÁKK olyan vonzó paraméterrendszert hozott létre, hogy a bankok elkezdték keresni azokat a módszereket, hogy ők is részesüljenek a kedvezőre árazott konstrukcióból. Végül nagy hadakozás lett, az állam megpróbálta elkergetni a bankokat a piacról, de ők azért elég rafináltak voltak. Az állam a magas kamatot kínáló lakossági állampapírokat bankok közvetítésével adta el magánszemélyeknek, alapítványoknak és önkormányzatoknak. A bankok ugyan közvetlenül nem vehettek maguknak lakossági állampapírt, de közvetve igen, ugyanis a szerződéses kötelezettségeik szerint másodpiaci árjegyzést is kellett kínálni az ügyfeleiknek. Így az ügyfelek a lakossági állampapírok lejárata előtt is visszaadhatták a papírjaikat, amennyiben a pénzükre szükségük volt a lejárat előtt. Ha a bank megint eladta volna ezeket a visszavett papírokat, arra már nem kapott volna jutalékot, de nem is akarta értékesíteni, hiszen így nála ketyegett a piacinál magasabb, 2,5 százalékos kamat.
Trükkök
A portál példaként említi a következő módszereket:
- A bank megkér egy „baráti” magánszemélyt, vagy egy „baráti” alapítványt, hogy a bank hiteléből vásároljon ilyen állampapírokat. Majd miután az illető megvette a papírokat, adja el a banknak, hiszen a másodpiacon a bank már vehet lakossági állampapírt. A baráti közreműködő ezek után visszafizeti a bank hitelét, az egész ügyletért valami pénzt megtart, a bank viszont nagyon jól jár. (A bankok szerint egyébként ez a gyakorlat nem volt tömeges, de azért sokan hallottak arról, hogy egyesek kifejezetten pénzszerzési céllal hoztak létre olyan alapítványokat, amelyek jegyezhettek az állampapírokból, majd azt eladták a banknak.)
- A gazdag privátbanki ügyfél vett 100 millió forintért piaci kamat felett fizető lakossági állampapírt. Ha a megvásárolt állampapírokat odaadta a banknak hitelfedezetként, akkor erre kapott akár 80 százaléknyi (80 millió forintnyi) lombardhitelt. Ebből a hitelből is állampapírt vett. A hitel kamata csak 1-1,5 százalék volt, az ügyfél 2,5 százalékos kamatozású állampapírt vett, amit akár újabb hitel fedezeteként is odaadhatott. Ezzel a módszerrel a gazdag magánszemélyek a saját betett pénzre akár 10 százalékos biztos hozamot is el tudtak érni. A bank pedig jó adósnak, jó fedezettel nyújthatott hitelt és még minden állampapír-eladás után jutalékot is kapott.
Egy idő után, 2017 elején az ÁKK elkezdte megelégelni ezeket a mechanizmusokat: – csökkentette a bankoknak fizetett jutalékokat, a korábbi 1 százalékok helyett még a hosszabb papíroknál is legfeljebb 0,8 százalékot fizet, a rövidebb papíroknál még jobban levitte a banki jutalékokat. – megkérte a bankokat, hogy hagyjanak fel a lombardhitelezéssel, majd erre egy formális szabályt is hozott, a bankok ügyfélkörében található lakossági állampapír-állomány legfeljebb 10 százalékát fogadhatták be a bankok hitelfedezetként. – az alapítványokat, önkormányzatokat vagy teljesen kitiltotta az aukciókról, vagy ahová még jelentkezhettek, ott nem fogadta el az ő vásárlási szándékaikat. – a banki forgalmazóknak leveleket írt az ÁKK, amelyben azt kérte, hogy a bankok építsék le a saját számlás állományaikat. Egyes bankok jelezték számunkra, hogy korábban éppen az ÁKK nem adott lehetőséget arra, hogy a bankok visszaadják az ÁKK-nak a náluk landoló lakossági állampapírokat. – és ahol az ÁKK vonakodást tapasztalt, ott a treasury-vezetőkkel négyszemközt is elbeszélgettek az ÁKK-ban.
Az egyik bankár a portálnak azt mondta: üzleti elképzeléseket azért mindig lehet arra építeni, ha olcsóbb a hitel, mint a vele elérhető biztos hozam. „Adott egy neves vállalati ügyfelem, akinek örömmel nyújtok akár 6 milliárd forint forgóeszközhitelt is, amiért 1 százalékos kamatot kérek. A vállalkozás kölcsönadja ezt a pénzt a saját magánszemély tulajdonosának, 1,5 százalékos kamaton. Végül a magánszemély vállalkozó már megveheti a lakossági állampapírt 2,5 százalékos kamaton” – magyarázta. Tehát minden feltétel teljesült, nem kerültek be a papírok a banki könyvekbe, a bank nem lombardhitelt nyújtott, mert az ügylet három lába eltünteti a valós szándékot.
Az Index kiemeli, hogy
az állam, vagyis az ÁKK magas kamatfizetése valójában adófizetői veszteségként is értékelhető.
Amíg ugyanis van olyan befektetés, ami garantáltan 2,5 százalékot hoz és van olyan ügyfél, aki 1-1,5 százalékon tud hitelt felvenni, addig valamiképpen találkozni fog a hitel és a befektetés. Ennek akkor lesz vége, ha a lakossági állampapírok kamata már nem haladja meg a piaci kamatokat. De egyelőre ez nem látszik, sőt, a nyáron 50 ponttal éppen kamatot is emelt az ÁKK a példánkban használt 1MÁP esetében. Ha rápillantunk a friss adatokra, ma Magyarországon Az egy éves 1MÁP 2,5 százalékot fizet, míg az egy éves piaci referenciahozam, a D190731 diszkontkincstárjegy hozama 0,52 százalék. A különbség majdnem 200 bázispont.
