Valójában ez előző négy parlamenti választáson sem volt baloldali párt terítéken. És idén is csak azt tudjuk eldönteni, hogy kiket küldünk a tőke szolgálatába, ez pedig a baloldal valódi kudarca, lényegében már a rendszerváltás óta. A baloldal hiányának rövid története következik.
„Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”
Annak a története, hogy miként jutottunk el odáig, hogy ismét a jobboldalról várjuk a Fidesz leváltását – ha klisé, ha nem – legkésőbb Gyurcsány Ferenccel és az MSZP-vel kezdődik. A rendszerváltás óta a szocialisták elhagyták a baloldali, szocialista politikát: lemondtak a munkások érdekképviseletéről és inkább a liberális-kapitalista érdekek kiszolgálását helyezték előtérbe, hasonlóan ahhoz, ahogy Tony Blair irányította az angliai Labour pártot.
A teljesség igénye nélkül: ezredforduló előtt majdnem 1500 milliárd forintnyi értékben adtak el magánkézbe – sokszor nyugat-európai vevőknek – állami cégeket Horn Gyuláék, a kétezres években pedig két népszavazás is kiírásra került, amelyek a magyar egészségügy privatizációját, profitorientáltságát igyekeztek megakadályozni. A 2004-es szavazást ráadásul maga a Munkáspárt indítványozta az MSZP kormánnyal szemben. A szocialista párt a tőkések és a fogyasztók pártjává alakult.
Az igazi feketeleves azonban Gyurcsány Ferenccel és az őszödi beszéddel érkezett. Felelős politikusként és miniszterelnökként az lett volna az egyetlen helyes döntés, ha a botrány után lemond Gyurcsány, azonban nem ezt tette. Ezzel megmutatva, hogy a magyar intézményes politika valójában következményektől mentes.
Viszont sosem lett volna olyan elsöprő győzelme a Fidesznek 2010-ben, ha 2008-ban nem omlik össze a globális piac.
A válság pontosan annak a nyugati politikai és gazdasági elitnek a totális kudarcát hozta felszínre, amelyhez Gyurcsány Ferenc is tartozott, illetve amelyhez a mai napig tartozni akar az ellenzéki blokk, köztük Magyar Péterék is.
Az akkori magyar kormánynak nem sikerült népbarát, baloldali válaszokat adni erre a krízisre. Az MSZP – a nemzetközi elvárásoknak és „szakértelemnek” megfelelően – megszorításokkal akart kilábalni a helyzetből. Az átlagos magyarokkal, a munkásokkal akarták kifizettetni azt a deficitet, amit a tőkések halmoztak fel. De ez nemzetközi szinten is így volt: nemcsak a kapitalizmusnak, hanem a baloldalnak is a totális csődje volt a 2008-as válság.
Orbánék még hatalomra kerülésük előtt elindították azt a most már közel két évtizede tartó ideológiai hadjáratot, miszerint a baloldal az Gyurcsány Ferencet, a megszorításokat, a válságot és az őszödi beszédet jelentse, na meg persze a zsarnoki Szovjetuniót, amit Orbán Viktor üldözött el országunkból. Persze Orbánék kritikájában sem az életünket megbéklyózó rendszer volt a középpontban, hanem Gyurcsány Ferenc elleni személyes támadások. Az egyetlen párt, amelynek sikerült kapitalizmussal szemben kritikus álláspontot felvennie, a Jobbik volt, bár az ő kritikájuk alapja az antiszemitizmus volt, nem pedig a munkások közötti szolidaritás.
Sajóbábony, 2009. november 17.Vona Gábor, a Jobbik elnöke (j) és Kiss Róbert, az Új Magyar Gárda kapitánya sajtótájékoztatót tart Sajóbábonyban a városháza elõtt, mielõtt lakossági fórumot tartanának a helyi általános iskolában.MTI Fotó: Vajda János
Az ellenzék részéről a „rendszerkritikusság” mindezek után sosem terjedt tovább az Orbán-rendszer kritikáján. A globális kapitalizmus viszonyainak kritikája szinte teljes mértékben eltűnt (kivéve ha a keleti tőkéről volt szó), a munkások képviselete pedig csupán a vendégmunkások és a bevándorlás kapcsán került időről időre terítékre, a szakszervezeteket pedig magukra hagyták a parlamenti pártok, vagy csak akkor kerültek előtérbe, amikor kampányfogást csinálhattak belőlük.
A magyar intézményes politika kataklizmája
2010-hez hasonlóan a 2018-as választás is vízválasztó volt a magyar intézményes politikában, ahol a Fidesz legnagyobb kihívói – 2026-hoz hasonlóan – nem balról érkeztek, hanem jobbról és belülről.
2016-tól kezdve a Fidesz elkezdett szélsőjobboldali politikát folytatni, olyannyira, hogy a Jobbikot teljesen megfosztotta a politikai platformjától.
Hatalmas szükség lett volna erős, baloldali válaszra a Fidesz radikalizálódásával és a Jobbik trónkövetelésével szemben, de mégsem született ilyen. Sem a menekültválságra, sem a döcögő gazdasági helyzetre nem érkezett kapitalizmuskritikus, háborúellenes, dolgozók érdekeit képviselő politikai üzenet. Ugyanazok voltak a hívószavak, mint amiket eddig is hallhattunk: nyugathoz tartozás, korrupció és jogállamiság.
Az ellenzéki blokk pedig egyenesen a tőkés osztálytól várta a Fidesz összeomlását.
Orbánék eddigi legnagyobb krízisét így nem az ellenzéki pártok vagy a menekültválság idézte elő, hanem egy belső hatalmi viszály. Orbán Viktor és Simicska Lajos hatalmi mérkőzése a zárt ajtók mögül a nyilvánosság elé került. De végül – a legendás „O1G” szállóigén kívül – semmi jelentőset nem hozott Simicska, a Fidesz nagytőkésének „lázadása”. Nem omlott össze a Fidesz, nem kerültek kompromittáló információk nyilvánosságra, nem lett ledobva semmilyen „atombomba”. Nagy volt a füst, de nem volt láng. Végül a teljes holdudvar beállt a miniszterelnök mögé, Orbán pedig ezt követően már egy politikusának vagy oligarchájának sem hagyta, hogy Simicskáéhoz hasonló befolyással rendelkezzen a párton belül.
Röszke, 2020. január 29.Rendõr és katona járõrözik a röszkei közúti határátkelõhely szomszédságában épült kerítésnél 2020. január 29-én. A határátkelõnél 2020. január 28-án hajnalban migránsok nagyobb csoportja próbált a kerítést megrongálva magyar területre jutni a szerb oldalról.MTI/Kelemen Zoltán Gergely
A harmadik kétharmad volt valójában az a pillanat, amikor az elmúlt két évtized politikai pártjai szörnyethaltak. Az Orbán vs. Antiorbán kérdésen túli, valódi politizálás megszűnt létezni, a régi pártok elvesztették a súlyukat, az újak pedig már csírájukban elfonnyadtak.
Márky-Zay kudarca
Ahogy lassult a globális gazdaság, úgy lassult a Fidesz szekere is, annak ellenére is, hogy az EU forintmilliárdok ezreit küldte az államnak. A Fiatal Demokraták gyűlöletkampányai zátonyra futottak, miközben politikusaik és oligarcháik botrányt botrányra halmoztak ereszen innen és Adrián túl. Továbbá a pandémia alatt 49 ezer magyar ember vesztette életét, ami jelentős részben volt köszönhető a magyar egészségügy siralmas helyzetének.
Ennek ellenére az ellenzék továbbra sem volt hajlandó kirakatpolitizálás helyett valódi érdekképviseletet folytatni. Továbbra is a brüsszeli bürokráciához való tartozás, nem pedig a munkások és a hétköznapi emberek képviselete volt a középpontban. Annak ellenére sem, hogy mind a kórházi dolgozók, mind a kékgalléros munkavégzők számára hatalmas segítség lett volna az érdekképviselet a Parlament falai között. Ehelyett az orbáni rezsim leváltását jobboldali jelöltre bízták Márki-Zay Péter személyében, akit az előválasztás intézményének ellenére is a zárt ajtók mögötti alkuk juttattak jelölti pozícióba Dobrev Klárával szemben.
2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, amivel kezdetét vette az idén négy éve tartó orosz-ukrán háború. Ha tetszik, ha nem, a Fidesz képes volt gyorsan és effektíven reagálni a helyzetre, és egy erős és egyértelmű kommunikációt folytatni a magyarokhoz, miszerint csakis ők védhetik meg az országunkat a háborútól és csakis ők biztosíthatják az energiabiztonságot. Ezzel szemben az összefogott ellenzék semmit sem tudott felmutatni, sőt, Márki-Zay Péter egy ügyetlen mondata – amit a görcsös nyugathoz való tartozás és a NATO-hoz való vak lojalitás okozott – végtelen muníciót adott Orbánnak ahhoz, hogy háborúpártinak titulálja ellenfelét. Többek között ennek is köszönhetően 2010 óta a legnagyobb győzelmét tette zsebre a Fidesz.
Az egyetlen baloldali siker Jámbor András és a Szikra győzelme volt Józsefvárosban és Ferencvárosban, ami jól mutatta, hogy régi bevált módszerekkel és valódi baloldali programmal lehet nyerni a Fidesz ellen. Azonban egy fecske nem csinál nyarat, pláne ha az a fecske később maga mögött hagyja azt a bázist és ideológiai hátteret, ami bejuttatta a parlamentbe, ezzel okafogyottá téve az egész mozgalmat, ami az ő politikai karrierjének támogatására fókuszált éveken keresztül.
Magyar Péter legendája
A negyedik ciklusában úgy tűnik, utolérte az elmúlt 16 év felelőtlen kormányzása a Fideszt. Ez volt Orbán Viktor kormányzásának legsikertelenebb és legnépszerűtlenebb ciklusa. Hatalmas, elrejthetetlen botrányok sorozatai követték egymást csak az elmúlt két évben, miközben az infláció az éhenhalás szélére sodorta családok százezreit. Továbbá újabb világválságnak nézünk elébe, így a globális gazdaság fellendülése sem húzhatja ki a csávából Orbán Viktort, miközben legnagyobb nemzetközi szövetségesei sorra távolodnak el tőle vagy hagyják cserben a miniszterelnököt.
Simicska valószínűleg azért sem tudta megingatni a Fidesz pártfegyelmét és összetartását 2018-ban, mert túl stabil volt a párt és az ország gazdasága. Egyszerűen nem érte meg senkinek sem őt választani Orbán Viktor helyett. Sem politikusnak, sem tőkésnek. 2026-ban viszont nagyon más a helyzet. Itt jön be a képbe Magyar Péter.
Magyar Péter egy saját farkába harapó kígyó, akit az orbáni rendszer hozott a világra. Egy jól képzett, tanult, felsőosztálybeli opportunista, aki hosszú éveken keresztül haszonélvezője volt az orbáni rendszernek. Egy jobbra húzó centrista, nacionalista. De pont ettől lesz hiteles a karaktere. A megtért bűnös, a hazafi, aki kanosszajárást tart egész Magyarország előtt, hogy így leválthassa azt az igazságtalan rendszert, ami – Simicskához hasonlóan – kivetette magából.
Madéfalva, 2023. január 7.Varga Judit igazságügyi miniszter, mellette férje, Magyar Péter a madéfalvi veszedelem 259. évfordulóján tartott megemlékezõ misén a székelyföldi Madéfalván, a Szent Anna-kápolnában 2023. január 7-én.MTI/Veres Nándor
Magyar Péter politikai narratívája, követelései, beszédei és programja nem különbözik sokban attól, amit Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila vagy Márki-Zay Péter szajkózott évekkel ezelőtt.
A nem NER-es és az ex-NER-es nagytőkések mégis beálltak a Tisza mögé, mert a NER már nem jelent többé stabilitást a tőkés osztálynak.
A keleti és a nyugati tőke, amire Orbánék támaszkodtak az elmúlt 16 évben, már nem igazán áramlik az országba, miközben egyre kevesebb embert enged oda az asztalhoz a NER, és ahogy a globális kapitalizmus esetében, úgy itt is, egy maroknyi oligarcha kezében összpontosul a tőke. A pénzcsapok kinyitását (különösen nyugatról) és a beruházások szabadabb versenyét várják az „ellenzéki” tőkések a Tiszától.
A Tiszának persze valós népi támogatása van, és a Tisza szigetek formájában egyfajta választási mozgalom is áll mögötte. Az előző ciklusokkal ellentétben a Tiszának végre sikerült – legalább is egyelőre úgy tűnik – kiépíteni egy szerteágazó bázist az egész országban. Az embereknek ténylegesen elegük lett a Fideszből és az elmúlt 8 év nyomorúságából és hosszú ideje először látják az értelmét a politikai cselekvésnek és felelősségvállalásnak.
Ebben az egész helyzetben az a szomorú, hogy a baloldali politikának az első perctől kezdve megvoltak a válaszai az összes kérdésre és krízisre, amit a Fidesz és globális kapitalizmus és imperializmus generált, legyen az gazdasági vagy társadalmi. De ami még ennél is tragikusabb, hogy egyik baloldali párt sem akarta ezeket az üzeneteket elmondani a magyar választóknak, sem pedig mozgalmakat építeni köréjük.
Egyik párt sem volt hajlandó ráhúzni a vizes lepedőt a tőkésekre és a globális kapitalizmusra, melyeknek szabadpiaci változatát nyögjük minimum a rendszerváltás óta.
Ha csak a háború kérdését nézzük, akkor is van egy elég egyszerű baloldali válasz: teljes mértékben el kell ítélni a kapitalista-imperialista rezsimek profitorientált háborúit, legyen szó Oroszországról, az USA-ról vagy azok szövetségeseiről, legyen az Izrael vagy az Európai Unió.
A tőkésosztály és a kapitalizmus kritikája egy és ugyanaz a NER és az oligarchák kritikájával, mégsem akarta senki sem összekötni a pontokat, mint ahogy Magyar Péter sem teszi meg ezt. Magyar ajánlata lényegében csak annyi, hogy az ő vezetésével részesei lehetünk annak a kapitalista nyugati blokknak, ami helyett Orbán inkább a keleti, elsősorban orosz blokkot választotta. A nyugati tőke érdekeinek szeretne utat adni az orbáni oligarchák helyett, hogy a „mi jó tőkéseink” kapjanak teret az „ő rossz tőkéseik helyett”. De ez a magyar munkásoknak nem fog jobb világot eredményezni.
💚 A Mérce nélkületek, az olvasók nélkül nem létezne!
⚠️Miért van ránk szükség? A Mércén olyan ügyekről írunk, amelyek másutt nem kerülnek előtérbe, pedig milliókat érintenek.
💜Állj te is a fontos ügyek mellé, és segíts, hogy folytathassuk ezt hiánypótló munkát.
