Úgy tűnik, tényleg megkezdődött a hatalmi kultúrharc a NER-ben.

Egy ideje már egyáltalán nem hat újdonságként, hogy a Magyar Idők elkezdett valamiféle kultúrharcnak nevezett hadjáratot a jobboldalhoz sorolt kulturális szereplők ellen. Kezdődött az egész azzal, hogy áprilisban elindult egy sorozat a kormánylapban, Kinek a kulturális diktatúrája?címmel, amit a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks főszerkesztője, Szakács Árpád jegyzett. Ezekben az írásokban egyrészt a baloldalinak nevezett művészeket támadta a szerző, de megkapták a magukét a jobboldalhoz sorolt, a Fidesz-kormány által kinevezett szereplők is.

• Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója például azért, mert a múzeumában „tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből”.
• Az MTI, amiért beszámol a „balliberális” művészek munkájáról.
• Majd jött egy publicisztika a lapban, amelyben N. Horváth Zsófia nevű szerző ment neki Ókovács Szilveszternek, amiért a Billy Elliot színpadra került az Erkel Színházban. A darabbal az volt a szerző problémája, hogy szerinte az a homoszexualitást terjeszti. A totális hülyeségre Ókovács válaszolt, aztán a második cikkében már magyarázkodni is kezdett az Operaház igazgatója.

Ezek után nehéz volna bármin is meglepődni, ami a kormánylap cikksorozatában előkerül, de amikor ma délben elolvastuk Nyáry Krisztián a friss Magyar Időkről szóló Facebook-bejegyzését, nehezen akartunk hinni a szemünknek:

app-facebook

 

Nyáry Krisztián

szombaton

A mai kormánylapban tényleg ott vannak azok a cikkek, amelyekben a fentieket írják. Az egyik például a Szakács-sorozat tizedik darabja, amelyet ezzel a borítóképpel sikerült a lap online munkatársainak kitenniük:

De az egészen döbbenetes még csak nem is a borítókép, hanem hogy a szerzőnek a pár flekknyi írásban sikerül tulajdonképpen majdnem minden múzeumot felnyomnia:

• Prőhle Gergely ismét megkapja a magáét,
• a Kassák Múzeum sem marad ki, mert itt „a véres Tanácsköztársaságot mentegető, történelemhamisító tárlatot rendeztek a magyar állam finanszírozásával”,
• lesújt a szerző a Knoll Galériára,
• ahogy a Ludwig Múzeumra is, „ahol csodálatos áthallásokkal mutatták be és aktualizálták a véres ukrajnai polgárháború művészeti hátterét”,
• a korábban a MODEM-et és a Műcsarnokot igazgató Gulyás Gábort azért állítják pellengérre, mert a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum vezetője kiállt Ókovács Szilveszter és Prőhle Gergely mellett, valamint úgy terjeszkedik, mint „kaszáspók a lucernásban”,
• majd az írás legvégén el is érkezünk a tetőponthoz, ekkor egyszerre sújt le a mű Frida Kahlóra és a Szépművészeti Múzeum igazgatójára, a Habony Árpáddal is barátságot ápoló Baán Lászlóra. A szerző felhánytorgatja, hogy a mexikói festő hitt a kommunizmusban, majd másodjára már simán lekommunistázza őt a lap publicistája. („A Frida Kahlo-kiállítást Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója hozatta Budapestre, amivel nincs esztétikai problémánk, ha már egyszer ilyen nagy a baloldali forradalmi hangulat a magyar fővárosban. A mexikói kommunista művésznő megismertetését alapos bemelegítéssel indították el még tavaly, különféle rendezvényeket szervezve.”)

Minderre persze lehetne mondani, hogy már-már fájóan vicces, meg hogy legalább nem lesz unalmas a nyár, mert zajlik ez a kultúrharc, csakhogy nehéz nem párhuzamba állítani ezeket a listázós-felnyomós cikkeket azzal, amiről Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója beszélt a héten a Klubrádióban. „Új konzervatív, kulturális korszakot kell teremteni Magyarországon. Az első lépés, hogy a vállaltan populista, jobboldali, nemzeti közeg dekolonizálja saját gondolkodását, szabaduljon meg azoktól a sablonoktól, hogy például az Esterházy a jó író, a liberális közegnek kell megfelelni, az a fontos, amit a Magyar Narancs ír” – mondta Békés.

Az ilyen listázós, házmestertempóban feljelentős cikkek alapján pedig nagyon úgy tűnik, hogy az új konzervatív, kulturális korszakot úgy akarják megteremteni, hogy kidobnak mindent, aminek köze van a minőséghez, és ellehetetlenítenek mindenkit, aki nem gondolja, hogy ez a helyes irány.