A Hír TV tulajdonoscseréje, illetve a szabad sajtó részarányának újabb csökkenése ismét rávilágít az elveikhez ragaszkodó média- és sajtómunkások teljes kiszolgáltatottságára. Ha egy lap vagy tévécsatorna tulajdonosi váltás miatt a lassan zsebkendőnyire zsugorodó demokratikus oldalról átkerül az egyre növekvő másik térfélre,  az új kormánypárti tulajdonos minden további nélkül elcsaphatja az elveikhez és meggyőződésükhöz ragaszkodó munkatársakat. Már ha – lásd Origo – idejében nem mondanak fel, így térve ki a várható megaláztatások elől. Mielőtt bárki azt gondolná, piacgazdaságban – az „akinek a szekerén ülsz, annak nótáját fújjad” elve alapján – ez a természetes, hadd jegyezzem meg, nemcsak a méltányosság, de a sajtótól elvárható szavahihetőség is megkövetelné az újságírói meggyőződés jogi védelmét. Mintának (már ha valaha is lesz erre lehetőség) jó szívvel ajánlanám a francia szabályozást, amely korai elismerése az újságírói munka sajátosságának.

*

Albert Lebrun köztársasági elnök több mint nyolcvan éve, 1935. március 29‑én hirdette ki a Brachard-féle törvényt, amely – az újságírók jogállásának szabályozása mellett – az újságírói meggyőződést is törvényes védelemben részesítette. Jóllehet már a húszas évek közepétől folytak tárgyalások a sajtót képviselő szakszervezetek meg a laptulajdonosok között, a tárgyaló felek nem tudtak dűlőre jutni a kollektív szerződés kérdésében. Így történt, hogy a képviselők és szenátorok vették kézbe az ügyet, és szavazták meg az újságírók függetlenségét garantáló törvénytervezetet. Ahogyan a volt újságíróból képviselővé lett és a baloldali Radikális Párthoz tartozó Émile Brachard(1887–1944) a Képviselőházban kifejtette: „Az újság nem olyan, mint bármelyik közönséges árucikk. A sajtót nem lehet a rotációs gép forgására meg az üres papírhengerre nyomott betűkre egyszerűsíteni.”

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.