Nem is olyan régen még úgy fogalmaztunk volna, hogy néhány nappal ezelőtt kopogták a telexgépek a nyomdászból lett szociáldemokrata, majd kommunista politikus halálhírét.
A 95 esztendős korában elhunyt Nyers Rezsőszemélyében az utolsó olyan magyar politikus hagyta el a földi élet színpadát, aki a klasszikus munkásmozgalomból emelkedett ki. Nem mellesleg a Kádár-korszak utolsó fajsúlyos politikusa távozott el véglegesen az élők sorából.
Emlékezete sokáig kizárólag pozitív jelzőkkel társítva, „a” szocialista reformer politikus mintaképeként őrződött meg. Csupán az utóbbi néhány évben kerültek elő pályafutásának kritikus pontjai és szimbolikus ügyek. Elsősorban a nyugdíj-kiegészítésének megvonása, illetve esetleges jogi felelősségre vonásának lehetősége kapcsán esett szó róla.
A kispesti szocdem
Nyers Rezső kispesti szociáldemokrata munkáscsaládban született 1923-ban. Mindhárom jelzőnek fontossága van. A Budapest körüli vörös gyűrű, a hajdan létező hatalmas gyárak fémjelezte kertes kisvárosok, Újpesttől Kispesten át Csepelig a magyar munkásmozgalom egyik legfontosabb utánpótlási bázisát jelentették. Nyers megőrizte kispesti lokálpatriotizmusát, az 1960-as években például Bencsik Gyulakisgazda politikus nyugdíjemelése érdekében emelt szót, s leginkább az illető „kispestisége” jelentette a döntő ütőkártyát.
Alapfokú tanulmányai után 15 éves korában állt be nyomdásztanoncnak, s a háború végéig kitartott a szedőgépek mellett. Hamarosan belépett a szakszervezetbe és az ettől akkoriban még igen nehezen elválasztható szociáldemokrata pártba. Fiatal szociáldemokrataként elképesztően széles elméleti tudásra tett szert, legyen szó Babelről vagy Kautskyról, Bernsteinről vagy Adlerről. Nem mellesleg megismerkedett a nála alig tíz évvel idősebb Ságvári Endrével. Személye rá is nagy hatást gyakorolt, nem véletlen, hogy megjelent a Ságvári életét kioltó Kristóf László csendőrtiszt rehabilitációs tárgyalásán.
Összességében a ’45 előtti ifjúsági mozgalom nagyon szép színben őrzött meg Nyers számára, aligha véletlen, hogy utolsó közéleti megszólalásainak egyikeként Zuschlag János működését állította szeme ezzel az időszakkal.
1945-öt követően gyorsan lépett felfelé Nyers a szociáldemokrata párton belül: 24 évesen lett a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei pártszervezet második embere, majd 1948 márciusában szervező titkára. Nem egyszerűen egy volt ez a 25 vármegye közül, hanem az egyik legfontosabb, elég utalnunk a korábban jellemzett főváros körüli vörös övezetre. Erre az időszakra esett Nyers pályafutásának első mélypontja: Szakasits Árpád és Marosán György álláspontját magáévá téve a pártegyesítés mellé állt, fontos mellékszereplője volt a Magyar Dolgozók Pártja létrehozásának. Amikor később leszámoltak az MDP-hez csatlakozott szociáldemokrata politikusokkal Horváth Zoltántól kezdve Schiffer Pálon át Marosán Györgyig, Nyers hallgatott. Félt, azonosult, vagy behunyta a szemét? Csak egy alapos életrajz tudja ezt kideríteni.
Rákositól Kádárig
A Rákosi-korszak nem jelentett törést Nyers pályafutásában. 1956-ban szerzi meg esti képzésen közgazdász diplomáját, de már előtte kirajzolódni látszik gazdaságpolitikusi profilja: a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnökhelyettese, majd némi kitérővel elnöke lesz. Az 1954-es, Rákosi és Nagy Imre között politikai pattal záruló szürke kongresszuson került be az akkor Központi Vezetőségnek hívott KB-ba, egy időben későbbi fontos harcostársával, Fehér Lajossal. Nem tudjuk, Nyers Rezső mit és mennyit értett meg Nagy Imre reformtörekvéseiből, a kettejük közötti együttműködésnek nincs különösebb nyoma. 1956 júliusában, immár Rákosi bukását követően Nyers 33 évesen lett élelmiszeripari miniszterként a mamutméretű kormány tagja. Apró váltás volt ez. Elődje az orosz polgárháborúban edződött Altomáré Ivánágyúval és lőporral, militarista hangnemben kezelte volna a súlyosbodó közellátási problémákat, Nyers viszont a közgazdasági megközelítésre helyezte a hangsúlyt.
Ugyancsak tisztázásra vár milyen álláspontot képviselt Nyers Rezső az 1956-os forradalom napjaiban, s mi vitte Kádár János oldalára. Bár előéletének tükrében nem igen lehetett volna akkoriban máshol a helye: szolid, megbízható másodvonalbeli káder volt, akikre szinte „vadászott” az újonnan alakuló Magyar Szocialista Munkáspárt első embere.
Fontos megjegyeznünk, hogy Nyers 1957 február végén került be az ideiglenes Központi Bizottságba. Így nem kellett megszólalnia azokban a szenvedélyes vitákban, amelyek a korábbi hónapokban jellemezték a pártot. A forradalom vagy ellenforradalom, a Nagy Imrével vagy nélküle dilemmájában való állásfoglalást ekkor még meg lehetett kerülni. 1957 decemberében viszont már nem. Úgy vélem csupán nem abban állt Nyers Rezső vétke, hogy megszavazta Nagy Imre és társainak bíróság elé állítását, pontosabban egyetértését fejezte ki a folyamattal, hanem az, hogy külön felszólalásban indokolta a per helyességét. A KB 53 tagjából több mint 20 ember tett így, a beteg Marosán például távollétében, írásban. Élete alkonyán, a Huszár Tiborral való beszélgetése során Nyers a szociáldemokrata párt felszámolásában való részvétele mellett Nagy Imrével kapcsolatos magatartását tartotta második súlyos hibájának.
Nyers alighanem szürke KB-tag maradt volna, ha 1960 januárjában Antos István halálát követően nem őt jelölik pénzügyminiszterré. Az 1962-es párkongresszuson pedig a Központi Bizottság gazdaságpolitikai ügyekért felelős titkára és a Politikai Bizottsága póttagja lett. A döntés nem csupán személyes kvalitásainak, a gazdasági ügyek kezdődő felértékelődésének szólt, hanem egy másik véletlennek. Ha néhány hónappal korábban Marosán György nem akaszt tengelyt Kádár Jánossal, akkor Nyers nem lehetett volna az az egykori szociáldemokrata, akinek a pártvezetésben való jelenlétét az első titkár elengedhetetlennek tartotta.
Nyers, a szocialista reformer
Innentől indul annak a refomrernek karrierje, akit leginkább ismerünk. Néhány év alatt eljutott oda, hogy nem csupán átfogó közgazdász-szakértői csapatot épített ki (ekkoriban születik meg egy másik, fényes pályaívet bejáró kifejezés, a technokrata), nem csupán meggyőzte Kádár Jánost a gazdaság átalakításának szükségességéről, nem csupán fontos partnereket talált az egészen eltérő karakterű Fehér Lajos és Erdei Ferenc személyében, hanem képes volt egy politikai fogalmat, a reformot átélhető érzelmekkel, személyes arccal feltölteni.
Ha valaki reformról, tágabb értelemben véve szocialista reformról beszélt, akkor Nyers Rezső jó kiállású egyénisége, összefüggő szónoklatai, intelligenciája, visszafogottsága jelent meg, amely nem kommunista partnereiből is képes volt elismerést kiváltani.
Úgy vélem ez sokkal fontosabb, mint az 1968-as új gazdasági mechanizmus önmagában szerény eredményei. Pontosabban az ipar és a pénzügyek újraformálása maradt sikertelen, a mezőgazdaság és a szövetkezeti szektor számottevő eredményeket ért el.
Király István irodalomtörténész írta naplójában, hogy a magyar kommunista párt sohasem lehet kizárólag népi, sem pedig kizárólag urbánus. A magyar baloldal történetét és jellegét mélyen tükröző felismerés egyik sikeres képviselője volt Nyers Rezső. Ahogyan Kopátsy Sándor fogalmazott, az 1960-as, 70-es években Fehér Lajos narodnyik, míg Nyers szociáldemokrata módon volt reformer. Ha ez utóbbi talán vitatható is, attól még tény, hogy a nyugati szociáldemokrácia nagy jóléti korszaka és a Kádár-korszak szociálpolitikai reformjai között kétség kívül van időbeli egybeesés. Az is tény, hogy Nyers 1974-es félreállítása után, amikor a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatójaként, majd kutatójaként sokkal többet olvashatott, figyelemmel kísérte a korabeli nyugatnémet és svéd szociáldemokráciát, illetve az olasz eurokommunista mozgalmat.
Nyers Rezső szocialista gazdaságpolitikus pohárral a kezében fogadja a gratulációkat, miután Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke MOSZ díjat adott át neki a szövetkezeti dolgozók napján rendezett Fotó: Földi Imre /MTI
A rendszer történetének végén még egyszer visszatért Nyers rövid időre a politikai élet élvonalába:1988-89-ben PB-tagként és államminiszterként a Kádár-rendszer végóráiban megpróbálta újra eljátszani azt a szerepet, amely egészen más körülmények között egyszer már működött. Ezúttal Pozsgay Imre volt az ő népi ellenpárja, ám együttműködésük nem volt olyan mély és egymást kölcsönösen erősítő, mint korábban Fehér Lajossal.
Nyers Rezső rövid elnöksége az MSZP élén inkább valamiféle tisztelgés volt egy korábbi irányvonal előtt, nem pedig a teljesen megváltozott körülményekhez való új stratégia.
Papp István, történész
(Kiemelt kép: Budapest, 1989. október 7. Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, államminiszter beszél a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) XIV. kongresszusán. Fotó: Manek Attila/MTI)
