Nem túl gyakran tárgyalt, de fontos téma, hogy egy társadalom hogyan viszonyul a körülötte lévő természeti közeghez, különös tekintettel a benne élő vad- és házi állatokhoz. Janakakisz Alexandrával a Zseton Állatvédő Egyesület elnökével az Új Egyenlőség főszerkesztője, Pogátsa Zoltán, beszélget vadászatról, állatvédelemről, törvényi háttérről és praktikus problémamegoldási lehetőségekről.
- Periférikus téma Magyarországon, de mostanában néhány politikus vadászata kapcsán több figyelem jutott az állatvédelemre. Szerencsére nem csak rossz példák vannak, több közszereplő – mint például a Magyarországon élő brit nagykövet – fogadott örökbe menhelyi kutyát, ezzel is alakítva a közvélemény hozzáállását a kóbor állatokhoz.
- Statisztikák azt mutatják, hogy Magyarország állatbarát hely, legalábbis ami a háziállatok számát illeti. Ugyanakkor itthon az állattartási kultúra nem olyan fejlett, mint nyugat-európában, ahol például már elképzelhetetlen, hogy láncon tartsanak kutyát (itthon is tiltja a törvény, de sokszor előfordul még).
- Jó példákat át lehet venni Görögországból is, ahol ivartalanítják a kóbor kutyákat, majd visszaengedik őket oda ahonnan összeszedték őket így megállítva a szaporulatot. Itthon a sintéri rendszer miatt nincs kóbor kutya probléma; begyűjtik az összes kóbor állatot, 14 napig őrzik, aztán pedig elaltatják, ha ezalatt az idő alatt senki sem jelentkezik értük. Ez a rendszer teret ad a nem etikus sintértelepek működésének is: a méreg előtti altatószert kihagyják, de az érte járó állami támogatást felveszik, ráadásul érdekük, hogy minél több altatás történjen.
- Probléma itthon viszont az, hogy nem eléggé elterjedt az ivartalanítás, ami miatt nő a gazdátlan kutyák száma.
- Az iskolai tananyagban nincsen állatvédelmi fejezet. Általános iskola lenne a legideálisabb korosztály arra, hogy erről tanuljanak; pl. a környezetismeret óra keretén belül. Emellett a kötelező önkéntes program teljesítésre is nagyon jó hely az állatmenhely.
- Állatvédelmi törvény: alapvetően nem rossz, elég sok mindenre kitér, ami problémás az inkább a törvény nem ismerete vagy be nem tartatása. Ezt fokozza, hogy a bürokrácia megnehezíti ezeket a folyamatokat, nagyon nehézkes és nem hatékony az állatkínzással kapcsolatos esetek bírósági tárgyalása.
- A civilek átveszik a törvény nem betartásából adódó problémák felderítését, amit adományokból finanszíroznak, de ezt a funkciót érdemes lenne államilag is támogatni.
- A szőrmeviseléssel, nagyipari húselőállítással, állatkísérletekkel létrehozott termékek kérdésével is rengeteget kellene foglalkozni nemcsak egyéni, de társadalmi, strukturális szinten is.
- A vadászat azért különösen problémás terület, mert az emberi beavatkozással mesterségesen generálunk problémát; helytelen azzal érvelni a vadászat szükségessége mellett, hogy adott esetben túl sok az őz, ha előtte kilőtték a farkasokat.
- A szaporítótól vásárolt kutyákkal óvatosnak kell lenni, mert gyakran nagyon rossz körülmények közt, oltások és megfelelő ellátás nélküli fedeztetésből származnak, így tudják áron alul árulni a kölyköket. Ha már valaki nem menhelyről fogad be kutyát, akkor legalább hivatásos tenyésztőktől vásároljon, ahol nyomon követhető és ellenőrzött a tenyésztés. Ezt a problémát egyébként fontos lenne jogszabályi és intézményi szinten kezelni.
- Gyakran azzal söprik félre az állatvédőket, hogy ameddig az embereknek is vannak anyagi problémáik, addig nem „illik” az állatokkal foglalkozni pedig a két ügy melletti kiállás nem zárja ki egymást.
- Nem kell mindenkinek szeretnie és tartania állatokat, de aki úgy dönt, hogy kapcsolatba lép velük az tegye tisztességgel!
