Ma nem MTI hírt hoztam, mert a kolléga megbombázott valamivel, amitől lemondtam a tervezett ebédről. Úgy az elkövetkező öt évre. Nincs is annál csodálatosabb, mint amikor valaki – végzettsége szerint történész, de hát végzettsége szerint Orbán Viktor is jogász – ilyen hihetetlen lelkesedéssel és odaadással borul térdre az önkényuralom dicső fényének láttán. A milliárdos örökösnő, aki egy évig sem tudná működtetni a hatalmat szolgáló médiáját, bármennyi volt is az az örökség. 

Ahhoz bizony, hogy egy senki által nem olvasott lap meg tudjon jelenni, kellenek a közpénzből beletolt súlyos pénzek. Szerencsére a történészasszony gond nélkül el tud vonatkoztatni ezektől a tényektől és teli torokból teszi a dolgát.

Miheztartás végett ide csinálom Schmidt Mária facebookos ön- és köztömjénezését, hátha valaki nem hajlandó megnyitni az eredetit. Pedig érdemes. Komolyan mondom.

Magyarország egy sikeres, szabad ország saját érdekekkel. Ezeket az érdekeket érvényesítjük az Unióban, és mindaddig, amíg tagságunk előnyös a számunkra, maradunk. Mert ez nem érzelmi viszony. Lehetett volna. 1990-ben még úgy gondoltuk. Lebontottuk a vasfüggönyt és kivertük az első téglát a Berlini Falból. Nem kaptunk viszonzást. Ahogy most is csak kioktatást, beszólást. Rágalmak tömegét zúdítják a nyugati megmondók ránk nap mint nap. Visszaélnek azzal, hogy csak kevesen beszélik a nyelvünket és ezért nem tudják leellenőrizni a vádaskodások igazságtartalmát. De jöjjenek el, látogassanak el hozzánk! Látni fogják a saját szemükkel, hogy ez egy biztonságos, épülő, szépülő ország. Virul a szólás- és sajtószabadság. Mi nem ismerjük a politikailag korrekt kánont. Itt mindenki szabadon kifejtheti és ki is fejti a véleményét. Nincs cenzúra. Gyülekezési szabadság van. A rendőrök udvariasak és barátságosak, de nem lepik el a köztereinket, mint Nyugaton. Budapesten vibráló, nyüzsgő az élet.

A diktatúra nem ilyen. Megéltem, megéltük.