A nyár eleji vihar megemelte a ház tetőszerkezetének egy részét. A szél belekapott a gerendázatba, és kétujjnyira elmozdította helyéről. Éjszaka volt, a reccsenést benyelte a vihar összes többi hangja, a repedést a szomszéd vette észre másnap, akinek emeleti ablakából épp a ház hátuljára látni. „Nem maradhat így, kiszakadtak az ácskapcsok, legközelebb leröpül az egész” – mondta, aztán vizsgálni kezdte a saját tetőzetét, nincs-e kára.

Minden évben pusztít a vihar, az első nagy nyári léghuzat. A budai hegyek felőli légfolyosón tör be, olykor letöri a fák csúcságait, vagy föltépi a terasz fölött lefutó üvegtetőket. Most a ház gerendázatába kapott, a közeli utcában még több kárt csinált. Erős törzsű fákat döntött meg, de nem zuhantak az úttestre, gyökerük reggelre föltépte a betonjárdát, azóta is kerülgeti őket a környék.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.