Cornstein a demokrácia és a szabadságjogok tényleges, nemcsak verbális tiszteletét szabta a kiegyensúlyozott magyar-amerikai kapcsolatok feltételéül. 

Július 4-e, az amerikai függetlenség napja alkalmából tartott kerti partit az amerikai nagykövetség, ahol David B. Cornstein, az USA új budapesti nagykövete beszélt. A rövid ünnepi szónoklatot nehéz másként értékelni, mint

figyelmeztetésként.

• Cornstein a bevándorlók pozitív szerepét említette, hogy ugyanis hogy július 4-e az amerikai bevándorlóknak is ünnep, az elsőéves és a negyedik generációs bevándorlónak egyaránt.
• Továbbá kiemelte, hogy számára a szólás-, vallás- és sajtószabadság, valamint a demokrácia olyan alapvető értékek, amelyet nem csupán szavakkal, hanem tettekkel is ki kell fejezni, és harcolni kell értük.

Ugyanakkor egyetlen szót sem ejtett a keresztény Európa védelméről, nem dicsérte meg az Orbán-rezsimet, hogy meghallja a választók szavát, vagy hogy milyen remek a gazdaság állapota, de még azért sem, hogy a magyar kormány teljesíteni igyekszik a NATO-vállalásokat.

Az is jelzésértékű volt, amit mondott, és az is, amit nem mondott.

A Szabadság téri  partira meghívott Szijjártó, ott helyben válaszolt is Cornsteinnek, bár mind a ketten úgy tettek, mintha a jelenlévő közönségnek beszélnének, valójában egymásnak üzentek.

• Szijjártó emlékeztetett, hogy az Orbán-kormány megígérte a katonai költségvetés növelését, amit Trump elvár a NATO-tagországoktól.
• Orbán szóvivője szerint az Egyesült Államokban és Magyarországban közös például, ahogy a bevándorlást kezelik, meg ahogy a nemzetközi sajtó bánik a pillanatnyi kormányzattal.
• Azt is hangoztatta, hogy a magyar kormány nem fog beállni azoknak az európaiaknak a kórusába, akik most már lassan hobbiszerűen bírálják az Egyesült Államokat. Magyarország továbbra is "kiegyensúlyozottan, mindenfajta kritikát és kommentálást mellőzve fog hozzáállni" az amerikai kül- és belpolitikai döntésekhez.

Ami egyfelől azért jelez némi mértéktévesztést, ti. hogy érdemként adja el, amire úgyse lenne képes (beleszólni az amerikaik dolgába). Másfelől viszont ezzel burkoltan arra utal, hogy mert ők nem szólnak bele az USA ügyeibe,

cserébe Washington se szóljon bele az ő dolgaikba.

Ami azonban láthatólag nem egyezett meg az amerikai nagykövet szavaival. Cornstein a demokrácia és a szabadságjogok tényleges, nemcsak verbális tiszteletét szabta a kiegyensúlyozott magyar-amerikai kapcsolatok feltételéül.

Ha lehet a virágnyelvű üzenetek sorai között olvasni, akkor jelenleg úgy látszik, egyáltalán nem áll be az Orbán által várt változás a Washingtonnal való viszonyban. A Cornstein-Szijjártó pengeváltás egyértelművé tette, az amerikai diplomácia irányvonala nem változik: ők igenis bele kívánnak szólni a magyar belügyekbe, legalábbis ami a demokráciát és az alapvető szabadságok biztosítását illeti.

És hogy viharos összeborulásra nem kell számítani, azt talán az is mutatja, hogy se a nagykövet, se a külügyminiszter még csak nem is célzott arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok újjászületését (amiben Szijjártó szavai szerint még mindig bízik) esetleg majd egy Orbánnak szóló meghívóval ünnepelhetik meg.

Úgy látszik, még Kim Dzsong-Un is hamarabb fog járni a Fehér Házban, mint szegény magyar miniszterelnök.