Örülök, hogy TGM emlékezett és emlékeztetett a száz évvel ezelőtti őszön történtekre (Nem olvastuk el az írást a falon, ÉS, 2018/32., aug. 10.). Ideje lenne, hogy helyén kezeljük az akkori eseményeket. Mi, köztársaság-pártiak, akár meg is ünnepelhetnénk a centenáriumot. 

 Jó volna értékelni és megnyugodni. Erre alig van esély. De emlékezni kell. Nem másért, csak hogy megértsük: miért tartunk ott, ahol vagyunk. Remélem, követik TGM-et nálam jobb tollal és erősebb szemüveggel írók is.

Az első nagy háború közel egymilliónyi halottat és majd’ ugyanannyi hadirokkantat hagyott az országra. Azoknak a katonáknak, akik a frontról viszonylagos testi épségben visszatértek, elegük volt az öldöklésből. Budapesten kirobbant az őszirózsás forradalom, és megalakult a köztársaság. Mellesleg az első – modern értelemben vett – független magyar állam. Károlyi Mihály, a háború ellenzője lett a miniszterelnök, majd a köztársasági elnök. Jó ember volt, de az idő  rövid volt, ami neki adatott. Nem vizsgálhatta, hogy ki a felelős a halottakért, a gyászoló csonka családokért és a rokkantakért, noha természetesen tudta. Eleget harcolt a békében maradásért – a háború előtt és alatt – a főbűnössel: Tisza Istvánnal. Hogy Tisza felelőssége mekkora, azt nemcsak Károlyi tudta, az elég világos volt. A fronton harcolók is úgy hitték, Tiszának köszönhetik balsorsukat: közülük valók ölték meg. Golyó által, egy szabálytalan „párbajban”. (Az ő kezében is volt fegyver.) A merénylők erősen hitték, hogy ők igazságot szolgáltattak. Én is azt hiszem.

Szeretném világossá tenni: nem vagyok forradalom-, illetve gyilkosságpárti. Mi több, a bírói halálos ítéletet, sőt az életfogytig tartó börtönt sem megfelelő büntetésnek, sem igazságszolgáltatásra alkalmas eszköznek nem tartom. A „szabadságvesztés” sem jó módja a bűnbánat elérésének, sokkal inkább ellenkező a hatás. Az évezredek során kiagyalt büntetések csak a bosszúvágy kielégítésére, illetve csillapítására valók. (És ez még ma is így van.) Egy dolog azonban nem vitatható: a példa ereje. Ha rossz voltál, rossz lesz neked. Természetesen tudom, hogy a bűnözőket ilyesmi nem riasztja, ők csak azt nézik, mekkora az esély a lebukásra. Történelmi bűnök elkövetőit sem tartja vissza országok tévútra vezetésétől és szándékos bűnelkövetéstől pórul járt elődeik esetleges megbűnhődése. Azonban a közvélemény és a politikai közerkölcs formálásához a kritikai gondolkodás nélkülözhetetlen. Abban az országban, ahol a politikai bűnöket a társadalom nagy többsége nem egyöntetűen ítéli meg, ott sosem lesz valódi demokrácia. Ha a történelemszemlélet ideológia, az pedig egyenesen az autokráciák bölcsője. 

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.