Saját montázs, források: wikimedia/ Révész Gábor, CC BY 3.0, Európai Parlament
Kontrast: Magyarország sorsdöntő választás előtt áll, és évek óta először Orbán Viktor hatalma komoly veszélybe kerülhet. Kihívója, Magyar Péter egy olyan kampányt folytat, amely elsősorban az emberek Orbán-rendszerrel való elégedetlenségére összpontosít. De miben különbözik Magyar az ellenzéktől a korábbi választásokon? Valóban más, mint Orbán? És mit jelentene egyáltalán a hatalomváltás? Kontrast Andreas Schedler politológussal beszélgetett, hogy megértse, miben más ez a választási kampány, és mennyire tétovázik valójában az Orbán-rendszer.
Tartalomjegyzék
Magyar és Orbán a saját igényeikhez igazították a pártjaikat.
Magyar oda megy, ahol Orbánnak a legtöbb szavazója van – vidékre.
Orbán az ukrajnai háborút tette meg a központi kérdéssé.
Magyar másolja Orbánt, és sikeresen teszi ezt.
Orbán tetőtől talpig telezsúfolta a magyar államapparátust a népével.
Magyarország technikailag egy kleptokratikus rendszer – egyszerűen mindent ellopnak.
Ezzel szemben: április 12-én parlamenti választásokat tartanak Magyarországon. A közvélemény-kutatások alapján úgy tűnik, hogy Orbán Viktor most először néz szembe szoros versenyzéssel. Mit csinál ezúttal másképp az ellenzék?
Andreas Schedler: Ez egy teljesen más ellenzék, mint az elmúlt három választáson volt. Tényleg az a benyomásunk, hogy a rezsim a szakadék szélén táncol, és ez elég stresszes. Az elmúlt két évben Magyar Péter (Tisza), a jelenlegi vezető ellenzéki jelölt, gyakorlatilag minden más ellenzéki pártot elhessegetett. Gyakorlatilag minden ellenzéki remény Magyarhoz fűződik. Sok mindent másképp csinál. Magyar Péter a rendszeren belüli ember, és ideológiailag nagyon közel áll Orbán Fidesz pártjához. Ugyanazt a platformot követi, csak kevésbé agresszívan. De gyakorlatilag ugyanazt az ideológiai teret foglalja el, mint Orbán. Ez nem egy baloldali-jobboldali választási kampány, hanem egy jobboldali-jobboldali választási kampány.
Az ellenzék mindig is tudta, hogy Orbán kultúrharcra a liberalizmus és a baloldal démonizálására épít. Ezért próbálták a demokráciát témaként bevezetni azzal, hogy azt mondták: „Vissza akarjuk szerezni a demokráciát”. Magyar szinte semmit sem mond a demokráciáról; ez nem téma számára. Nem kritizálja a rendszert demokratikus értelemben. Nem mondja meg, mit szeretne másképp csinálni a jövőben a demokratikus politika terén. A rossz kormányzásra összpontosít, konkrétan arra, hogy mely területeken vall kudarcot az Orbán-rendszer. Orbánnak kevés bizonyítéka van az erőfeszítéseire: az egészségügyi és az oktatási rendszer romokban hever, és ráadásul hatalmas a korrupció.
Ez lényegében egy politikaellenes választási kampány. Klasszikus értelemben populistának nevezhetnénk: Magyar mindenki ellen kampányol. Az ellenzék többi része és az Orbán-rezsim ellen – és működik is.
Magyar és Orbán a saját igényeikhez igazították a pártjaikat.
Kontrast: Hogyan reagálnak a többi ellenzéki pártok Magyarra? A baloldali ellenzék egyes részei felsorakoztak mögötte? Vagy kivárnak, hogy mi történik?
Andreas Schedler: A régi ellenzék nem igazán támogatta Magyart. Más ellenzéki pártoktól sem fogad el támogatást, és nem toboroz senkit. Magyar valójában politikai háttérrel nem rendelkező embereket próbál megszervezni – technokratákat*, fiatal diákokat, fiatal üzletembereket és alacsony beosztású alkalmazottakat.
Kontraszt: Tehát a pártja teljes mértékben rá van szabva?
Andreas Schedler: Igen, ez az. Egyszerűen eltérítette a pártot. A többi pártból sem enged be senkit, hogy elkerülje a beszivárgást. Legkésőbb a legutóbbi helyhatósági választások és a 2024-es európai parlamenti választások után a megmaradt ellenzék gyakorlatilag eltűnt a politikai színtérről.
Magyar oda megy, ahol Orbánnak a legtöbb szavazója van – vidékre.
Kontraszt: Meg lehet mondani, hogy miért vált Magyar alternatívává, ha alapvetően csak Orbán egy könnyed változata?
Andreas Schedler: Szerintem azok az emberek, akik nagyrészt egyetértenek Orbán programjával, azt gondolják: szavazhattok a Magyarra is; neki hasonló a programja, de talán kevésbé korrupt. Ez a remény. És már tett olyan dolgokat, amiket a régi ellenzék közel sem vett annyira figyelembe. Elsősorban vidékre ment, és klasszikus közösségi kampányt folytat: Házról házra jár, ajtókon kopogtat, és beszélget az emberekkel.
Kontrast: Ezzel szemben milyen szerepet játszik a nagyrészt Orbán által irányított hagyományos média a választási kampányban? Léteznek-e még alternatív nyilvános szférák, és milyen szerepet játszik a közösségi média?
Andreas Schedler: Azt mondanám, hogy még mindig léteznek.
Orbán uralja a hagyományos nyomtatott médiát és a regionális médiát. Vannak médiavállalkozók, akik barátilag viszonyulnak hozzá. A Fidesz emellett tömegesen vásárol fel bloggereket, influenszereket és fiatalokat, hogy népszerűsítse őt. Ehhez jön még a mesterséges intelligencia, a botok és az orosz támogatás.
Tehát bármit is táplálnak a rendszerbe, azt sok-sok hang megsokszorozza. Az ellenzéknek pedig ki kell találnia, hogyan érvényesítheti magát. Az online médiában Orbán és Magyar viszonya viszonylag kiegyensúlyozott.
Orbán az ukrajnai háborút tette meg a központi kérdéssé.
Kontraszt: Azt állítja, hogy Oroszország támogatást nyújt. Észrevehető ez, és milyen hatással lehet a választásokra?
Andreas Schedler: Nehéz biztosan megmondani. Az egyértelmű, hogy szövetség van Orbán Fidesz pártja és Oroszország között**. Dokumentált kampányok folynak az ő javára, és orosz hírszerző személyzet is állomásozik Magyarországon. *** Természetesen sosem lehet tudni, hogy ennek mekkora súlya van végső soron.
A választási kampány szempontjából Oroszország Ukrajna elleni háborúja kiemelkedő fontosságú. Orbán megpróbálja ezt a központi kérdéssé tenni. Budapesten sétálva számtalan Zelenszkij, Magyar és Ursula von der Leyen plakátját lehet látni, és az üzenet világos: ez egy választási kampány Zelenszkij és Orbán között, Orbán a béke garantálójaként ábrázolja magát. Ez a taktikája volt négy évvel ezelőtt is. Akkoriban éppen csak elkezdődött az ukrajnai háború, és talán ezért nyert. Ma már ez sokkal kevésbé van így. Tehát ez inkább egy kétségbeesésből született stratégia, a korábban működő módszerek ismétlése.
Kontrast: Milyen a magyar lakosság hozzáállása Ukrajnához és a háborúhoz?
Andreas Schedler: Ez Orbán egyik propagandazseniális húzása volt. Magyarországon történelmi okai vannak annak, hogy Oroszország és a Szovjetunió ellen vannak. De Orbánnak sikerült ezt megfordítania. Azóta egyértelmű szövetségben áll Putyinnal. Ezt lényegében a lakosság elfogadja. Vagy másképp fogalmazva: az emberek nem feltétlenül váltak oroszbaráttá, de egyértelműen szkeptikusak vagy közömbösek Ukrajnával szemben.
Kontrast: Mi a helyzet az USA befolyásával? Orbán évekig képes volt egyszerre több bálon is táncolni anélkül, hogy kidobták volna.
Andreas Schedler : Igen, szövetsége van Kínával, oroszokkal, az amerikai MAGA mozgalommal, és ellenzi Brüsszelt. Az EU és a szovjet birodalom szembeállítása régóta a stratégiája. Ugyanakkor természetesen pénzügyi segítséget is kap Brüsszeltől.
Magyar másolja Orbánt, és sikeresen teszi ezt.
Kontrast: Melyek Orbán hagyományos szavazócsoportjai, vagyis azok közül, akik korábban a Fideszre szavaztak, Magyar most melyikhez próbál szólni?
Andreas Schedler: Mondhatni, Orbán hagyományos szavazóbázisa túlnyomórészt vidéki. Budapest lényegében Magyarország egyetlen nagyobb városa és liberális központja. Orbán megpróbált mindent monopolizálni, ami kívül esik rajta. Amit néha elfelejtenek, az az, hogy ez már a második alkalom, hogy hatalmon van. 1998 és 2002 között volt miniszterelnök. Veresége után azt mondta magának: „Ez csak egyszer történik meg”, majd szisztematikusan dolgozott a hatalomba való visszatérése érdekében. Még ellenzéki ideje alatt is elkezdte kiépíteni a médiahálózatait.
A második dolog pedig az volt, hogy elkezdte szisztematikusabban kiépíteni a Fidesz pártstruktúráját. Az ellenzék ezt sem tette meg. Magyar lényegében Orbánt másolja ebben a tekintetben: a Fidesz valóban mindenhol jelen volt vidéken, és pontosan ezt a szavazóbázist akarja most Magyar elcsábítani Orbántól. Elmegy a falvakba, elmegy vidékre; tudja: Budapest úgyis a tarsolyában van.
Orbán tetőtől talpig telezsúfolta a magyar államapparátust saját embereivel.
Kontrast: Ön szerint mire lesz képes Orbán, ha elveszíti a választásokat? Visszaélhetne az államapparátussal, hogy hatalmon maradjon?
Andreas Schedler: A magyar állam pártállam, egy Fidesz-állam, amelyet felülről lefelé Orbán emberei alkotnak. Felmerül tehát a kérdés: ha Orbán nem ismeri el a vereségét, vajon olyan forgatókönyvekkel fogunk-e szembenézni, mint amilyenek Fehéroroszországban vagy Venezuelában voltak? Mennyire fognak a magyar köztisztviselők, bírák és rendőrök valójában egyetérteni Orbánnal? Hogyan reagálna az ellenzék? Utcai lázadás törne ki? Hogyan reagálna az EU?
A forgatókönyv akkor a következő lenne: kilépés az EU-ból. Ez egy hatalmas lépés. Szerintem reálisabb, hogy beismeri a vereségét, megtartja vezető pozícióját a Fideszben, és megpróbálja megbuktatni Magyart az ellenzékből. Hasonlóan ahhoz, amit a PiS tett Lengyelországban.
Egy másik forgatókönyv az lenne, hogy veszít, elfogadja a vereségét, és az egész államapparátus rájön: Magyar nem is olyan más, mint Orbán, és igazából nem számít, kinek az irányítása alatt dolgozunk. Magyar akkor az emberi arcú Orbán-rezsim lenne.
Mindazonáltal hiszem, hogy Magyar miniszterelnökként változást hozna. Minden bizonnyal barátságosabb lenne az EU-val szemben, és nem lenne olyan agresszív obstrukcionista, mint ma. Kevésbé lenne destruktív Ukrajnával szemben, és némileg kevésbé barátságos Oroszországgal szemben. Valószínűleg nyitottabb lenne az egész egyetemi és tudományos szektor felé, és kevésbé agresszív lenne a médiában.
A szükségállapot kihirdetésével Orbán egy olyan tekintélyelvű luxusban él, amire valójában nincs szüksége a kormányzáshoz.
Kontrast: Vannak-e más lehetőségei Orbán hatalmon maradásának, például a szükségállapot kihirdetése révén?
Andreas Schedler: A szükségállapot 2016 óta van érvényben. Az úgynevezett menekültválságra válaszul hirdette ki, és azóta különféle ürügyekkel meghosszabbította, elsősorban az elmúlt években az ukrajnai háború miatt.
Ez paradox, mert Orbán teljes mértékben ellenőrzi a parlamentet. Bármely törvényt elfogadtathat egyik napról a másikra. A szükségállapot azonban lehetővé teszi számára, hogy rendeletekkel kormányozzon. Ezt bizonyos mértékig teszi, a törvények körülbelül negyedével. Ez lényegében egy tekintélyelvű luxus, amit megenged magának. Ha most teljes mértékben kihasználná ezt a szükségállapotot, eszkalálná és felfüggesztené az alapvető jogokat, az rendszerszintű összeomlást jelentene.
Orbán illiberális demokráciaként mutatja be magát. Én inkább liberális autokráciának vagy az autoritarizmus egy liberális formájának nevezném. A klasszikus polgári szabadságjogok teljes katalógusa gyakorlatilag garantált. Van gyülekezési és szólásszabadság , vallás- és mozgásszabadság, valamint 140 televíziós csatorna. Tehát ahhoz, hogy felfüggesztse ezt a liberális alapot, Orbánnak alapvetően meg kellene változtatnia a politikai rendszert.
Magyarország technikailag egy kleptokratikus rendszer – egyszerűen mindent ellopnak.
Kontrast: Milyen szerepet játszanak az úgynevezett „kultúrharc” kérdései, a gazdasági problémák és a migráció a választási kampányban?
Andreas Schedler: Magyar fő témája a korrupció. Mindenekelőtt azt kritizálja, hogy az átható korrupció térdre kényszerítette az egészségügyi és oktatási rendszert. Következésképpen a gazdaság is nagyon gyenge Magyarország szomszédaihoz, például Lengyelországhoz képest, amely hasonló feltételekkel csatlakozott (2004-ben) az EU-hoz.
Egyébként: nem hiszem, hogy Orbán Viktor Magyarországán nagy lenne a korrupció. Technikailag Magyarország egy kleptokratikus rendszer – egyszerűen mindent ellopnak. A korrupció az, amikor adsz valamit, és illegálisan kapsz valamit cserébe. Egyszerűen mindent ellopnak, és semmit sem adnak vissza.
Orbán hatalmas összegeket folyósított közbeszerzéseken keresztül egy nagyon szűk körü csoportnak: baráti üzletembernek, párttársnak és régi egyetemi barátnak. Becslések szerint az összes uniós forrás 5%-a Orbán egy kis csoportjának a zsebében kötött ki. De ez nem igazán korrupció, mert a döntéseket valójában nem pénzzel vásárolják meg – egyszerűen csak zsebre teszik. A közvélemény eddig látszólag viszonylag közömbös volt ezzel szemben, mert az uralkodó nézet az volt , hogy „Ez úgysem a mi pénzünk, hanem Brüsszelből jön”.
De mivel a gazdaság az utóbbi években ilyen drasztikusan stagnált, egyértelmű, hogy maguk a magyarok is súlyosnak látják a helyzetüket. Magyarországon nagyon magas a kivándorlási arány. A lakosság legalább 10%-a külföldön él és dolgozik.**** Ez hatalmas szám. Természetesen a szomszédjához, Ausztriához vagy Lengyelországhoz hasonlítják Magyarországot – ami egy igazi gazdasági csoda, mivel hasonló helyzetből indult. Magyarország egyszerűen lemaradt, annak ellenére, hogy hatalmas összegek áramlottak be az országba, sokkal több, mint amennyi a második világháború utáni Marshall Alapba került.
Emberek vándorolnak ki Magyarországról, alacsony a születési ráta, gyenge a gazdaság – mégis Orbán és Magyar is ellenzi a migrációt.
Kontrast: És a migráció?
Andreas Schedler: Ez aligha probléma. Orbán lezárta a határokat. Ráadásul olyan rosszul kezelte az összes menekültet, beleértve az ukránokat is, adminisztratív szempontból, hogy egyszerűen továbbmentek. A menedékjog iránti kérelmek gyakorlatilag nem léteznek. Ezért, és mivel oly sok magyar dolgozik külföldön, Magyarországnak vendégmunkásokra van szüksége, akik közül néhányan távoli országokból repülnek be. De a migráció kérdése radikálisan „megoldódott”, és ez egy társadalmi konszenzus is, amit senki sem kérdőjelez meg.
Kontrast: Magyar hasonlóan radikális lenne, mint miniszterelnök?
Andreas Schedler: Nem hiszem, hogy sokat változtatna. Magyarország egy olyan ország, amely az úgynevezett „demográfiai pánikkal” küzd. Kis ország, saját nyelve van, amit senki más nem beszél, alacsony a születési arány, és az emberek elvándorolnak. Ugyanakkor Magyarország nem akar semmilyen migrációt. Tehát alapvetően ugyanaz a problémája, mint Japánnak. Orbánnak van egy nagylelkű család- és születéspolitikája, de ez nem túl hatékony.
A leromlott egészségügyi és oktatási rendszerek mindennapos problémák, amelyek mindenkit érintenek. Mindenki olyan vonatokat szeretne, amelyek nem rogynak szét és viszonylag pontosan közlekednek. És amúgy is mindenki a korrupció és a kleptokrácia ellen van. Az olyan kérdések, mint a migráció, a liberális demokrácia vagy a "kultúrharc", olyan forró krumplik, amelyekkel Magyar sem foglalkozik. Ráadásul amúgy is hasonló politikai úton jár, mint Orbán – csak egy kicsit kedvesebb.
Andreas Schedler
Andreas Schedler; Forrás: Közép-európai Egyetem
Andreas Schedler a Közép-európai Egyetem (CEU) Demokrácia Intézetében dolgozik. A de- és redemokratizációval foglalkozó kutatócsoport vezetője, és vendégprofesszor a bécsi CEU-n. Mielőtt csatlakozott a CEU-hoz, a mexikóvárosi Gazdasági Oktatási és Kutatási Központ (CIDE) politikatudományi professzora volt. Összehasonlító demokráciakutatóként számos publikációja jelent meg az autoriter választásokról, a demokratikus konszolidációról és átalakulásról, az anti-establishment pártokról, a politikai elszámoltathatóságról és a szervezett erőszakról. Jelenlegi kutatásai a politikai polarizációra és az alapvető demokratikus bizalom erodálódására összpontosítanak.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
(* a nemzetközi nagytőke képviselőit nem említi;
(** és politikailag persze Trumppal;
(*** valamint amerikai katonai jelenlét
(**** milyen adat támasztja alá ezt a számot?
Balmix szerk.
