...annak esélye, hogy az önkormányzati választásokon valamit vissza tudjunk hozni a hajdanvolt nagyságból.
Ha még egy-két hétig tüntetgetünk, vergődünk, hogy tulajdonképpen nyertünk, akkor annak megint csak rossz vége lehet.
Tudomásul kell venni, hogy veszítettünk, és nem Orbán volt ügyes, hanem mi voltunk bénák. Éppen azt kaptuk, amit megérdemeltünk.
Persze, azért vannak csodálatos dolgok, például mindjárt itt van az LMP szereplése, mely nagymértékben hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához.
Nyilvánvalóvá vált talán már a szellemi fehér bottal közlekedők számára is, hogy a kétharmadot Orbán nekik köszönheti, ennek dacára még mindig vannak, akik képtelenek elfogadni, hogy ezt a pártot Orbán szülte, az egyetlen rendelkezésére álló lyukán keresztül.
A kissé szikkadt társelnöknő ma is tudja a dolgát, és eldolgozgat a korrupció elleni harcot - minden előzetes várakozást megcáfolva - látszólag komolyan vevő társelnöke amortizálásán.
Közben történik itt-ott némi kibeszélés is, Hadházy felborítása székestől, Szél Detti frizurájának és ruhatárának taglalása, de hát ezek belső hatalmi harcok, merthogy azért van néhány parlamenti helyük, és van még feladatuk is, addig pedig az Úr kegyelmét élvezik...
A mai napig hihetetlen média-hátszelet kapnak, miközben a DK-t meg se nagyon említik, mintha nem is létezne.
Gyurcsány persze megint belehalt saját parttalan demokrataságának szépségébe, és kis híján - egyéni jelöltként - besegítette a szikkadt szépséget a Parlamentbe.
Ha az LMP visszalép még néhány helyen, akkor a demokratáké Budapest, és a Fidesznek nincs kétharmada, de ez ettől a Fidesz-filiálétól nem várható el...
Olyanok ezek a pártéleti drámák, mintha megírták volna a szerepeket, mindenhol van bonviván, primadonna, szubrett és buffó, az csak a baj, hogy az előadásra nem nagyon vevő a közönség.
Végül is, el kellene kezdeni dolgozni, a szocialistáknak vissza kell lopakodni a falvakba, megszervezni a kommunikációt, megálmodni a vidéken is érvényes hívószavakat, gondolatokat. és ha már tüntetni akarunk, akkor tüntetni az önkormányzati rendszer tervezett átalakítása ellen, nem feledkezve meg a vidék Magyarországáról.
Nincs idő, a gatyázás most is megtette a magáét, a "hejh, ráérünk..." mentalitás is oka volt annak, hogy már megint pofára estünk, és ne higgyünk a fizetett forradalmárok saját maguknak mindent megbocsájtó magyarázkodásának.
Dolgozni kell, és nem kell ugyanazokat a hibákat újra és újra elkövetni.
Ha valaki azt hiszi, hogy ugyanúgy csinálhatja tovább is a dolgát, mint eddig tette, akkor az kezeltesse magát.
És néhány helyen énekelgessék el a Csárdáskirálynő operettslágerét, a jányok tudják a receptet...
Az se lenne baj, ha igénybe vennék szakemberek segítségét is, mondjuk olyanokét, akik ezidáig nem buktak meg már néhányszor - a kreativitás és a szakértelem ugyanis nem nő a bukások számával egyenes arányban, és a politika nem önképzőköri előadás...
Mindenesetre dolgozni kell, és át kell lépni a halott dolgokon.
Nem megoldás a civilkedés, a választásokat pártokra írják ki, nem a szónoki emelvények önkéntes mászóbajnokaira.
Kár, hogy ez is csak falrahányt borsó...
:O)))
