Az M3-as metró akadálymentesítéséért folyó harc egy olyan küzdelem volt, amelyet a civil világ és az ellenzéki politikai erők a hatalommal szembeni összefogással, egymást támogatva nyertek meg. Érdemes áttekinteni, hány szervezet közös munkájára volt szükség ahhoz, hogy a metró 2018-as felújítása végül szinte teljes akadálymentesítéssel valósuljon meg.

2015 decemberében a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete levélben fordult Budapest főpolgármesteréhez, Tarlós Istvánhoz, hogy a metró felújításakor teljes körűen vegye figyelembe a mozgáskorlátozott emberek, kerekesszéket használók igényeit. Korábban az egyesület többször is konzultált az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontjának (ETIK) tervezőivel az akadálymentes kialakításról. Ezeken a megbeszéléseken nyilvánvalóvá vált, hogy műszaki akadálya nincs a dolgoknak.

2016 elején az ETIK rehabilitációs szakmérnökei és egy fogyatékos emberekből álló felhasználói tesztcsoport a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem Gépészmérnöki Kar tanáraival és hallgatóival közösen részt vett az M3 mozgólépcsőinek segédszerkezettel való kialakításában/fejlesztésében. A Mozgássérültek Budapesti Egyesülete a teszt alapján a szerkezetet nem tartotta elfogadhatónak. Arra a következtetésre jutottak, hogy használata a mozgólépcsők megállítását igényli, várakozásra kényszerítve a többi utast, miközben a mozgássérült emberek számára sem nyújt biztonságos, önálló közlekedést és a szerkezet használatával járó kiszolgáltatottság sérti emberi méltóságukat. Azt is megállapították, hogy a szerkezet kizárólag a mechanikus kerekesszékkel közlekedőket segítené, segítő személyzet bevonását igényli, ráadásul kifejlesztésének, kivitelezésének és működtetésének költségei sem voltak ismertek.

A hármas metró akadálymentesítésének kálváriája 2016. október 12-én folytatódott, amikor a Magyar Nemzet megírta, hogy a metró felújítása nem hozza magával az állomások felújítását. Erre azonnal reagált a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége /MEOSZ/, hogy az akadálymentesítés nem fakultatív, választható opció, hanem törvényi kötelesség.

A metró felújítására kiírt tender bontásakor /2017. március/ derült ki, hogy a 20 megállóból mindössze 10 kerül akadálymentesítésre, 2 megállót pedig – Kőbánya-Kispesten és az Árpád hídnál – már akadálymentesnek tekintettek. Csakhogy az Árpád hídi megálló esetében ez nem igaz: ugyan tény, hogy van liftkapcsolat a metró és az 1-es villamos megállója között, azonban a metróból semerre másfelé nem lehet eljutni. Miután valaki kiszáll a metróból, az aluljáróban mindenhol lépcsősorokba ütközik. Így ez az elméletben kipipált akadálymentesítés valójában erősen szűkíti a közlekedési lehetőségeket. Ennek ellenére ez a megálló többé szóba sem került az akadálymentesítés kapcsán, így jutottunk el odáig, hogy az ígéretek szerint 12 megálló lett volna akadálymentes.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény Monitoring Bizottsága 2017 áprilisában az alábbi kérdést tette fel levélben a kormánynak az M3 metróvonal felújításával kapcsolatban:

„Kérjük, jelezzék, hogy a részes állam tervezi-e a jelenlegi tervek módosítását annak biztosítása érdekében, hogy a felújított metró az Egyezménnyel összhangban teljesen hozzáférhető legyen!”

A MEOSZ 2017. június 23-án írt egy állásfoglalást, amit nagyon sok politikusnak, szakembernek, az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak, valamint az Európai Uniós fejlesztésekért felelős államtitkársághoz eljuttatott.

Ebben felhívták Budapest Főváros Önkormányzatának figyelmét arra, hogy a metró akadálymentesítését uniós egyezmények és magyar törvények is szabályozzák, így nem kedv és pénz kérdése, hanem kötelesség!

Néhány nappal később Tarlós István sajtótájékoztatót tartott, ahol megerősítette, hogy valóban csak 12 megálló lesz akadálymentes. Erre reagálva Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke nyílt levélben fordult Tarlóshoz, a segítségét kérve.

2017. augusztus 28-án a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete a Fővárosi Közgyűlés tagjainak írt levelet, amelyben felajánlották az ETIK szakértelmét, és arra kérték a döntéshozókat, hogy személyes találkozón egyeztessenek az érintettekkel.

Szeptember elején a MEOSZ egy békés demonstrációt szervezett, Legyen a metró mindenkié címmel a Dózsa György úti metrómegállóhoz.

Ekkor már nagyon közeledett a felújítás elindításának a határideje, ami 2017. november 3-án üzemzáráskor kezdődött, ezért felgyorsultak az események.

2017. október 26-án a Dózsa György úti metrómegállóban három civil szervezet (az Önállóan lakni – közösségben élni érdekvédelmi csoport, a Lépjünk, hogy léphessenek egyesület és a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete) közösen demonstrált, Verseny a lejutásért címmel. A helyszínen többel közt ki lehetett próbálni a kerekesszékes közlekedést, illetve a sík talajon pár gyakorlókör után a bátrabb vállalkozók kipróbálhatták azt is, hogyan lehet feljutni a rámpán.

2017. november 3-án a hármas metró északi szakaszának utolsó üzemnapján ismét három civil szervezet (az Önállóan lakni – közösségben élni érdekvédelmi csoport, a Lépjünk, hogy Léphessenek Egyesület és az Eleven Emlékmű – az én történelmem civil csoport) vonult a Dózsa György úti metrómegállóba. Az ezrelékek lázadása címmel tartott figyelemfelhívó demonstráció keretében közösségi beszélgetést is tartottak, amibe bárki beszállhatott, hogy megvitassa az akadálymentesítéssel kapcsolatos álláspontját.

Ezzel egy időben a háttérben is folytak az egyeztetések. Az Önállóan lakni – közösségben élni csoport közérdekű adatigénylésben kikérte a BKV-tól a terveket az M3-as metró felújításáról. Ezekben a tervekben feketén-fehéren ott van két darab lift terve a Dózsa György úti metróállomáshoz. Ezt a november 3-i demonstráción be is mutatták a közönségnek. Ezen kívül novemberben többször egyeztetett a Lépjünk, hogy léphessenek, a Budapesti Mozgássérült Egyesület és az Önállóan lakni – közösségben élni csoport a Metróért Egyesülettel, hogy milyen megoldások jöhetnek szóba az akadálymentesítés folyamán. Ezeken a találkozókon merült fel a ferdepályás liftek lehetősége.

2017. november 6-án a MEOSZ munkacsoport megalakítására hívta össze a BKV-t, valamint Terézváros, Kispest és a XIII. kerület önkormányzatát, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságát, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát, az Egyenlő Bánásmód Hatóságát, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságát és dr. Szeneczey Balázst, Budapest városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettesét. A munkacsoport célja a teljes vonal akadálymentesítési stratégiájának és ütemtervének kidolgozása volt.

A civil nyomásgyakorlás mellett az ellenzéki pártok is megmozdultak az akadálymentesítés ügyében. Az MSZP-s Horváth Csaba november közepén népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Fővárosi Választási Bizottsághoz a következő kérdésről: „Akarja-e Ön, hogy a 2017-2020 között történő budapesti M3-as metróvonal felújításával egyidejűleg valósuljon meg ezen metróvonal valamennyi megállójának teljes értékű akadálymentesítése, az 1997. évi LXXVIII. törvény 2. §-ának 1. pontjában meghatározottak szerint?”

Eközben a MEOSZ elnöke, Kovács Ágnes Orbán Viktorhoz fordult újabb segítségkéréssel, amelyben arra kérte a miniszterelnököt, hogy „tegyen meg minden szükséges intézkedést az akadálymentesítés hiánytalan megvalósítása érdekében”, illetve hogy biztosítsa az ehhez szükséges anyagi forrásokat.

November végén Csángó Dániel, a Rehab Critical Mass és 28 másik civil szervezet részvételével újabb figyelemfelhívó esemény következett, ahol több száz kerekesszékes, nehezen járó és bottal közlekedő ember elmetrózott Kőbánya-Kispest állomástól a Ferenciek teréig, ahol kívánságfalat állítottak fel, melyen azt jelenítették meg, hogy mit szeretnének elérni az életben – és a metróval kapcsolatban.

Nem sokkal később az Önállóan lakni – közösségben élni csoport egy harmadik kerületben élő tagja újabb nyílt levélben fordult Tarlós Istvánhoz, emlékeztetve őt arra, hogy Óbudán a polgármestersége idején hány akadálymentesítés történt (viszonylag sok), és kérte, hogy ezt a szemléletét vigye tovább a metró felújítása során, ne szegjen törvényt.

2017 decemberében a Magyar Liberális Párt számára készített kutatást a Závecz Research, amiben a következő kérdés is szerepelt: Ön szerint szükség van teljes akadálymentesítésre a 3-as metró felújítása során a kerekesszékkel, babakocsival közlekedők miatt, még akkor is, ha az többletköltséget jelentene, vagy nincs szükség erre? A budapesti lakosok 92 százaléka pártpreferenciától függetlenül azt válaszolta, hogy szükséges az akadálymentesítés, még ha így többe is kerül a beruházás.

2017. december 15-én a MEOSZ az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, mert a Magyar Állam, Budapest Főváros Önkormányzata és a BKV Zrt. az M3-as metró részleges akadálymentesítésével megsértette a fogyatékossággal élő személyekkel szemben az egyenlő bánásmód követelményét.

Két nappal később az Önállóan lakni – közösségben élni csoport akadálymentes karácsony címmel online kampányt indított, amelyben a csoport tagjai mesélték el, miért fontos számukra, hogy akadálymentes, és így mindenki számára használható legyen a hármas metró.

2017. december 20-án az ellenzéki pártok közös sajtótájékoztatót tartottak a hármas metró akadálymentesítésével kapcsolatos népszavazáshoz szükséges aláírásgyűjtésről. A gyűjtésben részt vett az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, a Demokratikus Koalíció, a Liberálisok, a MoMa, a Momentum és a Magyar Szolidaritás Mozgalom is. Az ellenzéki pártok a metró teljes akadálymentesítése mellett álltak ki.

Aztán jött 2018, január 2-án pedig rögvest kiderült, hogy mégsem kezdődhet meg a 3-as metró akadálymentesítéséről szóló népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtés, mert egy magánszemély megtámadta a Fővárosi Választási Bizottság döntését, amelyben engedélyezte azt.

2018. január 20-án Jávor Benedek EP-képviselő írásbeli választ igénylő kérdést nyújtott be az Európai Bizottsághoz az M3-as metró nem teljes akadálymentesítése kapcsán: „Milyen lépéseket tervez a Bizottság annak érdekében, hogy az uniós forrásból finanszírozott beruházás minden állampolgár számára elérhető legyen?”

Ezután nem sokkal Tarlós István saját kezdeményezésére tartott megbeszélést a MEOSZ elnökével, Kovács Ágnessel, ahol ígéretet tett arra, hogy Budapest Főváros Önkormányzata saját költségvetéséből megfinanszírozza a Kálvin téri állomás és aluljáró akadálymentesítését, és előterjeszti, hogy a projekten kívüli alternatív megoldásokkal akadálymentesítsék a további hét megállót.

2018. január 30-án döntött a Kúria arról, hogy mégis lehet népszavazást tartani a hármas metró akadálymentesítése kapcsán.

Február elején elkezdődött az aláírásgyűjtés az MSZP, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP, a Demokratikus Koalíció, a Liberálisok, a MoMa, a Momentum és a Magyar Szolidaritás Mozgalom közös szervezésében.

Február 13-án a MEOSZ, a Fővárosi Önkormányzat és a M3-as beruházója között egyeztetést tartottak, ahol abban állapodtak meg, hogy ferdepályás liftekkel lesz megoldva több állomás akadálymentesítése, amelyek a mozgólépcső gépaknáját használják. Ilyen eszközök még nem működnek Magyarországon, ezért előbb még honosítani kell, és hatóságnak engedélyezni kell az üzemelésüket.

Március közepén Jávor Benedek megkapta az EB írásbeli válaszát, miszerint: „meg nem felelés esetén a Bizottság korrekciós intézkedéseket írhat elő, felfüggesztheti a kifizetéseket vagy pénzügyi korrekciókat alkalmazhat az érintett programok tekintetében, az arányosság elvével összhangban.”

Április 25-én a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy a vonal húsz állomása közül tizennyolcat lehet majd akadálymentesen megközelíteni. Döntöttek arról is, hogy a Dózsa György úti metróállomás akadálymentesítését a metróvonal északi szakaszának felújítása után, a forgalomba helyezést követően végzik majd el, legkésőbb 2020. szeptember végéig. Az Ecseri úti és a Pöttyös utcai metróállomás esetében ideiglenesen korlátlifteket építenek, végleges megoldás itt az akadálymentesítésre 2023. december 31-ig születhet.

2018. május 10-én Tarlós István és Kovács Ágnes megállapodást írtak alá a metró teljes körű akadálymentesítéséről. Kovács Ágnes szerint Budapest ezzel a beruházással azt üzeni más önkormányzatoknak, a magyar társadalomnak és a magyar államnak, hogy egy beruházást ilyen minőségben is meg lehet valósítani, csak konszenzus, konstruktivitás és megfelelő nyitottság kell hozzá. A MEOSZ elnöke szerint mindez mérföldkő volt a magyar fogyatékosságügyi szakpolitikában is.

A hármas metró teljes akadálymentesítésének harca ezennel lezárult. Írásbeli nyilatkozatban vállalta Budapest főpolgármestere, hogy az összes megállónak a teljes körű akadálymentesítése megvalósul.

A közös harc utáni nyilatkozatokban mindenki magáénak érezte a győzelmet. Az ellenzéki pártok arra hivatkoztak, hogy ők érték el a metró teljes akadálymentesítését, ezért nincs szükség ebben az ügyben a népszavazásra. Egy 2018. április 21-én megjelent cikk szerint a MEOSZ elérte, hogy az M3-as metró mind a 20 állomását 2023-ig teljes körűen akadálymentesítik. A Rehab Critical Mass pedig a NIOK Alapítvány Legsikeresebb érdekérvényesítési projektje elnevezésű díját nyerte el a Teljes értékű Metrót akciójával.

Ez az írás azért született, hogy rávilágítson arra a társadalmi összefogásra, ami fogyatékosügyi területen még soha nem történt Magyarországon és amely hatalmas sikert ért el a mozgássérült emberek jogérvényesítése területén.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a nagy nyilvánosságot kapott események és szervezetek mögött milyen sokan és milyen sokat dolgoztak azon, hogy ezt az eredményt elérjük. Fontos az is, hogy ebben az ügyben a többségi társadalom is mellénk állt, és ez a támogatás mindenképpen hozzájárult a sikerhez. Ez a példa megmutatta, hogy belső vitáink, feszültségeink és határaink ellenére igenis tudunk együtt tenni közös érdekeinkért. Persze ezt is tanulni kell még, és remélem, eljön a nap, amikor a fogyatékosügyi területen is valódi partnerként kezeljük majd egymást és vállvetve, egymást megbecsülve, okos munkamegosztással dolgozunk ugyanazért célért.

A szerző az Önállóan lakni – közösségben élni csoport tagja