Alig akart hinni a szemének az ország nagyobbik része, amikor tavaly december 22-én több ezer kamion vonult fel a kormány tervezett útdíjemelése ellen. Mára nemcsak a tarifareformot sikerült elhárítania egy, a tüntetés szervezőiből megalakult új fuvarozóképviseletnek, a Magyar Független Fuvarozók Egyesületének (MFFE), hanem számos, szerintük régóta esedékes és fontos további változtatást is követelnek a kormánytól, amely azonban – a mostani felhatalmazásávával legalábbis – már csupán néhány hétig van hivatalban.
Miért volt szükség még egy kamionosegyesületre, és miben különbözik a legújabb a többiektől? Hol húzódik az érdekképviselet és a politizálás határa, ha egy választási kampány küszöbén tömegtüntetést szervez valaki? Hogyan került ki egy hangfelvétel Lázár János tárgyalóterméből? Sok más mellett ezekről kérdeztük Sinka Istvánt, az MFFE főtitkárát. (Az interjút március 11-én rögzítettük Budapesten.)
Mérce: Kik alapították és kik alkotják az MFFE-t? Miben különbözik az a régebbi érdekvédelmi szervezetektől?
Sinka István: Az MFFE-t tulajdonképpen mikro-, kis- és középvállalkozások képviselői alakították. Mi a kkv-szektor érdekképviseletét tűztük a zászlónkra. A magyar fuvarozási piac nagyon sokszínű: vannak rajta igazán pici cégek, vannak közepes, illetve hatalmas méretű vállalatok is. Mi, az egyesület alapítói mindannyian valódi, aktív fuvarozó vállalkozók vagyunk. Amellett, hogy vannak saját vállalkozásaink, rendelkezünk saját teherautóval, napi szinten szállítunk is belföldön és külföldön egyaránt.
Az én cégem úgy épül fel, hogy van saját teherautónk is, de a fuvarozás mellett a klasszikus speditőr szakmát – tehát a szállítmányozás szervezését – is csináljuk. Én például napi szinten ugyanúgy beülök a teherautóba fuvarozni és ezzel párhuzamosan fuvarszervezői feladatokat is végzek.
Az motiválta önöket egyesület létrehozására, hogy úgy érezték, hogy a fajta- kis és középvállalkozói rétegnek nincsenek megfelelően képviselve az érdekeik?
Egyrészről igen. Az egyesület létrehozásának alapötlete a december 22-i demonstrációra tehető. Amikor novemberben arról kezdtek szólni a hírek, hogy lesz egy komolyabb útdíjemelés, elkezdődött a szervezkedés és a közös gondolkodás. A fő cél a tüntetés megszervezése volt, ezután merült fel, hogy létrehozhatnánk egy egyesületet.
Hogy az egyesület alapításának okaira vonatkozó válaszom érthető legyen, kicsit messzebbről kell indítanom. Mi nagyon régóta fuvarozunk. Én például gyerekkorom óta, tehát kis ötéves korom óta arra készültem, hogy fuvarozó legyek. Úgy építettem fel az életemet, hogy elvégeztem a megfelelő szakközépiskolát, megszereztem a szakmát, a jogosítványokat, végigjártam a különböző pozíciókat: először sofőr voltam, utána fuvarszervezéssel foglalkoztam, megszereztem a logisztikai végzettséget, majd lett saját cégem.
A tüntetés főszervezője, Orosz Tibor már harmadik generációs fuvarozó, tehát ott már családi tradíció volt ez a szakma. Mindannyiunknak szívügye a fuvarozás, de azt láttuk évek óta, hogy voltak érdekképviseletek, akik képviseltek is minket, meg nem is. »Langyos víz« volt ez a történet: sokszor hallottuk tőlük, hogy fú, ők levelet írtak ide, levelet írtak oda, de igazából nem volt ereje a tevékenységüknek, nem volt potenciál benne.
Itt utoljára a taxisblokád idején láttunk valódi érdekérvényesítést.
Az nagyon régen volt.
Igen, az nagyon régen volt. Itt azóta jöttek-mentek az érdekképviseletek. Volt, aki sikeresebb volt, volt aki nem. De azt vettük észre az utóbbi mondjuk 7-8 évben, hogy beleszőtte magát a politika ebbe is. A mi igényeink és problémáink, például hogy drága az üzemanyag, sok az útdíj, már nem jutottak el a döntéshozókhoz. És ezek még csak a kisebb problémák. Az MFFE-ben rejlő potenciál lényege, hogy nem bürokraták vagyunk, hanem mi valójában a saját bőrünkön tapasztaljuk a rólunk szóló döntések következményeit. Amikor nekünk például az egyesület megalakulása után, a tárgyalások során feltettek egy kérdést a minisztériumban egy konkrét javaslatról, mi annak a döntésnek már a ránk vonatkozó várható következményét is fel tudtuk mérni, és azonnal be tudtuk vinni a saját szempontjainkat. Teljesen új szemszögből közelítettük meg az egészet:
máshogy beszél egy bürokrata, és máshogy beszél egy fuvarozó.
Az útdíjemelés hírére például fölhívtam egy osztrák partneremet, akivel évek óta együtt dolgozunk. Mondtam, hogy drágulni fog nálunk az útdíj, ezért bizonyos mértékű díjemelésre lesz szükségem nekem is. És azt mondta, hogy figyelj, Pista, nagyon szeretünk veled dolgozni, közel tíz éve együtt dolgozunk, de azt, hogy mi megvesszük a gabonát, és most neked többet fizetünk erre az útdíjra, nem bírja el az az üzlet. Így a magyar gabona sem lesz versenyképes a környező országokkal szemben.
Tehát a többi érdekképviselet által decemberben megkötött megállapodás robbanáspont volt, de maga a hiányérzet, az elégedetlenség évekre visszamenőleg jelen volt?
Így van, ez a feszültség évek óta megvolt. Én például NiT-es (Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete – NiT Hungary – a szerk. ) voltam, de kiléptem, mert egyszerűen nem tudtam azt elfogadni, hogy – már elnézést – impotens módon rendeznek le dolgokat.
Egy érdekképviselet menjen előre; ha becsukják előtte az ajtót, akkor menjen be az ablakon, ha becsukják az ablakot, menjen be a kéményen.
Mi így gondolkozunk, és szerintem ez fejlettebb társadalmakban így normális. Itt a politika ezt a gondolkodásmódot elvitte. Nagyon régóta nem volt olyan érdemi képviselete ennek a szakmának, ami valódi eredményt mutatott volna fel.
Annak, hogy ennyien csatlakoztak az önök decemberi tüntetéséhez, ön szerint mi volt az oka?
Az, hogy ekkora volt a baj. Olyan megállapodást kötöttek az érdekképviseletek, ami tulajdonképpen nem ért semmit. Mi, három-négy vidéki gyerek, kettő Facebook-poszttal meg négy videóval összerántottunk egy hatalmas tüntetést. Ezt eddig előttünk nem tudták megcsinálni, csak politikusok vagy politikai szereplők.
A minisztériumot mennyire lepte meg az, hogy az általuk letárgyaltnak gondolt megállapodás láthatóan rengeteg fuvarozó álláspontjával nem találkozott?
Csepreghy Nándor, Lázár János miniszterhelyettese megkérdezte tőlünk, hogy maguk tényleg valódi fuvarozók? És mondtuk, hogy igen (én még előző nap teherautót vezettem). Nagyon sok olyan probléma és információt nem jutott el korábban a minisztériumhoz, aminek el kellett volna jutnia, és akkor talán más megállapodás születhetett volna már ősszel.
Csepreghy Nándor, Lázár János miniszterhelyettese megkérdezte tőlünk, hogy maguk tényleg valódi fuvarozók? (Fuvarozók tárgyalnak Lázár Jánossal és Csepreghy Nándorral 2026 januárjában. Fotó: MFFE / Facebook)
Önök mint MFFE tehát most már egyszerre fuvaroznak, tárgyalnak, egyesületet működtetnek, céget üzemeltetnek. Hogyan lesz mindez hosszú távon fenntartható? Hogyan tudják magukat intézményesíteni?
Nézze, a fuvarozást csak akkor tudja valaki jól csinálni, ha valamennyire szerelmes ebbe a dologba. Gépkocsivezetőnek lenni egyrészt nagyon jó dolog, mert baromi sok lóvét lehet kapni a munkáért, meg ugye sok helyre el lehet jutni. Másfelől viszont nagyon sok lemondással jár.
Én 2025 húsvétján tüdőembóliát meg sztrókot kaptam egy olaszországi fuvar közben, ezért tavaly novemberig táppénzen voltam. Ezután kapcsolt fel a lámpa a fejemben, hogy mennyit voltam távol a családtól. És ez megviseli az embert. De valóban, ez az érdekképviselet mint műfaj nekem új dolog.
Éppen erre akarok kilyukadni. Most szerelemből csinálják, de ez meddig mehet így? Ha pedig hosszú távon az önök egyesülete is intézményesül, professzionalizálódik, és egyszer csak nem társadalmi munkában csinálják tovább az érdekvédelmet, mi lesz az, ami megkülönbözteti önöket a már létező szervezetektől? Mi lesz, ha ők azt mondják majd, hogy önök is csak saját pecsenyéjüket akarják sütögetni, mert oda akartak ülni ők is az asztalhoz?
Mi egy nekünk nem tetsző kormányzati intézkedés miatt indítottuk el az egészet, és ehhez kellett az emberek összefogása. Mi úgy mentünk oda, hogy meg kell oldani ezt a problémát, és buzdítottuk az embereket arra, hogy fogjanak össze és mutassuk meg, hogy együtt milyen erősek vagyunk. Nekünk a működésünk is teljesen transzparens, és mindent meg is teszünk azért, hogy ez így működjön a jövőben is.
Nem az önös érdekeinket akarjuk képviselni. Az a célunk, hogy ez a mostani fuvarozói piac átalakuljon, megtisztuljon, és egy olyan egészséges versenyhelyzet legyen, amit nem külső befolyások irányítanak, hanem egy önmagát működtető rendszerré váljon.
„a fuvarozást csak akkor tudja valaki jól csinálni, ha valamennyire szerelmes ebbe a dologba.” (Sinka István, a Magyar Független Fuvarozók Egyesületének főtitkára interjút ad a Mércének. Fotó: Bogatin Bence/Mérce)
Tehát aki ebben az iparágban dolgozik, azoknak önök szerint végső soron mind közösek az érdekei, csak a közös nevezőt nem alakította ki senki a tárgyalóasztalnál – és ehhez kellenek önök?
Eddig a dél-békési párautós, a Somogy megyei hétautós, vagy a Baranya megyei harmincautós fuvarozó problémájával nem foglalkozott senki – pedig nagyon sok problémájuk van. Ezek a problémák cégmérettől függetlenül találkoznak egy ponton. De ezeket hogyan tudná egy olyan érdekképviseletet képviselni (s az eddigiek inkább ilyenek voltak – a szerk.), akinél ötezer autó van?
A decemberi tüntetés óta tehát partnerként vehettek részt a minisztériumi tárgyalásokon a többi érdekképviselettel közösen. Hogy kell elképzelni ezeket az egyeztetéseket, hogy néz ki az önök szerepe, meddig terjed a kompetenciájuk?
Januárban a tárgyalások kezdetén előadtuk azokat a problémákat, amelyek szerintünk a legfontosabbak: szó volt az útdíjemelésről, a súlykorlátozó táblákról, a sofőr-életpályamodellről, de a célunk az is, hogy
legyen egy olyan fizetési rendszer, amelyben legkésőbb 30 napon belül ki kell fizetni a fuvarozókat, mert jelenleg nagyon sok idő, mire kifizetik a munkákat.
Tehát a megbeszélések napirendjeit az önök javaslatcsomagja alapján állították össze? Most azért ül mindenki – a kormány, a hatóságok, a többi érdekképviselet – ott az asztalnál, mert fölmerültek az önök részéről ezek az igények?
Így van. És erre munkacsoportok is alakultak, amelyek specifikusan vizsgálják a javaslatok megvalósításához szükséges feltételeket, tehát lett egy jogi jogalkotási, „táblázási” munkacsoport (a munkacsoport neve a súlykorlátozó táblák felülvizsgálatára utal – a szerk.), de lett agrártermékes munkacsoport is.
Itt muszáj megemlítenem a MOSZ-t (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége – a szerk.), Koncz Mátéék szervezetét, a mezőgazdasági termelőkkel ugyanis első perctől kezdődően úgymond testvériséget alkotunk. Amikor a 12 pontot fogalmaztuk (a decemberi tüntetés napján a minisztérium felé megfogalmazott követeléseket – a szerk.), volt egy olyan víziónk, hogy jó lenne a gazdasági szereplők érdekeit egy nagy érdekhalmazzá kovácsolni, és elsőként a gazdákkal sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk.
Alapvetően mi a közös vonás önökben a MOSZ-szal? Külső szemlélőként nekem úgy tűnik, hogy ők is nagyjából abban az üzemméretben mozgó gazdaságokat képviselik, mint amelyeket önök a fuvarozók ágazatában.
Egyrészt ugyanaz a gazdasági méret, másrészt nekik is ugyanezek a problémáik vannak, mint nekünk. A vállalkozásokat hiába támogatják most hitelekkel, nem kölcsönökből kellene feltőkésíteni őket. Tehát ők is forráshiánnyal küzdenek, és mi is. Mi, fuvarozók ki vagyunk zárva a hazai és az európai uniós pályázati lehetőségekből is. Persze ezek helyett vehetnénk 3 százalékos hitellel bármit, de nekem az az életfilozófiám, hogy lehetőleg kerüljem a hiteleket és az azokkal járó függelmi viszonyt.
Önök mögött jelentős tömeg állt december 22-én, és az MFFE oldalán a kommenteket olvasva úgy tűnik, ma sokan azt kérik számon, hogy az akkor meghirdetett 12 ponttal mi van, miért nem teljesült még az összes. Ezeknek a kollégáinak mit tud üzenni?
Olyan problémáink vannak nekünk, fuvarozóknak, amelyek hosszú évek óta húzódnak. Itt mindenki azt hitte, hogy mi kormányt akarunk váltani december 22-én, holott nekünk nem konkrétan a kormánnyal volt problémánk.
Nekünk akkor is dolgozni kell, ha más színű kormány lesz, meg akkor is, ha a mostani marad.
Mi elmondtuk előre, hogy nem kormányt váltani megyünk oda. Ugyan voltak a tüntetésen olyan emberek, akik hoztak benzines kannát, hogy ők akkor most bizony felmennek a várba és felgyújtják a várat, de ha az nem sikerül, akkor saját magukat. De mi egy teljesen rendezett és békés tüntetést akartunk, és ezt szerintem végig is tudtuk vinni. Nem az a csürhe vagyunk, akinek beállított a Lázár miniszter úr.
A jogalkotás rendszerében egyik jogszabályból, rendeletből, törvényből építkezik a másik, láncolatszerűen. Ha most például csak a gépkocsivezetőknek a szakmásítását – ami kitűzött célunk – nézzük: régre visszamenő probléma, hogy hiába van gépjárművezetői képzés, azt nem lehet megfeleltetni szakmunkás végzettségnek. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, és föl tudjunk építeni egy sofőr-életpályamodellt, baromi sok törvényt kell megváltoztatni, újra kell építeni a képzés rendszerét. Nagyon sokszor több tíz-, százmillió forint értékű áru van a járművezetőkre bízva. Jogos azt elvárnom, hogy azért a fizetésért, amit megkeres, jól felkészült, naprakész tudású ember üljön a volánnál, akire rábízhatom az árut nyugodtan. Ehhez kellenek feltételek, képzések, vizsgák. És ezt az egész rendszert nem lehet az egyik napról a másikra megváltoztatni.
Hogy ezt a folyamatot komplexen, rendszerszinten lehessen végigvinni, három minisztériumból – az ÉKM-en kívül az NGM-ből és a belügyből – is voltak küldöttek a második januári tárgyalásunkon, mert a változtatásokhoz szükséges hatáskörök különböző minisztériumokhoz tartoznak. De ott voltak a NAV vagy a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató képviselői is. A problémák megoldására egy komplett stáb állt fel, ami elkezdte ugyan a munkát, de ehhez idő kell.
Vannak olyan vélemények, hogy nem így kellett volna csinálnunk, meg ezzel a kormánnyal nem lehet tárgyalni, és hogy mi megalkudtunk, megvettek minket – dehogy vettek meg! A helyzet az az, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, és egyesek mindenben tudnak kifogást találni – ez olyan kis magyaros sajátosság. Tiszteletben tartjuk, ha valakinek más a véleménye – de azt elutasítjuk, hogy bármikor is megvettek volna minket. Sajnos a mai közbeszéd tükrözi a politikai megosztottságot és azt. Ha nem vagy az egyik oldalon, akkor már biztosan csak a másik oldalon lehetsz, és kevesebbet érsz mint a többi. Nagyon szomorú ez az állapot.
Kamionok vonulnak 2025. december 22-én. Fotó: Magyar Független Fuvarozók Egyesülete / Facebook
Vannak tehát időigényes problémakezelési folyamatok, ez világos. De volt egy sürgető kérdés is, hiszen az útdíj decemberben elhalasztott emelése már idén márciustól esedékes lett volna. Azt elérték végül, hogy ez a tervezett emelés idén egyáltalán ne lépjen hatályba, hanem csak az inflációkövető drágulás történjen meg, és csak 2027-re vezessenek be egy differenciált emelésről szóló reformot, aminek a részletei még nem ismertek. Mennyire érzik megnyugtatónak azt, ahova jutott ez a folyamat?
Az eredeti terv novemberben az volt, hogy januártól drasztikus, 54 százalékos emelés lesz, aztán még a tüntetésünk előtt lett ebből 35 százalék. A tüntetés után úgy indultunk neki az évnek, hogy akkor ezt március 1-ig van lehetőség újratárgyalni. Sikerült megállapodnunk abban, hogy csak a 4,3 százalékos inflációkövető útdíjemelést vezetnek be idén. Mi úgy gondoljuk, hogy a fuvarozók számára megnyugtató megoldás, hogy idén már nem lesz további díjnövekedés.
Az igaz, hogy a tervek szerint lesz differenciált útdíjemelés 2027-re, vagyis a gyorsforgalmi úthálózattal párhuzamos főutak eltérő útdíjjal lesznek igénybe vehetők, mint a gyorsforgalmi utakkal nem kiváltható főutak. Erről még egyeztetnünk kell. Hogy ez a tárgyalás hogyan folyik tovább, azt majd meglátjuk, ahogy azt is, hogy az új kormány megalakulásáig milyen jogalkotási mechanizmusok fognak működni vagy nem működni.
Itt még fel kell hívnom arra a figyelmet,
amikor kijött ez az útdíjemeléses rendelet, akkor abban el volt rejtve egy mondatban, hogy hatályon kívül helyeznek egy korábbi rendeletet, amely tiltotta, hogy egy évben többször is lehessen útdíjemelés.
Ezt mi vettük észre, a tüntetésen én mondtam el, hogy azért egy éjszaka hozott jogszabályban két vessző közé ékelni egy ilyen horderejű módosítást nem fair.
AZ MFFE említette egy Facebook-posztban, hogy a legutóbbi benzinársapka idején a fuvarozók kimaradtak az intézkedéscsomagból, most viszont nem. Ön mekkora jelentőséget tulajdonít a decemberi eseményeknek abban, hogy hogy most Önökre is gondolt a kormány?
Szerintem a kormányzat is látja, hogy van mögöttünk erő.
Kellett most egyáltalán külön kérniük a védett áras üzemanyagot?
Nem. Most a MOL-nál voltunk tárgyalni, ott is elhangzott egy ilyen mondat, hogy ami a 2022-es ársapkarendszer eléggé gyerekcipőben járt. Most azért egy jobban átgondolt rendszer van, jobban ellenőrizhető, a visszaélések jobban megelőzhetők. Szebben meg van ez a dolog csinálva, mint korábban.
Persze mi is tudjuk azt, hogy egy gazdaságba nem jó erővel beavatkozni, sose szült még jó dolgot. Itt most muszáj volt, mert egy olyan helyzet van, amire reagálni kellett.
Most mi járatban voltak a MOL-nál? Az iráni háború miatt kialakult üzemanyagár-válság ügyében tárgyaltak?
Nem, hanem egy, a fuvarozóknak kézzel fogható segítséget nyújtó szolgáltatáscsomagot szeretnénk összeállítani. Ez a terveink szerint taralmazna kedvezményes üzemanyag-tankolást, alkatrészvásárlást, kenőanyag- és gumiabroncs-vásárlást, biztosításkötési opciókat. Ehhez olyan szolgáltatókat szeretnénk magunk köré gyűjteni, akik az MFFE tagságát ilyen lehetőségekkel támogatják. Ugyanakkor ahogyan politikai értelemben, úgy az ezeket a szolgáltatásokat nyújtó cégektől is meg szeretnénk őrizni a függetlenségünket. Tehát nem egy kizárólagos szolgáltatóval állapodunk meg termék- vagy szolgáltatáskörönként, hanem többel is támogatjuk azt, hogy ők versenyezzenek az MFFE-tagokért. Így nemcsak a MOL-lal tárgyaltunk egy ilyen csomagról, hanem más cégekkel is.
Önök beszámoltak arról is, hogy a 2026 elején kirobbant, nagyszabású agrárbotrányban, a Bászna Gabona Zrt. ügyében, amelyben sikkasztás gyanújával nyomoz a rendőrség, az MFFE képviselte a megkárosított fuvarozókat. Ebben az ügyben kellett külön jelezniük a kormánynak, hogy a kollégák bajban vannak?
A Bászna-üggyel kapcsolatban sok félreértés van, ezért elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy az érintett cégek – köztük a fuvarozóvállalkozások és mezőgazdasági termelők – nem az adófizetők pénzéből lettek kártalanítva, hanem előfinanszírozásban, az államkincstáron keresztül fizették ki őket. A nyomozás során le lettek foglalva vagyontárgyak, ingatlanok, ingóságok. Ezt ugye a felszámoló fel fogja számolni, majd kiutalja ezeket az összegeket ezeknek a cégeknek, és a NAV felügyelete mellett ezt vissza kell utalnunk az államnak.
Csak azért tartom fontosnak ezt leszögezni, mert jöttek ezzel kapcsolatban is a kommentelők Facebookon, hogy hát az én adófizetői pénzem lett erre a célra költve – de ez pontosan olyan elgondolás, mint hogy amikor azt mondja a rendőrnek, hogy hát azért én adom neked a fizetést.
A Bászna-ügyben bődületesen sok vállalkozás érintett, mi a MOSZ-szal közösen fogtuk össze az ő képviseletüket, mert a sok apró cég önmagában ezt nem tudta volna kezelni. Kellett mögéjük egy olyan erő, amit az MFFE képvisel. Az érintett vállalkozásoknak csatlakozni kell a felszámoláshoz. Itt olyan cégek voltak érintettek, akik például már januárban nem tudtak elindulni, mert akkora összegű tartozása volt feléjük a Básznának.
A „Bászna-ügy”: A mátészalkai vállalkozás vezetője, Szilágyi Gábor előzetesben van sikkasztás gyanúja miatt, miután cége súlyos károkat okozott több agrárszereplőnek, amit az állam végül 6,5 milliárd forintos mentőcsomaggal enyhített Fotó: Bászna Gabona Zrt. / Facebook
Ezek szerint itt nem nem volt magától értetődő a kormány által nyújtott segítség, hanem ebbe munkát kellett tenniük, hogy ezek a cégek képviselve legyenek.
Így van. Fel kellett göngyölíteni azt, hogy most akkor igazából kik az érintettek, mekkora méretű vállalkozások, milyen tartozások vannak, milyen régóta, ezekből mi van kifizetve, mi nincsen kifizetve. Még az sem volt egyértelmű, hogy tutira megkapják a kártérítést, hanem be kellett mennünk, érvelnünk kellett az érdekükben.
A decemberi tüntetés főszervezője, Orosz Tibor februárban egy Facebook-videóban azt mondta, hogy a követeléseik egy részénél kézzelfogható eredmény van már, és van, ahol pedig részeredmények. Tudna példákat hozni már elért eredményekre és még megoldásra váró problémákra?
Ha végigtekintünk a követeléseinken, a legfontosabb volt ugyebár az útdíjról szóló. Erről beszéltünk korábban, ezt megoldottuk. Szerepelt köztük továbbá az Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (a decemberi megállapodás megkötésében részt vevő régebbi érdekképviselet – a szerk.) vezetőségének a lemondása.
Ezutóbbi tulajdonképpen tárgytalan volt onnantól, hogy önök megalakultak, nem?
Igen, így van.
Követeltük aztán azt is, hogy a kormány hagyjon föl a lakosság hergelésével a fuvarozók ellen. Tulajdonképpen ez is megvalósult, mert már nem az a kommunikáció jellemzi őket, mint december 22-e előtt.
Fontos pont volt az értelmetlen és minden szakmaiságot nélkülöző súlykorlátozó táblák problémája. Itt arról volt szó, hogy a forgalom autópályákra terelésének és a települések tehermentesítésének céljával sok helyen előzetes egyeztetés nélkül jelentek meg új korlátozó táblák, gyakran érdemi alternatív útvonal nélkül, ami kerülőkre kényszerítette a sofőröket. Ez növelte a költségeket (üzemanyag, idő) sőt a környezeti terhelést is. Így, bár a szándék érthető volt, de a megvalósítás hirtelen, rugalmatlan és költségnövelő lett. Mi összegyűjtöttük a fuvarozó vállalkozásoktól azokat az információkat, hogy kit milyen szinten károsítanak ezeke a kihelyezett táblák, és elkezdődött az útvonalaknak a megváltoztatása, tehát a korlátozó táblák felülvizsgálata folyamatban van.
Ehhez kapcsolódik, hogy bár csak a Magyarországon áthaladó kamionokat akarták kötelezően kijelölt tranzitútvonalakra (főleg autópályákra) terelni,
a szabályozás a gyakorlatban a magyarországi célállomású fuvarokat is korlátozta,
mert nem tett kellően éles különbséget, és nem biztosított elég rugalmas lehajtási, illetve útvonalválasztási lehetőséget. Mi javasoltuk azt, hogy a tranzitúthálózatba is vegyenek be plusz útvonalakat, ez már meg is történt. Tehát ezek kézzelfogható eredmények.
Említettük korábban a sofőr-életpályamodellt és a fuvarozók kifizetésének határidőit, ezeknek a megvalósítása folyamatban van.
Az útdíjjal kapcsolatban azt is tudni kell, hogy sajnos nálunk is előfordulnak a fuvarozásban olyan cégek, akik adott esetben igyekeznek elkerülni annak kifizetését. Mi erre igyekeztünk rámutatni a szaktárcánál. Azt szeretnénk, hogy a németországi Toll Collect készülékek mintájára egy egységes útdíjfizető berendezés legyen mindenhol, és ezt mindenkinek be kelljen kötelezően építeni, és csak azon keresztül történhessen az útdíjfizetés – a visszaélések kiszűrése érdekében. Eddig ugyanis ki lehetett használni azt, hogy csak fix ellenőrző pontok voltak, kapuk alatt kellett átmenni.
Azt látjuk, hogy ez a kezdeményezésünk is meg fog valósulni, mert partner benne a minisztérium és az ellenőrző hatóságok. Megindultak azok a civil autós ellenőrzések, ahol azokat a fuvarozókat, akik az útdíj be nem fizetésével jogosulatlan előnyre tesznek szert, szankcionálják. Nekünk nem a bírságoltatás a célunk, hanem az, hogy tiszta verseny legyen.
Sinka István, a Magyar Független Fuvarozók Egyesületének főtitkára interjút ad a Mércének. Fotó: Bogatin Bence/Mérce
Nemrég egy, az önök részvételével is zajló minisztériumi tárgyalásról kiszivárgott hangfelvétel ügye is borzolta a kedélyeket. A felvételen Lázár János miniszter beszél a fuvarozók képviselőivel a 2027-től tervezett útdíj-emelésről, többek között azt emlegetve, hogy „a kormány mindenképpen pénzt fog beszedni a fuvarozóktól, de kevesebbet, mint amit ők eredetileg szeretnének, és többet, mint amennyit a fuvarozók fizetnének”, valamint az is elhangzik, hogy a külföldi fuvarozóktól viszont a teljes összeget be akarják szedni, és az útdíjemelés egyik célja, hogy ők fizessenek többet. Elhangzik-e azon a hangfelvételen bármi olyasmi ön szerint, ami tartalmilag nem egyezik az egyébként hivatalosan kommunikáltakkal? Az önök számára van-e bármi sértő vagy felháborító a felvételen hallható mondatokból?
Noha kommunikáció szintjén az elsődleges cél az volt az útdíjemeléssel, hogy el kell terelni a forgalmat a településekről, és „meg kell védeni a kamionoktól 3 millió magyart”, az autópályára terelés nyilvánvalóan azzal jár, hogy a forgalom koncentráltan az autópályán fog jelentkezni,
az autópályának pedig magasabb a díjtétele, tehát nyilván növeli az állam útdíjból származó bevételeit.
Persze az probléma, hogy azt mondta a miniszter, hogya külföldiek „csesztetésére” (szó szerint így fogalmazott – a szerk.) utasítja a rendőröket, a magyarokat pedig hagyják békén. De azért most kérdezzük már meg őszintén, eddig mi volt a gyakorlat? Egyébként az én tapasztalatom is az, hogy külföldön is tendenciózusan guruló pénztárcának nézik a kamionokat. Én járok Szlovéniába, Olaszországba, Németországba, Csehországba, Romániába. Ott is nyilván azért állít meg a rendőr, hogy meg tudjon büntetni. Ez egy európai jelenség sajnos, pénzbeszedés van kontinensszerte.
Azt tudni kell, hogy a fuvarozószakma túlszabályozott, és itt milliós büntetési tételekkel kell számolni, nap mint nap viszik a bőrüket a vásárra ezek a gépkocsivezetők. Amit Lázár mondott, ha normálisan gondolkodunk, akkor el tudjuk azért fogadni. Képmutatásnak éreztem a nyilvános felháborodást a hangfelvételen elhangzottak kapcsán, mert bár nyelvhasználatában lehet bántó, de tartalmilag szerintem teljesen védhető az egész.
Az MFFE-nek van-e sejtése arról, hogy ki és miért készítette és hozta nyilvánosságra ezt a hangfelvételt?
Nincsen, és mi elsőként határolódtunk el tőle sajtóközleményben. Egyébkén az a tárgyalás, amelyen a felvételt rögzítették, egy hatalmas teremben zajlott, a miniszter az egyik végében volt, mi meg a másik végén. Közöttünk legalább ült 15 vagy 20 ember oldalanként, tehát ha akartunk volna sem tudtunk volna ilyen felvételt készíteni.
A minisztérium az ügyben ugye kiadott egy közleményt arról, hogy a felvétel kiszivárgása miatt a tárgyalásokat megszakítják, de valójában nem szakadtak meg az egyeztetések, és a mi ügyeink továbbra is napirenden vannak.
Ön szerint az, hogy most választás lesz, az az önök dolgát valójában könnyíti vagy nehezíti? Egyrészt a kormány egy választási évben hajlamosnak tűnik engedményeket tenni, vagy legalábbis kompromisszumkészebbnek mutatkozni. Másfelől a nehézségét onnan fognám meg, hogy sok ellenzéki érzelmű ember olyasmiket várt önöktől a tüntetésük kapcsán, ami nem feltétlenül állt szándékukban. Ez a politikailag éles helyzet többet hoz vagy többet visz?
Nehéz kérdés. Egyrészt sokan próbáltak provokációval kicsikarni olyan dolgokat, amik nem szerepeltek a céljaink között vagy a szánkba adni nem-valós mondatokat. Békés tüntetést akartunk a kormány intézkedése ellen. Mi nem egy hőbörgő csürhe akartunk lenni, és én úgy gondolom, hogy ezt mi bizonyítottuk is. Nehéz volt a dolgunk azért, mert időprés alatt kellett a magyar embereket leginkább érintő, legfontosabb célt elérnünk, vagyis elhárítani az útdíjemelést. Azért le a kalappal minden szereplő előtt, mert tényleg egy olyan megállapodás született, ami előrébb viszi most Magyarországot, az embereket, a gazdaságot.
Hogy a kormány engedékenyebb-e, azt nem tudom. Nagyon sokan állnak mögöttünk, és nagyon sokan vannak ellenünk is, azért azt éreztük, hogy iszonyatos szembeszél is van. Azt is éreztük, hogy más szakmai érdekképviseletek az első tárgyalásoknál még az ő saját szempontjaik szerint a kormánnyal kötött korábbi megállapodásokat támogatták. Ez azért mára megfordult. Beálltak a mi 4,3 százalékos – tehát inflációkövető – útdíjemelési kezdeményezésünk mögé, de azért ehhez idő kellett.
Nem gondolom azt, hogy egyszerűbb dolgunk lenne. Azért valljuk be őszintén, Lázár János kemény ellenfél.
Lázár Jánosnál mintha az látszana, hogy szakmai érdekképviseletekkel folytatott tárgyalásokon ő végig tudja vinni egyébként a kormány akaratát. Hogy példát is említsek: 2024-ben volt egy viszonylag komolyabb autóbuszos sztrájk, ami neki feladta ugyan a leckét, de sikerült rendeznie a helyzetet Úgy tűnik, neki neki ebben a műfajban van tapasztalata.
Persze, van tapasztalata, viszont egy dologgal tisztában kell lenni: mi úgy ültünk le tárgyalni a kormánnyal, hogy azt leszögeztük, hogy ha nem olyan megállapodás születik a tárgyalások végén, ami kedvező a fuvarozóknak, és mi ezt el tudjuk fogadni, akkor mi újra az utcára fogunk vonulni. Elmondtuk, hogy bizony itt le tudjuk zárni az egész országot. Nekünk erre megvoltak a terveink, hogy a mezőgazdasági termelőkkel karöltve hogyan tudunk egy országos méretű sztrájkot szervezni, határátkelőhelyek, autópályák lezárásával, mindennel.
Fuvarozók tárgyalnak Lázár Jánossal és Csepreghy Nándorral. Fotó: MFFE / Facebook
Politikai függetlenséget említett az imént egy válaszában. Ha én ezt jól értem, ez abban fogható meg, hogy nincsen elköteleződés semmifajta intézményes politikai szereplő felé, de mégiscsak Önök alakítják nemcsak a maguk sorsát, de tulajdonképpen, közvetett módon, a magyar gazdaságét is. Hol húzódik itt a határ tulajdonképpen? Hol végződik az érdekképviselet és hol kezdődik a politizálás?
Én úgy gondolom, hogy mi nem politizálunk. Erre egy nagyon jó példa az, hogy december 22-én a Hősök terének az egyik sarkában már voltak provokátorok, akik direkt azért jöttek, hogy elszabaduljon a balhé. Tehát ebből akár lehetett volna egy 2006-os tévészékház-ostrom is. Én vittem be a petíciónkat a minisztériumba. Mire vittük vissza a hírt, hogy mi történt, és miben állapodtunk meg, addigra már páran partizánakcióba kezdtek, és lezártak sávokat már a körúton. Ezeknek az embereknek nem kellett volna ott lenni, a szerencsének, meg a mi higgadtságunknak, és főleg politikamentességünknek köszönhető az, hogy kontrolláltuk a ehlyzetet, és nem szabadult el a pokol. Az is lehet, hogy másodpercekre voltunk egy székházostrom méretű történettől.
Az MFFE most nagyságrendileg hány tagból áll, és hogy halad a belépés a szervezetbe?
Konkrét számot most nem szeretnék mondani, mert március elsejével indult meg egy tagfelvételi ciklus.
A már elért eredmények hatására sokan tették le a voksukat mi mellettünk, de még nehéz lenne megbecsülni, hogy hova fogunk eljutni. A már meglévő egyesületekből is nagyon sokan jönnek át hozzánk. Az is látszik, hogy mi nem a többszáz autós flottákat fogjuk képviselni, viszont nagyon sok 50-70-80 autós cégekből is lettek tagjaink. Azért 4200 teherautót rántottunk össze december 22-én, onnan indultunk. Kellő szerénységgel azt mondhatom, hogy egy szépen felfelé ívelő történet a miénk, ami a mi várakozásinakat is felülmúlja.
Elgondolkodtatott a cikk? Voltak benne új informácók, érdekes meglátások? Segített abban, hogy kialakítsd saját véleményed? Ha igen, mennyit ér ez számodra?
A gondolkozásra, kritikára és közös cselekvésre ihlető újságíráshoz az olvasók összefogására is szükség van. Csatlakozz, hogy együtt teremthessünk értéket!
Már ezer forint is nagy segítség, és ha teheted, légy rendszeres támogató! Köszönjük!
