Erről ma már mindenki meggyőződhetett.
Nem, nem tetszhalott, nem fog felpattanni, ha még verjük egy darabig, ez bizony megdöglött, és még örülhet, ha nem jár úgy, mint kollegája a Nemzeti Vágta alkalmából, mely bukott, aztán kegyelemből megölték, lábait eltörték és lenyúzták a bőrét.
Erre persze semmi biztosítékunk nincs, mint tudjuk, hőn szeretett Vezérünk nem egy nagyvonalú típus, kicsinyes és bosszúálló, már várom, hogy mikor viszik el vezetőszáron Dobrev Klárát és mikor kerül be a BTk-ba - egyéni képviselői indítványra - a felségsértés bűncselekménye.
Most ismét jól kiordítoztuk magunkat, a tetejébe az Úr is megelégelte a hülyeségünket és jégesőt zúdított a tüntetők nyakába, jelezve az ütemtévesztés felett érzett haragját.
Közben a képviselők felesküdtek Szájer Józsi laptopjára, melyben a Szent Szöveg 1.0 található, Gyurcsányék még túl is teljesítették a kötelező gyakorlatot.
"Minden törekvésemmel azon leszek, hogy helyreállítsuk a Köztársaságot, és új demokratikus Alkotmányt adjunk a Hazának!"
Helyes, habár a fogalmazás pongyola és hatékonysága minimálisan is megkérdőjelezhető, a többit meg le sem írom, nem akarok ötleteket adni Kövér házmesternek...
Mindegy, ezen is túl vagyunk, a nép egyszerű gyermeke kiordítozta magát, zengett a "diktátor", jóllehet az érintett nem diktátor, hanem az utolsó magyar szuverén, mellesleg a magyar szervezett bűnözés feje, ebbéli minőségében pedig eszébe sincs holmi bagatell társadalmi problémákkal foglalkozni, őt a pénz érdekli csupán, és ebben maradandót alkotott.
Mikor meghallottam, hogy hivatalosan is Mészáros Viktor az ország leggazdagabb embere, elismerően csettintettem: ez az ember - nem Mészáros - a pofátlanság olyan csúcsaira jutott, hogy az már szinte esztétikai élmény.
Ez úgy köpi szembe a társadalmat, hogy a szeme se rebben, a társadalom meg olyan alázattal tűri, hogy az szinte hihetetlen, még a csulát se törölgeti magáról.
Hogy azt óbégatják neki, hogy diktátor?
Ez számára egyáltalán nem pejoratív minősítés.
Igen, diktátor vagyok, mondja - bekap6játok egytől-egyig, de lehet, hogy ezért a kegyért még adót is vetek ki rátok.
Inkább azt kellett volna kiabálni, hogy tolvaj gazember, azt Jóska bátyánk is érti a végeken, merthogy neki a diktátor kifejezés nem mond semmit, ennyi erővel óbégathatták volna azt is, hogy pankrátor . igaz, ez magában hordozta volna a veszélyt, hogy inkább pantokrátort kiáltottak volna, ami szintúgy alapot adott volna Nagyurunk elégedettségére...
Mindenesetre - miután elcsesztünk egy hónapot kevéske időnkből - most talán ráfordulhatunk majd a helyhatósági választásokra, hacsak bele nem ütközünk ellenfelünkbe, aki már egy hónapja azon a pályán sertepertél.
Majd lesz valahogy, végül is a libák is lejutnak egyszer a tóra, pedig száz róka lesi minden mozdulatukat, de a sok lúd azért előbb-utóbb érvényre juttatja igazságát.
A jobbágyfelszabadítás se ment hipp-hopp, pedig a jobbágy egyetemi tanár volt a mai magyar választópolgárhoz képest - a jobbágy legalább nem félt a mumustól...
Minap megint kezembe került Pratkanis-Aronson könyve, A rábeszélőgép - mely első ízben 1992-ben jelent meg, akkortájt nagy visszhangot keltve.
Nem az a baj, hogy Orbánék olvasták ezt a művet, a baj az, hogy a mieink nem - pedig hasznos lett volna.
Ha tudjuk, hogy az ellenfél milyen kottából játszik, sokkal egyszerűbb felvenni vele a harcot, csak hát a mieink amellett, hogy vakok, süketek is.
Pedig hát az ellenfeleink egyre silányabb minőséget képviselnek, ha jól megnézzük, lassan több közöttük az elmebeteg, mint a normális.
Hasonló a hasonlónak örül, hát, mostanában körbeállhatnak, oszt örvendezhetnek egymásnak...
Az csak a baj, hogy lassan mi sem vagyunk különbek...
:O)))
